Kategória: Sorozat

Döglődő szériák, avagy helyzetjelentés sorozatfrontól

Kecskenyál

Már ideje volt egy összegző bejegyzésnek is az általam követett szériákról, hisz még messze van az évad vége, addig meg bármelyiket faképnél hagyhatom. Bár ez nem jellemző rám már az évad végén.
Jó pár bejegyzésben említettem, hogy sajnos már nem nagyon ülök a TV készülék előtt, nézve az épp aktuális szériákat. Egyik oka ennek az, hogy kevés szabadidőm van munka mellett, s bizony eléggé be kell osztani azt a maradék szabadidőt, hogy mire is használom fel. Épp ezért sem mindegy, hogy mit nézek. Valamikor a 2000-es évek tájékán úgy volt, hogy amit elkezdtem, azt végig is néztem. Még akkor is, ha a széria közepénél már erősen untam, sőt megutáltam az egészet. Azóta kicsit harcedzett lettem, hisz nem igazán akarok bármire is felesleges időt fordítani. Az viszont más kérdés, hogy ha erősen szelektálnék lenne kb. 2-3 széria, amit néznék. De nézzük jelen pillanatban hogyan is állok.

Halhatatlanok
…avagy azon szériák összessége, melyekért minden izmom remeg, hogy az aktuális epizódot láthassam. Eszméletlen az, hogy mennyi tartozott nálam ebbe a „kategóriába” pár évvel ezelőtt, most meg pár címet tudok csak felhozni. Annak idején egyszer már kaszáltam, de szerencsére a Comedy Central folyamatos ismétléseinek köszönhetően ismét visszavettem a nézős listára a The Big Bang Theory-t, mely sok kritikát kap rajongóktól, hogy megváltozott eléggé. Ez igaz is, de ennek ellenére én élvezem. Probléma folytatással nincs, hisz nem is tervezem abbahagyni, az pedig jó hír nekem, hogy további három évadot rendeltek az egyik legnézettebb szériának. Ami viszont eléggé szomorú az én szemszögemből, hogy ide csak más címet tudok írni, amely nem más, mint a nemrégiben útnak indult Resurrection, amely szerencsére hozta azt a szintet, amit vártam tőle. Bízom abban, hogy lesz következő évad is, habár a szezon végére még átmehet minősíthetetlenbe.

Középmezőny
Itt már nem kell azon gondolkoznom, hogy mit is írjak ide, vagy pedig mit is kellene ide írnom. Mindenképp kiemelném a Bitten-t. amely nem rég indult útjára, habár csak az első részt néztem meg, de úgy látom van benne potenciál. Persze nem véletlen, hogy az erős középmezőnyben kapott helyett. Nem minőségi „termék”, de legalább annyira jó, hogy szórakoztatni tudjon. Lehet sokak nagy levegőt vesznek, ha ide merem írni a The Walking Dead-et is, de számomra az erős kezdésből eléggé középszintre süllyedt a széria. Ennek ellenére még tudja magát tartani azon a szinten, hogy ne mondjam azt, hogy ennyi volt. De nem véletlen az sem, hogy az epizódokat kettesével, vagy pedig hármasával nézem.

A haldoklók
És itt törik össze a szívem. Az elég erős négy évad után szinte csak gyötrődés az, ami van a Supernatural-lel, melyet a kilencedik évadnál egyszerűen nem tudom abbahagyni. Egyszerűen olyan kellemes élmény volt a kezdés, hogy még mindig reménykedek abban, hogy talán jobb lesz. Persze tudom, hogy erre gyakorlatilag nem sok esély van, de hátha. A pár napja indult The 100 a tipikus példa arra, hogy olyannyira rossz, hogy már jó kategória kiváló győztese. Hogy meddig fogja bírni nálam, nem tudom. Lehet évad végéig szenvedek majd vele, de az is lehet mutat valami olyat, ami maradásra bír a további folytatásra is. Már, ha lesz. Már ennél az évadnál is ki akartam lépni, de ha megtette helyettem a FOX, hogy nem kér többet belőle, akkor már végigülöm a Raising Hope utolsó pár epizódját. Erős kezdés szinte épp hogy nézhetetlen folytatásba torkollott. Hasonló a helyzet a Glee-vel is, mely annyira bejött az elején, hogy egyszerűen nem hiszem el, hogy milyen nézhetetlen szintre jutott. Nem véletlen, hogy az olykor 18 milliós nézőből már csak 2 – 2,4 az, amely követi. Mivel nem sok van hátra az évadból azt még megnézem utána pedig búcsút intek neki. Hasonló sors vár majd a Modern Family-re és a Once Upon A Time-ra is. Egyetlen egy esélyt kapnak, mégpedig az évadzáró fényében. Ha hoznak valami olyat, ami felkelti az érdeklődésem, akkor majd a következő évadra is maradok. Amennyiben nem ez történik, akkor ennyi volt.

Remény?
Ugyan már elég régen itt hever mindkét széria első évada a merevlemezen, de nem volt időm még ahhoz, hogy nekiüljek bármelyikhez is. Mindkettőt már követtem egy bizonyos részig, de mivel mindkettőről elég jókat olvastam, hogy későbbiekben elég szépen fejlődik minőségi szinten, így úgy döntöttem maradok. Az egyik ilyen az amerikai Being Human, a másik pedig az Arrow. Bízom benne, hogy megfelelő szórakozást fognak majd nyújtani, de azt hiszem, hogy ez majd csak nyáron fog kiderülni, ha alapul veszem azt, hogy mennyi időm van sorozat nézésre.

…és elég elolvasni a jelenlegi bejegyzést, hogy mennyire is sz@rul állok sorozatok terén. Pffff….

The 100 – 1×01 (Pilot)

Kecskenyál

Adva van a legkisebb amerikai kereskedelmi csatorna, mely a The CW névre hallgat. Az elmúlt évek sorozat felhozatalában kapcsolatban egyre jobban az jut az eszembe, hogy ha a nézettségi listákon mindig hátul kullog, vajon honnan szerez annyi pénzt azokhoz a szériákhoz, amelyek épp hogy megütik a sorozatok CGI szintjét, de kvázi a csatornához mérve elég méreg drága lehet? Igazából ennek semmi jelentősége nincs jelen pillanatban, egyrészről a látvány még nem garancia a sikerre, sem pedig a minőségre. És azt is hozzá kell tenni, hogy bizony erre a kérdésemre sem fogok majd választ kapni.
Többször említettem, hogy az elmúlt időszakban sajnálatos módon eléggé megcsappantak az általam nyomon követett szériák száma. Így, amennyiben találok valami jó írást, vagy ajánlót, esetleg egy elég jó előzetest, akkor nincs az az Isten, hogy ne tegyek vele próbát minimum az első részig. Az más kérdés, hogy a legtöbb elhasalt már bevezető epizóddal. Visszatérve a csatornához, mivel elsősorban fiatalokat, s azon belül is a lányokat (nem, nem nőket!) céloz meg, s mivel én a férfiak táborát erősítem, így a kínálatukból gyakorlatilag alig nézek valamit. Pontosabban egyetlen egy ilyen cím van, de azzal is már csak szenvedek. Sem az előzetes, sem pedig az alaptörténet nem fogott meg, ellenben belefutva sok pozitív hozzászólásba úgy döntöttem én is próbát teszek a The 100-al.

Tovább… →

Believe – 1×01 (Pilot)

Kecskenyál

Sorozat szempontból vártam a tavaszt. Na nem azért, hogy kinyithassak ajtót, ablakot, s majd friss levegő áramoljon be, miközben én majd benn szórakozok. Hanem azért, mert a szeptemberre tervezett egyetlen egy újonc sem volt elég erős ahhoz, hogy kitarthassak mellettem, mert a legtöbb már az első résszel elbukott nálam. Most a szériák minőségi ennyire rossz, vagy az én ízlésemnek nem jönnek be, de tény, hogy ami érdekelt, az most tavasszal indult.
Ilyen volt a Believe is, amely egyébként felkeltette az érdeklődésemet, de igazából nem tördeltem az ujjaimat a premierig. Ebből a szempontból pedig nem is volt elvárásom. És mivel ezek nem is igazán voltak, így nem is volt nagy lehetőség arra, hogy csalódhassak. Habár tény, hogy azt a negyvenöt percet, amit a bevezető epizódra szántam, azt másra is bőségesen „elpazarolhattam” volna.

Tovább… →

Resurrection – 1×01 (Pilot)

Kecskenyál

Körülbelül egy évvel ezelőtt egy pihenő napom alkalmával úgy döntöttem, hogy bepótlom az általam nézett sorozatok megtekintetlen epizódjait. Mivel jó ideje sajnálatos módon ezek nagy része számomra már csak minőségtelen hulladéknak számítanak, így ezt a tervemet hamar sikerült teljesíteni. Ekkor jött az, hogy szokásomhoz híven úgy döntöttem, hogy a gép előtt meresztem a hátsómat, s valami érdekes után kutakodok a neten szórakozás céljából. Ekkor akadtam rá a Les Revenants-ról szóló bejegyzésre, melynek köszönhetően alig két nap alatt sikerült magamévá tenni a kilenc epizódos első évadot.
Nem voltak benne semmiféle látványos elemek, nem hullottak benne fejek, s vérfürdő sem volt. Mindezek mellett természetesen meztelenkedés, s töménytelen akció jelenetek is kimaradtak. Azonban az alaptörténet, majd pedig a hangulat nekem nagyon bejött. Igazából egy mondatba is belefér a sztori: emberek élik mindennapi életüket, majd egy kis filmszakadás, s miután magukhoz térnek próbálják az életüket folytatni. Legalábbis próbálnák, ha időközben nem jönnének rá, hogy bizony meghaltak. A koncepció nekem nagyon bejött, s iszonyatos tetszett. Itt mutatkozott meg egyébként a zsenialitás, hogy nem kell beleölni egy sorozatba rengeteg pénzt, hogy látványos legyen, s nem kell minden percben formás testű embereket mutogatni, hogy oda bilincselje a nézőt a képernyőhöz. Elég annyi, ha jól meg van csinálva az adott produktum. Amikor tavaly napvilágra került, hogy ugyanezzel az alaptörténettel érkezik az amerikai abc csatorna műsorára a Resurrection, már képzeletben számoltam a napokat hátra. Egyetlen egy dolog nem tetszett az egészben, hogy a premier 2014 márciusára lett tervezve. Sokat vártam rá, de úgy érzem, megérte.

Tovább… →

About A Boy – 1×01 (Pilot)

Kecskenyál

Amikor májusban beharangozásra került a sorozat akkor én azonnal a várólistámra tettem. Mindazon ellenére, hogy semmit nem tudtam a szériáról, s még annyit sem szégyenszemre, hogy mely műfajt fogja erősíteni majd a tévés évad második felében műsorra kerülő sorozat. Épp ezért is lepett meg például, hogy a bevezető epizód a huszadik perc után nem sokkal véget is ért, amin én bevallom nagyon meglepődtem. Aztán jöttem rá némi utána olvasás után, hogy tulajdonképpen egy sitcomról lenne szó.
Többször említettem, hogy sokszor pont azért bukik meg egy film, sorozat, vagy játék, mert éppenséggel nagy elvárásokkal ülünk le mellé. Ezt saját magamon is megtapasztaltam, így igyekeztem ezt mellékvágányra helyezni. Azonban annak ellenére, hogy semmiféle elvárásom nem volt a sorozattal szemben szépen alulmúlta önmagát. Mindenesetre egy biztos, hogy a második részből köszönöm szépen, de nem kérek.

Tovább… →

Star-Crossed – 1×01 (Pilot)

Kecskenyál

Oké The CW, meg a célközönség nők. Rendben, sokan mondták, hogy ebből fakadóan az ember ne lelkesedjen túlságosan, hisz lényegében a célcsoport mellett az alacsony büdzsé is azt jelzi, nem kell nagy elvárásokat táplálni a midseason-ben induló sorozathoz. Igen, igen, hatalmas tapsvihar, mert én megtettem, s bizony akkorát zakóztam szépen pofára, amely simán megérne egy fényképet is.
Oké, oké már a bemutató napjához közeledve is érzékelhető volt, hogy nem fog világot váltani, de azért valamit ennyire elrontani, hogy lehet? De most komolyan? Ekkora klisétengert nem tudom mikor láttam utoljára. Fáj a szívem, komolyan…

Tovább… →

South Park: 10.évad

Kecskenyál

Nagy kedvelője voltam a sorozatnak régen. De annyi néznivaló volt, hogy ennek a tengerében szépen el is tűnt a South Park, s nem is kaszáltam el, hanem egyszerűen nem jutott rá időm, hogy megnézzem a friss részeket. Utána pedig valahogy már nem mozgatott meg a dolog. A Comedy Central-nak köszönhetően bele-bele pillanthattam ismét epizódokba, így aztán úgy döntöttem, hogy mivel kevés a néznivaló, akkor ismét ideje visszavenni a nézendők közé. S nem csak azért, mert jelenleg már túl van kerek tizenhét évadon.
Mikor ténylegesen belekezdtem, akkor épp azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon hol is volt az a pont, amikor ténylegesen abbahagytam, s tovább már nem érdekelt. A tizedik évad végén rájöttem, hogy nálam ez volt a fordulópont, ugyanis itt szálltam ki. Azt hiszem nem is ok nélkül. Ugyan az elkövetkezendő két hét kemény lesz, s kevés időm is lesz, s egyelőre még nem tudom belekezdek, vagy konkrétabban bele merjek-e kezdeni a következő etapba.

Tovább… →

Da Vinci’s Demons – 1×01 (Pilot)

Kecskenyál

Annak ellenére, hogy szín ötös voltam történelemből még soha sem szerettem. Csak könnyű volt megtanulni, mint mondjuk egy fizikát. Bár szerintem egy gyengébb tanuló is halott már Leonardo Da Vinci-ről, akiről eddig rendkívül sok írás, film készült. Mondjuk az ilyen témájú dolgok nem is nagyon vonzottak, s akár szégyen, akár nem, de a címbéli sorozatról, mely tavaly mutatkozott be nem is nagyon hallottam. Egészen addig, míg az amerikai FOX csatorna itthon nem indult el, s az egyik húzónév, amellyel körbe volt plakátolva a város nem más volt, mint a Da Vinci’s Demons. Nem volt kérdés, hogy be kell próbálnom, csak az, hogy mikor. Most kerítettem rá időt.

Tovább… →

Episodes – 1×01 (Pilot)

Kecskenyál

A sorozat nézési szokásaim eléggé megváltoztak az elmúlt pár évben. Nem csak azért, mert zsúfolt lett a szabadidőm a munka miatt, hanem azért is, mert sokszor nem volt mit nézzek. A régi kedvencek vagy véget értek, illetve kifulladtak, ha a minőségről van szó. Akadt olyan, amellyel kegyetlen, s szívtelen voltam, s magára hagytam. De vannak még olyanok, melyeket nyomon követek, de magam sem értem miért. Mint egy rossz kapcsolat, melynek tudom, hogy vége van, de a régi szép emlékek miatt nem tudok szakítani.
Fentiek ellenére azért szépen megritkult az általam nézett sorozatok száma. Így nem csak a régieket néztem újra, hanem úgy döntöttem, hogy szinte mindent bepróbálok, amelynek pozitív visszhangja van és/vagy bejön az alaptörténet. Ilyen az Episodes is, amellyel egyébiránt hatalmas nagy bajban vagyok. Vannak sorozatok amelyek tetszenek, s vannak olyanok, amelyek viszont nem. Azonban eléggé ritka azon szériák száma, melyeknek bevezető epizódja után nem tudom eldönteni, hogy mi legyen. Megnézzem-e a második részt, vagy ne. Legalább egy hete néztem meg az első részt a címben szereplő sorozatból, de még mindig nem vergődtem zöld ágra, hogy mi is legyen vele végül.

Tovább… →

South Park: 9.évad

Kecskenyál

Létezik egy olyan szórakozási eszköz, melynek neve hullámvasút. Az ember felül rá, majd szépen elindul. Természetesen tudja, hogy mire vállalkozik, de mégis tudja, hogy az utazásnak lesznek majd jó, s rossz részei. Ha jellemezni kellene a népszerű amerikai sorozatot, akkor nagyjából ehhez tudnám, mert ez jelentette nekem a kilencedik évadot.
Annak idején nem volt véletlen, hogy „kikopott” a sorozat a nézendő szériák közül. A Comedy Central-nak köszönhetően ismét megjött a kedvem, s egyre inkább elkezdtem emlékezni, hogy milyenek is voltak azok az évadok, amelyeket annak idején nyomon követtem. Tudtam mire vállalkozok bő egy hónappal ezelőtt, de szerencsére jól haladtam, így lassan utolérem magam ezen a téren, s végre nem látott epizódokat is megnézem. Eldől majd részemről is, hogy valóban olyan silánnyá változott a széria, mint ahogyan többen mondták.

Tovább… →