Platform: Playstation 3
WOW!! Egyelőre csak ennyit tudok kinyögni, pedig már lassan van tíz perce, hogy kikapcsoltam a TV-t, s a kontrollert pedig szépen elé helyeztem nem sokkal a nemrég vásárolt konzol mellé. Azt kell mondanom, hogy a címbeli játék lenyűgözött, s ismét gazdagodtam egy fantasztikus vizuális élménnyel, amit természetesen szeretnék majd még többször is átélni. Nem csak a szóban forgó játék újbóli kipörgetése során, hanem a további folytatások mellett is. Mindamellett bízom benne, hogy hasonló minőségű játékok fognak majd napvilágot látni, melyek hasonló pozitív értékeléseket kapnak majd, mint amit az Uncharted 2: Among Thieves is kapott. Halkan megjegyzem, egyben remélem is, hogy majd nem kell mélyen a zsebbe nyúlni gépfejlesztés miatt, vagy elkerülhetetlen konzolvásárlás esetén.
Egyetlen egy videót láttam az Uncharted kapcsán, ez pedig az első előzetese, s gameplay videója volt. Már akkor úgymond beleszerettem, hogy csak mozgóképet láthattam róla, s esélyem sem volt kipróbálni. Mivel hű Tomb Raider rajongó vagyok, így tökéletes klónjának tartottam Drake első kalandját. Legyünk azért őszinték, míg Croft kisasszony a férfiakat varázsolta el, addig a női rajongóknak maximum példakép lehetett. Pusztán egy évtizedet kellett várni arra, hogy egy borostás szépfiú megjelenhessen a képernyőkön. Viccet félretéve jómagam nem azért görnyedtem a monitor előtt, mert egy pixelhősnő kellett ahhoz, hogy ritmusosan csattogtathassam a fitymám a férfi „alkatrészemen”, hanem egyszerűen bejött a játék stílusa. Tetszett a kaland, s az akció keverése, s az egzotikus tájak pedig elvarázsoltak. Utóbbi számomra kevésnek bizonyult, s nehézségi szint sem felelt meg. A fejlesztőcsapat váltása ugyan orvosolta valamennyit, de azért maradt némi hiányérzetem. Igazából nagy reményeket fűztem Drake kalandjaihoz, de először diák státuszomból fakadó anyagi háttér nem tette lehetővé, hogy magaménak tudhassak legalább egy végigjátszást, utána pedig félelmem zárta az utat. A félelmem pedig jogos volt, hisz minek áldozzak több, mint fél havi fizetést azért, hogy vásárolhassak egy konzolt, utána pedig egyetlen egy játékot, ami persze esélyes, hogy a videókon látottak alapján mégsem jön be? A blu-ray lejátszóm meghibásodása, illetve a szóban forgó konzol akciós ára pedig rávett arra, hogy ruházzak be mégis egy playstation 3-ba. Utóbbit nem bántam meg, sőt. Viszont elmondhatom, hogy ami hiányérzet volt a Tomb Raider kapcsán, azt megkaptam az Uncharted-tól.
Tovább…
Címke: Játék teszt
Uncharted: Drake’s Fortune teszt
Platform: Playstation 3
Egyszer volt, hol nem volt. Volt egy szép nyári nap, jó pár évvel ezelőtt, amikor belefutottam az Uncharted előzetesébe. Azonnal magával ragadott, hisz én a tökéletes Tomb Raider klónt láttam benne. A kipróbálási faktor nálam az egekbe szökött, s alig vártam, hogy játszhassak vele. Azonban egyetlen egy nagy probléma állta az utamat: a játék Playstation 3 exkluzivitást élvezett, azaz más platformra esélytelen volt a megjelenése. Annak idején diák mivoltomból adódóan anyagi hátterem nem tette lehetővé, hogy beruházhassak egy konzolra, hogy a játékot magaménak tudhassam. Ugyan sokan mondták, hogy nem fog megjelenni, de azért én bíztam benne, hogy idővel még is napvilágot fog látni egy számítógépes port.
Az idő eltelt, de végül be kellett látnom, hogy nem fog PC-s port érkezni a népszerű játékból. Annak ellenére, hogy diákból munkás emberre váltam, s saját fizetéssel rendelkeztem mégis megmaradt a játék nyálcsorgatónak. Egyszerűen nem éreztem logikát abban, hogy azért vásároljak konzolt, hogy egyetlen egy játékot megvásároljak. Időközben azonban ráakadtam az olcsóbb 12 GB-s változatra, s mivel Blu-ray filmek is lejátszható rajta, így végül beruháztam rá. Sokak tanácsára pedig másodkézből vásároltam eredeti példányt a vatera által ezzel is némi pénzt spórolva.
Tovább…
Surgeon Simulator 2013 teszt
Platform: PC
Én azok közé tartozom, akik jobban szeretnek egyedül vásárolni. Nem csak azért, mert azokba a sorokba, azokhoz a termékekhez megyek, amelyek érdekelnek, vagy szükségem van rá, hanem azért is, mert hamar végzek. Szerencsére az esetek többségében egyedül megyek, de azért előfordul, hogy társaságom akad. Utóbbinál szokott az megtörténni, hogy míg várakozok másokra, addig a sorok között kóválygok, mint a tudatosan kinyomott gólyaürülék a levegőben.
Az egyik ilyen vásárlás alkalmával amikor nem tudtam már nagyon mit kezdeni magammal úgy döntöttem, hogy szétnézek az eredeti lemezek között. A választék nem volt nagy, s igazából egy alkotás sem keltette fel a figyelmemet. Egészen addig, míg a játék szoftverek sorába nem értem el, ahol is volt egy külön modul a szimulátoroknak. Ekkor tágra nyílt a szemem, s a döbbenettől nem jutottam szóhoz. Azok a gondolatok futkostak a fejemben, hogy most magamnál vagyok-e, s nem csak egyszerűen álmodok. Bevallom nem hittem a szememnek, hogy ilyen játék nem csak hogy létezhet, hanem még kereskedelmi forgalomba is hoznak. Igen, ez volt a Surgeon Simulator 2013, mely elég olcsón, mindössze 1990 forintos áron volt elérhető. Már akkor is tudtam miről van szó, így inkább visszatettem a polcra. Már akkor is megfogant a fejemben a gondolat, hogy bizony ezt ki kell próbálni. Így azonnal rákerestem az interneten, s percek alatt a merevlemezemen volt. Már az áruházban is tudtam, de az indítás után egyértelművé vált, hogy a Surgeon Simulator 2013 az „olyan sz@r, hogy már jó” kategória győztese.
Tovább…
Metro: Last Light teszt
Platform: PC
Dimitrij Glukhovsky neve nem csenghet ismeretlen a játékosok számára. Az első könyvből készült játék 2010 márciusában jelent meg, s azonos címmel, mint az alapját képező könyv. Eléggé nagy érdeklődés övezte a játékot, bár engem akkor éppen a vizsgám foglalt le. Frissen megszerzett bizonyítvány után bizony én is elkezdtem munkát keresni. Ugyan kívülről mutattam, hogy mennyire tisztában vagyok a jelenlegi helyzettel, ami a munkaerő piacot érinti, de legbelül igazából úgy voltam vele, hogy majd két hétig pihenek, utána majd két csettintésre lesz munkám.
Nos nem így lett, így a huzamosabb ideig tartó itthon tartózkodást muszáj volt valahogy elütnöm. Így ekkor futottam egy kört a játékkal, körülbelül fél évvel a megjelenése után. Ugyan nem estem tőle hanyatt, de egy bizonyos szintig eljutottam, mire úgy döntöttem, hogy kaszálom a fenébe. Bár nem ez volt az első, s utolsó nekifutásom az első résznek. Végül úgy hozta, hogy szabadidőm is volt, kedvem is kerekedett hozzá, s az elmúlt egy-két év pont elég volt ahhoz, hogy „felnőjek” a játékhoz. Ebből fakadóan tavaly év elején végre én is magamévá tehettem a Metro 2033-at. Végül pozitív csalódás volt számomra, s leginkább a produktum gépigénye, s a kitartáshoz szükséges türelem volt az, ami miatt korábban bukott nálam nem egyszer. Mire végeztem pedig látószögembe került a folytatás is, amely nem sokkal az első rész kipörgetése után jelent meg. Először a szabadnap hiánya miatt jegeltem a dolgot, majd pedig a készülő honosítás miatt tettem el későbbre. Ugyan decemberi hónapban elég sok munkám akadt, de végül úgy döntöttem, hogy nem halogatom tovább, nekiülök végre a játéknak. Egy hónap kemény játék után végül a végére értem, s elmondhatom, hogy legalább nem kellett megbánnom, hogy esélyt adtam a Last Light-nak.
Tovább…
The Lion King teszt
Platform: PC
Mostanában épp azon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon minek is újítottam be új videokártyát, ha nem nagyon játszok. Habár ez önmagában költői kérdés volt, hisz tisztában vagyok vele, hogy játékok terén elég válogatós vagyok, így kevés az, amelyik valóban tetszik, illetve ebből a szempontból valóban kevés az olyan, amit végig is játszok. És akkor természetesen még ott van a másik legnagyobb probléma, hogy ha az ember életében az iskolai időt felváltja a munka, akkor bizony eléggé megcsappan a szabadideje. Nos én is belekerültem ebbe a cipőbe, így aztán rendesen be kell osztanom a szabadidőmet. Azon kezdtem el tanakodni, hogy vajon mostanság milyen új játékok jelentek meg, amelyekre én is vevő lennék. Mivel nem igazán találtam kedvemre valót inkább a virtuális szórakozás más formájában kerestem vigaszt, ami nem más volt, mint a régi kedvenc filmek, rajzfilmek újranézése.
Nosztalgia címszóval került a lejátszóba az 1994-es Oroszlánkirály, melynek sikere olyannyira hatalmas volt, hogy szinte nem volt olyan gyermek, aki nem ismerte volna a rajzfilmet. Nem is csoda, hisz Szimba életét elmesélő mű csupán 45 millió dollárból készült, s világviszonylatban 987 millió dolláros bevételt hozott. Gyermekkorom egyik meghatározó alkotásáról beszélek, s mai napig emlékszem, ahogyan egyik osztálytársammal még általános iskolás korunkban még első osztályban mindennap a meghatározó jeleneteket újra eljátszottuk. Mindezek mellett természetesen még annak is megvolt a rajzfilm VHS-en, aki nem rendelkezett videóval.
Szintén emlékszem még arra, amikor az első számítógépünkön még csak DOS program futott, s azon a rajzfilm ihlette játékra voltam rákattanva. Mondjuk 8-9 évesen eléggé vért izzadtam vele, főleg azért, mert eléggé korlátozottak voltak még akkor a PC-k, s különböző játék kozonolok tudása, hogy hosszabb játék kerülhessen forgalomba, így akkor a 8 és 16 megabites virtuális szórakoztató művek többnyire akár fél, egy óra alatt kijátszható volt. Feltéve akkor, ha elég ügyes, s türelmes volt a játékos.
Tovább…
Tomb Raider 2. – The Golden Mask Teszt
Platform: PC
A legújabb Tomb Raider kapcsán rengeteg pozitív visszajelzés érkezett, s nekem is nagyon elnyerte a tetszésemet. Rajongásom a széria iránt határtalan, így újra elkezdtem a témában olvasgatni. Óhatatlanul is előkerültek régebbi cikkek, melyektől megjött a kedvem nosztalgiázni. Annak ellenére, hogy nagy rajongónak tartom magam mégis vannak hiányosságaim, s a Core Design által készített epizódok azok, amelyeket egyetlen egyszer vittem végig, s utána csak játszogattam velük.
A rengeteg rejtvény, s olykor dühítő nehézségi szint miatt soha nem ültem neki a korábbi részeknek még egyszer. Azonban egy hónappal ezelőtt eldöntöttem, hogy itt az idő ismét nekifutni az alap játékoknak, s magamévá tenni a kiegészítő részeknek, melyek kimaradtak annak idején a szórásból.
Tomb Raider: Unfinished Business Teszt
Platform: PC
Tíz évvel ezelőtt estem szerelembe, s a hölgy a Lara Croft nevet viseli. Sokaknak belopta a szívébe magát, s az eltelt tizenhét év alatt nagyon sok változáson ment át a sorozat, s maga a karakter egyaránt. Ugyan még az eladások elég stabilak ahhoz, hogy újabb epizódok jelenjenek meg, de már nagyon sokan hátat fordítottak a sorozatnak leginkább a fejlesztőcsapat váltás miatt. Egyetértve rengeteg rajongóval amikor ez megtörtént valóban lezárult az eredeti Tomb Raider – korszak. Szerencsére én azok közé tartozom, akikben bejött az irányváltás, s a teljes újraindítás a sorozatban, bár tény, hogy ami megvan az új epizódokban az hiányzik a régiekből, s ami megvolt a korábbi részekből az pedig hiányzik az újakból.
Az új epizód elnyerte tetszésemet, s maradéktalanul szívembe lopta magát, s valóban egy jól sikerült alkotásnak tartom, s ennek kapcsán ismét elkezdtem komolyabban foglalkozni a sorozattal olyannyira, hogy már azon kaptam, hogy régi cikkeket, leírásokat olvastam, s közkedvelt videómegosztó portálokon nézegettem videókat szinte minden epizódról. Ezek kapcsán lett egy elég merész elképzelésem, miszerint újra nekiülök a játékoknak, s a legelejétől újra végigjátszom az összes megjelent részt, ha már lehetőségem van mindegyiknek a futtatására a jelenlegi operációs rendszeremen. Sokáig kacérkodtam az ötlettel, de mivel a régi részek tele voltak rejtvényekkel, s fejtörőkkel, így sokáig húztam a dolgot egészen addig, míg el nem indítottam az első epizódot, amely olyannyira magával ragadott, hogy három nap alatt végére értem.
A régi epizódokhoz kapcsoló kiegészítő részek, pályákról elég későn szereztem tudomást, s azon kívül, hogy elkezdtem velük játszani igazából soha nem sikerült teljesíteni egyiket se. Ennek oka leginkább az időhiány volt mindazok mellett, hogy ekkor már sokkal inkább a magánélet, s a nagybetűs életbe való kilépés volt a legfontosabb dolog. Az első epizód kipörgetése után viszont úgy döntöttem, hogy a bónusz tartalmakat is górcső alá veszem. Az első az Unfinished Business, az első epizód kiegészítő volt.
Tovább…
Tomb Raider (2013) Teszt
Platform: PC
10 éve annak, hogy megismerkedtem a Tomb Raider sorozattal annak ellenére, hogy a legelső epizód 17 évvel ezelőtt látott napvilágot. A család minden egyes tagja érdekes élménnyel gazdagodott, amikor otthonunk egyik fénypontja az első PC-nk volt. Akkor még elsősorban játékok futtatásához lett vásárolva. Engem nem nyűgözött le, hisz nem nagyon volt ínyemre való cím egészen addig, míg egy ősrégi valamilyen újsághoz mellékelt CD-n nem találkoztam a klasszikus 1996-ban megjelent első rész demójával. Rengetegszer újra játszottam, de a teljes játékot sajnos nem sikerült magaménak tudnom. Annak idején fénykorát élte az EVM (Ezt Vedd Meg) sorozat, melynek keretén belül nagyobb címeket kis összegért volt megvásárolható. A grafikai fejlődés, helyszínek miatt a második epizódot választottam, melynek hangulata, s változatos helyszínei olyannyira magával ragadtak, hogy belül kezdtem érezni mit jelent az a szó „rajongó”.
Ekkor a sorozat már javában a hatodik epizódjánál járt, s mozivásznon is másodjára tette tiszteletét Croft kisasszony Angeline Jolie jóvoltából. Nekem pedig sikerült pótolnom a lemaradásomat az epizódokkal kapcsolatban. Különösebb problémám az old gen epizódokkal nem volt, s véleményem szerint nagyszerű munkát végzett a Core Design, habár számukra elsősorban a bevétel volt a lényeg, így a Tomb Raider gyakorlatilag egy évente megjelenő tömegcikké vált, mely gyakorlatilag minimális változtatásokkal ugyanazokat a sablonokat követte, így az eladások folyamatosan csökkentek. A megoldást új irányvonalban látták. Ennek az eredménye lett az Angel Of Darkness alcímet viselő hatodik rész, amely félkészen bugoktól tarkítva látott napvilágot, s ezzel vált a Core Design nemezisévé, mely csődbe juttatta a fejlesztőcsapatot, melynek eredménye a stúdió megszűnése volt. 2006-ban a Crystal Dynamics remekül feléleszte a franchise-t a Legend alcímet viselő hetedik epizóddal, melyet további kettő követett. Sikerük nem ért fel az old gen részekhez, de bőven elegendő volt ahhoz, hogy a sorozat folytatódhasson. Az Underworld kritikái kapcsán viszont megszületett a döntés, miszerint ismét új alapokra kell helyezni a játékot. Végül egy eredettörténetben manifesztálódott kiadvány látott napvilágot március 5-én, melynek rajongói, s sajtói visszhangra rendkívül jóra sikeredett olyannyira, hogy utat engedjen a következő résznek.
Tovább…
Crysis 3 Teszt
Platform: PC
Soha nem tartottam magam nagy játékosnak abból kifolyólag, hogy nagyon kevés az olyan cím, amely tetszik, s többször vagyok hajlandó nekiülni, hogy az elejétől a végéig kivigyem. Eddig rengeteg játékot tettem magamévá végigjátszás szempontjából, s csak kevés volt az, amelyiknek másodjára is nekiültem, s ebből még kevesebb, aminek a végére is értem. Ezekből pedig elenyésző mennyiséget vásároltam meg eredeti lemezen, de persze többségük egy 70-80%-os leárazásnak köszönhetően váltak a gyűjteményem részévé. A játékosok többsége statisztikák szerint FPS, RPG és egyéb játékok vezetik a népszerűségi listákat. Bevallom őszintén – főleg tavaly eszközölt nagyobb gépfejlesztés után – valahol irigylem is őket. Rengeteg nagyobb cím látott napvilágot az utóbbi időben, s sajnálom ilyenkor, hogy nem a többséghez tartozom. Minden bizonnyal remekül szórakoznék. Így csak húzom a szemöldökömet, amikor előkerül a Dead Space 3 vagy Metro 2033. Előbbi húsz perc után került a lomtárba, utóbbinak is négyszer ültem neki, mire ténylegesen végére értem, s újabb kijátszás részemről esélytelen.
FPS műfajú játékok tehát nálam szinte esélytelenek. Legalábbis elég sokáig így gondoltam. Személyiségemből kiindulva tehát kérdés adott lehet, hogy vagy az én ízlésem változott az évek múltán, vagy pedig tényleg ennyire jó alkotással van dolgom. Fentiekből fakadóan nem voltam naprakész az ilyen húzócímekkel, s addig, amíg olyan közösségbe nem kerültem igazából a Crysis teljesen kiesett a látókörömből. Egy unalmas, s rendkívül bugyuta lövöldének tartottam, aminek még esélyt sem akartam adni. Aztán az első nagyobb gépfejlesztésnek köszönhetően egyik ismerősöm ajánlotta, hogy igazán csak a Crysis-zal tudom tesztelni, hogy mire is képes az adott konfiguráció. Bevallom őszintén elindítottam, és ennyi. Nem igazán díjaztam, hogy az első képkocka után az egész kifagyott a fenébe. Valahol azért idegesített, hogy hogyan lehet ilyen gusztustalanul gyenge vasam, de igyekezem túltenni magam az engem ért sokkon. A második gépfejlesztéskor viszont már tudatosan jártam el, így próbálgattam a szárnyaim, s fülig érő szájjal dicsekedtem: megy a Crysis. Persze néztem boci szemekkel, amikor kérdeztek minden félét, hisz még akkor sem ültem neki komolyabban. Az iskola befejeztével kicsit rögös út vezetett a jelenlegi munkahelyemig, így akadtak olyan időszakok, amikor rengeteg szabadidővel rendelkeztem az akkori munkanélküli mivoltomból. Végül két évvel ezelőtt az agyonhype-olt második epizód hatására nekiültem a szériának. Az első rész két órája után már tágra nyílt szemekkel tapadtam a monitorom képernyőjére. A Warhead alcímet viselő kiegészítő epizód magyar szinkronja megvett kilóra. A folytatás pedig meggyőzött arról, hogy az akkori frissen bejelentett harmadik résznek is neki fogok ülni.
A bejelentést követően rengeteg kép és mozgó anyag látott napvilágot. Tetszett a posztapokaliptikus-dzsungeles környezet, de hírekkel nem voltam naprakész. Annak ellenére, hogy élveztem az előző epizódokat nem váltam rajongóvá, s nem ültem tűkön a megjelenésig. Többséghez hasonlóan engem is berántott a várakozás gépszíja, amikor közeledett a megjelenés, s persze én is csorgó nyállal vártam valamiféle játszható változatot, amikor az idő előtt közkinccsé vált virtuális formában. Nem terveztem a játék eredeti kópián történő megvételét a jelenlegi árát ismerve, ugyanis az első rész, s annak kiegészítője is akciós ár miatt került a bevásárló kosaramba még tavaly nyáron, addig a harmadik epizóddal kapcsolatban tapasztalt pozitív meglepetés hatására számításba vettem az új epizód megvételét. Természetesen kizárólag fizikai adathordozón.
Tovább…
Metro 2033 Teszt
Platform: PC
Dimitrij Glukovsky szülőhazájában 2002-ben vált híressé, amikor megjelent a Metro 2033 című könyve. A könyv hatalmas sikere azonban folytatásért kiáltott, így 2009-ben megérkezett a második epizód is, mely hasonló fogadtatásban részesült, mint elődje. Ahogyan a szórakoztatóiparban lenni szokott itt is elsősorban az író dolga az olvasóréteg szórakoztatása olyan minőségi színvonalon, hogy az a kiadónak rendkívül jól jövedelmező bevételi forrás lehessen. A nyereség növelése érdekében ilyenkor szokás előhúzni a tarsolyból az írott anyag vizuális formában történő újbóli eladását, ami többnyire film formájában szokott megvalósulni. Meglepő módon azonban a Metro 2033 esetében úgy gondolták sokkal nagyobb profit rejlene egy játékban, mint egy másfél – kétórás mozifilmben. A hivatalos ok leginkább az volt, hogy egy játék jobban vissza tudná adni vizuális formában az igencsak terjedelmes könyvet, mint egy film, s így szinte minden kulcsfontosságú mozzanat érintetlen maradna, ami nem lenne elkerülhető egy forgatókönyv esetében.
Egészen pontosan majdnem négy évnyi fejlesztés eredményeként látott napvilágot 2010 márciusában a Metro 2033. A megjelenésig rendkívül jó reklámkampányt kapott a játék, habár én ezekre csak akkor figyeltem fel, amikor már a játékos társadalom javában nyúzta friss megjelenésként. Ha össze kellene számolnom, akkor talán egészen pontosan négy alkalommal futottam neki a Metro 2033-nak, s az utolsó próbálkozás bizonyult csak eredményesnek, hogy végére is tudtam érni, habár elismerem, hogy vért izzadtam vele, de utólag nem bántam meg a ráfordított időt. Jómagam rendkívül szeretem a poszt-apokaliptikus történeteket bármely formában, de viszont nem vagyok nagy rajongója az FPS játékoknak, s ebből a szempontból elég nagy kihívással kerültem szembe. Egyrészről roppant mód érdekelt a történet, s a videók alapján az atmoszféra is telitalálat volt, de viszont mégis ott volt a taszító FPS tulajdonságok tömkelege. És akkor még nem emeltem szót a grafikai megjelenésről sem. Első nekifutásom nem sokkal a megjelenés utánra esett. Vizsgaidőszak kellős közepén próbálgattam az akkor még elég karcsú specifikációkkal rendelkező PC-men, így a DX9-es környezet annyira nem nyűgözött le, valamint folyamatosan szembekerülő akadályoknak köszönhetően végül pihentettem a játékot egy hosszú időre. Amikor kisebb fejlesztéseket hajtottam végre a PC-men valahogy mindig előkerült a játék, de egy bizonyos idő után mégis a lomtárba landolt sokadszorra is.
Többi embertársamhoz hasonlóan a téli időszakban én is hajlamos vagyok a négy fal közt lustálkodni, s minimálisra venni a szabadban tölthető időt. Ilyenkor pedig könnyen elunja magát az ember, s én is így jártam, s mivel komolyabban egyébként sem lett tesztelve a tavaly összeállított PC-m, így úgy döntöttem, hogy a Metro 2033 tökéletes lenne erre. És ugyebár a nem kis összegért megvásárolt Controllert is nyúzni kellene alapon tökéletes elfoglaltsággá nőtte ki magát a játék.
A történet szerint az emberigés újabb nukleáris világháború elé nézett, melynek eredményeképpen milliók haltak meg, s kevés túlélő maradt csak életben. A föld felszíne lakhatatlanná vált, s a nukleáris fegyverek, vegyi gázok használatának következményeként különböző mutáns lények fejlődtek ki, s szaporodtak el olyan mértékben, hogy a túlélőknek a föld mélyét kellett választaniuk, mint biztos menedék. A kevés életben maradt ember ahelyett, hogy összefognának inkább „csoportokat” hoztak létre, s ezeken belül különböző hierarchiai réteget alkottak, s minden betolakodó, idegen sorsa feltehetően halál. Ebbe a világba született bele Artyom is, akiről azt is mondhatnánk, hogy véletlen folytán csöppen bele abba a feladatba, amit végre kell hajtania, mely nem más, mint segítséget hívni a bajbajutott embertársainak, illetve a többi állomáson tartózkodókat figyelmeztesse a közelgő veszélyre. Azonban ahhoz, hogy ezt teljesíteni tudja rengeteg kihívással teli utazással kell szembenéznie, habár a félelem legkisebb jele nélkül vág bele, hogy segítséget szerezhessen.
Tovább…