Platform: PC
1993 június elején indult hódító útjára a Jurassic Park. Viszonylag elhanyagolható 63 millió dolláros készítési költségéből a Universal Pictures-nek egészen pontosan 914 millió dolláros bevételt hozott Spielberg dinoszauruszos filmje. Az emberek egyszerűen nem tudtak betelni vele, így nem meglepő, hogy négy évvel később érkezett a folytatás, mely bevétel szempontjából már nem tudott felnőni az első részhez. Az ezredforduló után érkezett egy – elvileg zárórésznek funkcionáló – harmadik epizód, amelyre a közönség már nem is volt vevő, hisz a 93 millió dolláros költségből csak 323 milliót tudott felmutatni, ami az előző epizódokhoz mérten elég elkeserítő.
A filmipar a nézői szempontból kizárólag szórakozást szolgálja, de addig a készítőknek, stúdióknak pedig kemény üzlet. Ebből fakadóan pedig, ha valami aranybányának bizonyul, akkor azt rendesen ki kell használni. A Jurassic Park kaland műfajának köszönhetően pedig adott volt a lehetőség, hogy nem csak mozivásznon, hanem játszható virtuális formában is felmutathasson némi bevételt. Az első film megjelenése után pedig rengeteg játék látott napvilágot kisebb-nagyobb sikerekkel. Akadtak olyan címek, amelyek magát a filmeket dolgozták fel, de ezek többnyire hamar a süllyesztőben kötöttek ki, mielőtt bárki komolyabban felfigyelhetett volna rájuk. De a próbálkozások nem maradtak el, ugyanis ezek mellett még folyamatosan dobtak piacra különféle játékokat, de egyiküknek sem sikerült komolyabb elismerést, vagy bevételt felmutatnia. A rengeteg játék között volt olyan, amelyik kizárólag akcióra hajazott, melyben kizárólagos feladatunk volt, hogy az őslényeket levadásszuk. De akadt olyan is, amelyben ez csak elsődleges feladatunk volt, illetve akadt olyan, amelyben pedig egy saját birodalom építése volt a cél. Ezekből a játékokból bevallom őszintén egyetlen eggyel találkoztam, az pedig az első filmet feldolgozó alapjáték volt, amely még a DOS környezetben futott vígan, habár az sem okozott nekem maradandó élményt.
Ezen kívül volt még számos próbálkozás volt. A legutóbbi a tavaly novemberben megjelenő Jurassic Park: The Game volt, amely sajnos a többi hasonló próbálkozáshoz mérten alul teljesített mind bevételben, mind fogadtatásban egyaránt. Az új játékot persze felvezette egy díszdobozos Blu-ray kiadás is, melyről én sikeresen okkal lemaradtam, ugyanis nem igazán szerettem volna elméretezett dobozos, ujjlenyomatos, karcos lemezekkel teli kiadványt bezsebelni horrorisztikus áron. Szerencsére idén még karácsony előtt gyorsan piacra dobták ugyanezen a formátumon a három filmet különálló darabként, melyet miután megszereztem napokig rácsodálkozva néztem újra a részeket immáron felújított változatban, ahogyan azt elvárná az ember egy HD minőségű tartalomtól. Gyermekkorom kedvenc filmjeit azóta persze többször megnéztem, s a lemezeken már nem maradt olyan tartalom, amit ne néztem volna meg. Ekkor gondolkodóba estem, hogy vajon mit is kellene csinálni. S ekkor eszembe jutott, hogy jó pár évvel ezelőtt volt egy Jurassic Park: Operation Genesis című játék, melyet annyira imádtam, hogy éjt nappallá téve játszottam vele, s egyszerűen nem tudtam megunni. De az időközben elfelejtődött, hisz az ember ugyebár idővel talál más elfoglaltságot is. A filmeket újra megnézve kaptam ismét kedvet hozzá, s kis idő múlva már a monitor előtt ülve fülig érő mosollyal merültem bele a játékba.
Tovább…
Címke: Játék teszt
Need For Speed: The Run Teszt
Platform: PC
Annak idején hatalmas rajongótáborral rendelkezett a Need For Speed széria. Ahogyan lenni szokott a játékosoknak a minőség volt elsősorban a fontos, s a kiadónak pedig a profit. Így az első rész sikere után az EA Games gondoskodott róla, hogy a köztudatból ne kophasson ki a franchise, melynek a fénye jelentősen megkopott az első rész óta.
Az első részekről rendkívül sok pozitív hozzászólást olvastam különböző oldalakon, s emellett még jó pár dicsérő tesztbe is belefutottam. Emellett pedig nem egy videót láttam különböző címekből, de ezektől eltekintve elég hosszú idő telt el míg ténylegesen ki tudtam próbálni valamelyik epizódot. Arra már nem emlékszem pontosan melyikkel tettem próbát, de nem sok időt töltöttek a játék fájljai az az akkor épp aktuális merevlemezemen. Áhítattal néztem továbbra is a videókat, s szerettem volna olyan hasonló élményt átélni, mint a látottakon, de sajnos ez nem jött össze. Ugyanis számomra irányíthatatlan volt az egész olyannyira, hogy az általam kipróbált cím első pályáján sem tudtam túljutni.
Részemről el is temettem a szériát egészen addig, míg PC fejlesztésre nem adtam a fejemet. A fejlesztés sikeres volt, s sikerült némi pénzt is spórolnom. Akkor már foglalkoztatott bizonyos emberek hatására a játék közbeni kényelem, így a maradék összegből végül a saját kategóriájában egy igencsak jó minőségű gamepad-et sikerült kifognom. Az új videokártya tesztelésére pedig az akkor legfrissebb Need For Speed-re, azaz a Hot Pursuit-re esett a választásom. Jó pár napot eltöltöttem a játékkal mire a végére értem, s mellkasom rendkívül dagadt a büszkeségtől, hogy végre én is megtanultam végre Need For Speed-ezni köszönhetően az egykori gamepad-emnek. Bár szégyen szemre a korábbi játékokkal (még) nem ültem neki ebből fakadóan megint.
Különösen nem volt nagy várakozás a The Run iránt részemről, viszont az már nálam biztossá vált, hogy mindenképp fogok vele tenni egy próbát. A játék bő egy évvel ezelőtt jelent meg, s az elsők között voltam, akik a parancsikonra kattintottak telepítés után. A sokadik indítás után a remény szertefoszlott, hogy én ezt a játékot is végig vigyem, így végül a játék sorsát megpecsételte a lomtárba helyezés. Egy tökéletes konzolporttal akadt dolgunk, mely az egykori gamepad-emet nem ismerte meg, s billentyűzet-egér kombinációval pedig számomra játszhatatlannak minősült a játék. Természetesen időközben ismét költöttem némi összeget a PC-mre, s így újra próbát tettem a játékkal. A végső eredmény pedig két nap folyamatos játék lett, melynek a végén úgy kapcsoltam ki a számítógépet, hogy ismét kipörgettem egy Need For Speed-et.
I Am Alive Teszt
Platform: PC
Még mindig kristály tisztán emlékszem arra, hogy miféle érzelmeket váltott ki belőlem az I Am Alive 2008-ban bemutatott E3-as beharangozó előzetese. Annak ellenére, hogy csak egy kedvcsináló előzetesről van szó valami azt súgta nekem, hogy valami iszonyatosan jó dolog készül a Ubisoft „boszorkánykonyhájában”. Rendre jelentek meg mindenféle cikkek a játékról, ami egyre inkább erősítette azt, hogy tényleg egy prémium kategóriás játék készül, amely hatalmas sikereket érhet el, s talán sikerül a halhatatlan alkotások közé is bekerülnie feltéve, ha az alkotók képesek lesznek megfelelő módon felhasználni az ötleteiket.
Úgy tűnt, hogy nem csak a készítők, de a Ubisoft is tudja mit akar, s minden rendben zajlik. Egy idő után azonban egyre inkább feltűnt, hogy a játék az E3-as előzetesen kívül szinte semmiféle képi anyag nem volt. Se egy gameplay videó, se egy screenshot nem látott napvilágot a bejelentést követő egy évvel később se. Több megjelenési dátummal is rendelkezett a játék, de végül mindig jött egy hivatalos bejelentés, hogy a játék csúszik. Így végül az I Am Alive elég hányattatott sorsú játékká vált olyannyira, hogy szinte alig volt olyan, aki hitt abban, hogy valamikor egyáltalán megjelenik. Az eredeti koncepció szerint egy nap hatalmas földrengést pusztította volna el Chicago-t. Főhősünk egy átlagos üzletember volt, aki miután túlélte az eseményt igyekezett volna életben maradni, s emellett pedig elveszett barátnőjét megkeresni. Ezzel az alapkoncepcióval folyt a fejlesztés majdnem másfél évig, amikor is 2010 első felében olyan hírek érkeztek, hogy a project kreatív problémák miatt leállításra került. Így maradt nekünk egy 2008-as előzetes, mely bizonyítékként szolgált arra, hogy talán lehetett volna egy elég tökös posztapokaliptikus játékunk.
Aztán egyszer csak a semmiből jött egy hír, miszerint az I Am Alive mégis napvilágot fog látni. Ugyanis a Darkworks fejlesztőcsapattól a project az Ubisoft Shanghai-hoz került. Ez önmagában jó hírnek tűnt annak idején, azonban idővel egyre inkább jöttek olyan hírek, amelyek kapcsán az az érzetem támadt, hogy talán jobb lenne, ha mégse készülne el a játék. A negatív hozzáállásom leginkább annak volt köszönhető, hogy a fejlesztőcsapat váltás miatt a játék teljes átalakuláson ment keresztül. 2008-ban a fejlesztés kezdetekor egy prémiumkategóriás, dobozos, több platformon megjelenő játékként indult, s végül egy megcsonkított, grafikailag botrányosan kinéző játékká „nőtte” ki magát. És akkor jött a kegyelemdöfés a játékosoknak, ami végül a konzol exkluzivitásban manifesztálódott.
Rettentően dühös voltam, s csalódott. Annak ellenére, hogy nem tetszettek a változtatások, s a gameplay videók is arról tanúskodtak, hogy ezt bizony sikerült igencsak elszúrni valahol azért szerettem volna kipróbálni, ha már annak idején felkeltette az érdeklődésemet. Végül csak a nyálamat csorgattam idén tavasszal, amikor megjelent a játék konzolokra. Mostanság annyira nem követtem nyomon a játékhíreket. Így hatalmas meglepetés volt nekem amikor szembefutottam a játék gépigényével, de az még nagyobb meglepetés volt, amikor azzal is szembesültem, hogy a játék már elérhető. Ráadásul a kis mérete miatt szinte percek múlva már a merevlemezemen tudhattam a játékot. Annak ellenére, hogy rendkívül negatív véleménnyel voltam a végső verzióról kellemes meglepetést okozott nekem. Olyannyira, hogy feláldoztam mindkét szabadnapomat azért, hogy végigvigyem.
Tovább…
Peter Jackon’s King Kong – The Official Game Of The Movie Teszt
Platform: PC
Azt hiszem kevés olyan ember van, akinek ismeretlenül csengene Peter Jackson neve. Ha nem is címben forgó névről, de a Gyűrűk uráról minden bizonnyal sokaknak ugorhat be ki is lehet ő. Bevallom őszintén nekem annak idején nem igazán jött be a trilógia. Amolyan egyszer nézhető alkotások voltak, s pont emiatt nem is tartottam sokra a rendezőt. Egészen 2005 decemberéig, amikor nem voltam lusta elmenni a moziba, s megnézni az akkortájt épp friss alkotását a King Kong remake-et. Annak idején alapból nem kis elvárásokkal ültem be a moziba.
Általában pont a magas elvárások miatt szokott hatalmasat csalódni. Ellenben nem elég, hogy nem csalódtam, de messze felülmúlta az elvárásaimat, amit a filmmel kapcsolatban támasztottam. Így azóta a rendező belépett számomra a „halhatatlanok” sorába, akinél érdemes odafigyelni minden keze alól kikerülő filmjére. Ráadásul a később a filmből napvilágot látott egy hosszabb változat is – ami sajnos hazánkba nem jutott el, így szinkronos változat nem készült belőle -, melynek megtekintése után még inkább sikerült lenyűgöznie a rendezőnek. Akinek tehát kimaradt az életéből a King Kong annak ajánlom tegyen vele egy próbát, mert kevés olyan ember volt, akinek nem tetszett. Arról nem is beszélve, hogy iszonyatosan elképesztő látványvilággal rendelkezik a film.
Azok a nagy húzócímek, mint amilyen annak idején a King Kong is volt rendszerint kapnak egy játékadaptációt, ami az esetek többségében huszadrangú, semmit nem érő, vagy épp egy végigjátszást épp hogy megérő játékot kapunk horrorisztikus áron. Azt hiszem erre nem is egy példát tudna mondani az ember. Pozitív példát viszont nem, vagy csak keveset tudnánk megemlíteni. Mivel a film nagyon elnyerte a tetszésemet, így nem volt kérdéses, hogy próbát teszek a játék adaptációval. Sajnálatos módon gépigény és internethiány függvényében a kipróbálás majdnem másfél évig váratott magára, amikor pár évvel ezelőtti szilveszter előestéjén végre sikerült kipróbálnom. Az első tapasztalatok iszonyú pozitívak voltak, s ezek olyan erősen hatottak rám, hogy a szilvesztert a játékkal töltöttem. Sokféle módon ünnepeltem eddig a szilvesztereket, de azt kell mondanom az egyik legjobb pont az a szilveszter volt, amikor azzal töltöttem az időmet ünneplés helyett, hogy a játékkal játszottam. Hisz elmondhatom, hogy a játék tökéletesen visszaadta a film hangulatát, s nem egy egyszer kijátszható lineáris és bughalmazokkal hemzsegő huszadrangú nagy rakás döglegyektől hemzsegő szarkupacot kaptunk. Azt hiszem ezt szokták színvonalnak nevezni.
Tovább…
Alan Wake’s American Nightmare Teszt
Platform: PC
Annak idején az Alan Wake kizárólag konzol exkluzivitást élvezett. A Remedy akkor a döntését azzal indokolta, hogy a játék azért nem jelenik meg PC-re, mert a warez térhódítása miatt egyszerűen nem lenne kifizetődő megjelentetni a játékot számítógépes platformra. 2010 májusában jelent meg kizárólag Xbox 360-ra. Azonban majdnem két év után idén februárban megszűnt az Xbox exkluzivitás, s végre a PC-s társadalom is megismerhette Alan Wake történetét. A fogadtatás elég pozitív volt, s az eladások meggyőzték az alkotókat, hogy a mellékágnak szánt American Nightmare is megjelenhessen PC-re. Szerencsére azonban most nem kellett két évet várnunk a PC-s változatra, hisz három hónappal az Xbox360-as megjelenés után mi is kezünkbe vehettük. Igaz, csak virtuális formában, ugyanis a játék dobozos formában nem kapható.
Amit viszont érdemes rögtön leszögezni, hogy az American Nightmare nem az első epizód folytatása, hanem egy úgymond mellékágnak szánt rész, amolyan Arcade típusú játék. Ebből kiindulva pedig, aki hasonlót stílust, s hangulatot vár, mint amilyen az első epizód volt az minden bizonnyal kellőképpen csalódni fog.
Tovább…
Alan Wake Teszt
Platform: PC
Sokakat izgalomba hozott annak idején, amikor bejelentésre került, hogy érkezik az Alan Wake. Műfaját tekintve kevés játék van a piacon, de főleg olyanok, amikre rá lehet mondani azt, hogy ezek minőségi termékek. Már az első videók alapján tudhattuk, hogy valami jóra számíthatunk. És bizony sokan várták a megjelenést is. Azonban csak azok mondhattak érdemben véleményt a játékról, akik rendelkeztek Xbox 360-as konzollal, ugyanis a Microsoft úgy döntött, hogy exkluzív címmé teszi a játékot, amin természetesen a pc-s társadalom egy emberként hördült fel méghozzá jogosan. A játék végül 2010 első negyedévében látott napvilágot, s rendkívül jó fogadtatásnak örvendett játékosok és kritikusok körében egyaránt. Mi, pc-s felhasználóknak pedig nem maradt más, mint a kesergés, s az Xbox 360-as tulajuk indok nélküli végtelen szidása.
Gondolom mindenki tudna kapásból olyan címet mondani, ami csak konzolra jelent meg, de viszont felkeltette az érdeklődését eléggé. Ilyenkor az ember kesereg és nyűglődik, hisz az adott játékkal elé nagyon leülne, de erre lehetősége ugye nincs. Persze megvan a megoldás, ami nem más, mint az embernek ilyen esetben vásárolnia kell egy konzolt és magát a játékot. Azonban sajnos sokaknál az anyagiak döntenek úgy, hogy egy ilyen lépést nem tehet meg, így marad a kesergés, s talán egy halovány remény, hogy ha úgy hozza a sors, akkor az adott játékkal még valamikor játszhat, ha esetleg szert tud tenni majd egy konzolra. Mert ugye az exkluzív cím az exkluzív cím is marad.
És közel másfél év után pedig jött egy bejelentés, miszerint Alan Wake kilép az Xbox 360 exkluzív címei közül, s tiszteletét teszi PC-sek körében is. És bizony nagy volt az öröm, s én is igencsak aktívan követtem a híreket ezzel kapcsolatban. Ráadásul a fejlesztők is tettek ígéretet, miszerint grafikailag fejlesztettek a készítők, s így jobb látványvilágban lehet majd részünk, mint az Xbox 360-asok tulajdonosainak. És aztán végül eljött a nap, amikor végre elérhető vált a játék Steam-en, letölthető formában.
Mint, ahogyan fentebb említettem kevés olyan cím van abban a műfajban, amit az Alan Wake képvisel. Talán hozzá a Silent Hill-sorozat hasonlítható, de csak hasonlítható, hisz míg a szóban forgó cím leginkább túlélő horror, addig az Alan Wake pszichológiai akció thriller. Azaz, aki arra számít, hogy majd ömlik a vér, s belek között kell majd totyognunk az jobb, ha felkészül, hogy ilyenben nem lesz része. Ellenben egy történetben igen erős, s grafikailag elég jó játékban lehet része.
A játéknak legmeghatározóbb része a történet, melynek középpontjában Alan Wake, a híres bestseller-író áll. Azonban őt is elérte a végzet, mint hasonló foglalkozású társait: eltűnt az ihlete, így a további írás nem megy. Emellett pedig mentális problémákkal is küszködik, s folyton rémálmokkal küzd. Ahhoz, hogy összeszedje magát, s visszataláljon régi önmagához felesége tanácsára úgy dönt, hogy hátrahagyja a munkáját és lakóvárosát egy időre, s egy Isten háta mögötti városba költözik átmeneti időre, hogy összeszedje magát. Vele tart felesége, Alice is. Ám nem minden úgy alakul, ahogy főhősünk tervezte. Magára hagyja kis időre a feleségét, aki ezek után rejtélyes módon eltűnik. Alan egy hét után tér magához, s azonnal felesége keresésére indul. Azonban a város felfedi igazi arcát, s főhősünk már nem tudja eldönteni, hogy amit átél az valóság, vagy a lidércei találtak utat a valóságba ahhoz, hogy őt kínozzák.
Jurassic Park: The Game Teszt
Platform: PC
1993-ban mutatták be a mozik Steven Spielbeg Michael Chrichton „Őslénypark” című könyve alapján készült Jurassic Park névre hallgató filmjét. Addigi legrealisztikusabb, leglátványosabb, s minden idők egyik legjobb dinoszauruszos filmjét, ami szinte azonnal a klasszikusok közé emelkedett amellett, hogy a beleölt 63 millió dolláros gyártási költségnek több, mint az ötszörösét, azaz 365 millió dollárt termelte vissza a stúdiónak. A legendás első epizódot még két rész követte, ami sajnálatos módon rajongói visszajelzés és bevételek szempontjából sem nőtt fel a klasszikus első epizódhoz.
Természetesen egy ilyen nagy bevételeket produkáló kalandfilmhez illik valamiféle játékadaptációt is szolgálni. Rengeteg játék született. A köztudatban a Jurassic Park: Trespasser és a Jurassic Park: Operation Genesis maradt meg leginkább, hisz leginkább ezek az alkotások voltak azok, amik valamilyen szinten szórakoztatóak voltak, s kicsit szájat húzva ugyan, de rámondhatjuk, hogy minőségiek is. 2001-ben debütált a mozikban a film harmadik része, ami mind rajongói, mind bevételek szempontjából sajnos igencsak csalódást keltő volt. A harmadik epizódhoz kapcsolódó játékok (többségük játéktermi gépek voltak) pedig kritikán aluliak voltak. Közel kilenc év telt el, amikor is a TellTalle Games játékstúdió bejelentette, hogy egy Jurassic Park játékon dolgozik. Rengeteg, a filmet kedvelő játékosnak megdobbant a szíve, hiszen 2010-2011-ben már igazán minőségi játékokat lehet gyártani mind grafikailag, mind történetileg. S sokakhoz hasonlóan én is felfigyeltem erre, s bizony vártam a megjelenést. Ugyan a kiadott képek, gameplay videók alapján látható volt, hogy grafikai nem lesz eget rengető (egyesek szerint egyenesen pocsék kategóriába tartozik), de mégis elfogadhatónak tűnt részemről.
Az előzetes tervek szerint a játék 2011 áprilisában érkezett volna kizárólag letölthető formában. Négy epizódosra tervezték, s bizonyos időközönként kerültek volna elérhető és letölthető formában. Azonban az áprilisi megjelenés egyéb technikai problémákra, s további fejlesztésekre hivatkozva végül november közepére torlódott. Azonban a játékstúdió kiengesztelte a rajongóit, ugyanis nem csak egy gyűjtői kiadás kaphattak kézhez, hanem az előzetes tervekkel ellentétben a teljes játékot is magukévá tehették.
Aki nem követte figyelemmel a fejlesztők nyilatkozatait, s a fejlesztői videókat az minden bizonnyal keményen pofára esett (vagy fog esni), ugyanis az elvárásokkal ellentétben nem egy FPS-szerű akciójátékot kaptunk, hanem egy úgy nevezett point & click kalandjátékot, melynek története párhuzamosan folyik a filmben megismert cselekményekkel.
Tovább…
Crysis 2 Teszt
Platform: PC
Elég érdekes a kapcsolatom a Crysis – szériával. Első találkozásom az első epizóddal valamikor 2008-ra tehető, amikor az akkori új PC-met teszteltem vele ismerős javaslatára, aki csak úgy fogalmazott, hogy akkor erős az akkori konfigurációm, ha a Crysis élvezhetően fut rajta. Nos, valamennyire élvezhetően futott, de valahogy soha nem voltam oda az FPS-szerű játékokért, így azonnal hatállyal ment is a lomtárba.
Azóta eltelt három év, s számomra feledés homályába merült a játék. Persze különböző fórumokon és játékportálon előkerült, mint húzócím, de akkor se nagyon foglalkoztam vele. Idén azonban érkezett a folytatás, s bizony nem kis hype vette körül. Januárban eszközölt gépfejlesztésből adódóan ismét elkezdtem keresgélni húzócímeket húzósabb gépigénnyel, hogy az új PC-met teszteljem. Február végén nem hivatalos forrásból elérhetővé vált a játék majdnem kész verziója, így sokan le is csaptak rá. A látott videók és képek alapján már akkor is megfordult a fejemben, hogy ki kellene próbálni, de ekkortájt ismételten időhiánnyal küszködtem, így végül meggondoltam magam ezzel kapcsolatban. Végül eljött a március, s a rajongók végre a kész verziót vehették le a boltok polcairól, vagy éppenséggel tölthették le különböző nem hivatalos forrásokból. Ekkor is szemeztem a játékkal, de továbbra sem rendelkeztem kellő szabadidővel, így végül passzoltam teljesen. Azonban eljött a nyár, s sajnos úgy alakult, hogy túlságosan sok szabadidőm lett. Négy hónap távlatából is folyton a Crysis 2-vel futottam össze különböző online játékkal foglalkozó hírportálokon, fórumokon. A gameplay videók és képek meggyőztek, hogy szinte majdnem hibátlan grafikájú játékkal van dolgom, s mindemellett rendelkezem minden szükséges technikai feltételekkel, ami mellett érdemes lenne kipróbálni. Így végül úgy döntöttem, hogy teszek vele egy próbát. Grafika azonnal megfogott olyannyira, hogy egyszer csak arra eszméltem, hogy eltelt egy óra, mióta elindítottam a játékot, s bizony eléggé tetszik is.
Mivel eléggé megfogott, így úgy döntöttem, hogy az első végigjátszást abbahagyom, s esélyt adok az első epizódnak, s a kiegészítő résznek is. Hisz, ha a folytatás ennyire elnyerte a tetszésemet, akkor nem lehetnek olyan rosszak az elődök sem. Az elődöknek is sikeresen a végére értem, s ekkor már tudatosan álltam neki a folytatásnak.
2023-ban járunk, alig három évvel az előző epizódokhoz képest. A helyszín azonban most New York, tehát elfeledhetjük a szemkápráztató dzsungeles helyszíneket, s feltehetően az állatvédők is fellégezhettek, mert a helyszínváltás miatt nem tudunk rákokkal, tyúkokkal és egyéb állatfajokkal dobálózni.
A történet szerint az idegenek elkezdtek terjeszkedni a földön, s szinte meg is hódították azt. Viszont nem ők jelentik az elsődleges fenyegetést, hanem egy úgynevezett Manhattan-vírus, amely szinte kiirtotta New York valamennyi lakosát. Aki túlélte, s semmiféle testi deformitással nem rendelkezik az bizony nagyon szerencsés embernek mondhatja magát. Ilyen emberünk Alcatraz is, aki egy támadás során csak régi ismerősre Prófétára számíthat, aki a játék elején saját keze által el is halálozik. Ezek után megkapjuk segítőnk nanoruháját, majd pedig egy ismeretlen férfi lesz segítségünkre, hisz jóformán mindenki a bőrünkre vadászik.
Tovább…
Harry Potter And The Deathly Hallows: Part 2 Teszt
Platform: PC
Idény nyáron valamivel több, mint tíz éves uralkodása után a Harry Potter széria mind könyvben, mind filmvásznon és persze játékplatformokon is véget ért. Természetesen a legtöbben inkább a filmadaptációra voltak kíváncsiak, hisz el kell ismernünk, hogy sajnos a könyv és film alapján készült virtuális alkotások bizony nem a legjobbak. Elég csak a Halál ereklyéi első részének játékadaptációjára gondolni, ami bőven kimerítette a a pofátlanul gusztustalan rossz kategória minden egyes jellemzőjét. Talán az is kijelenthető, hogy a Potter-játékok egyik legrosszabbikáról beszélhetünk. Ennél fogva természetesen fenntartásokkal fogadtam azt a tényt, hogy a második felvonás is fog kapni egy játékadaptációt. Gondoltam ugyanolyan „minőségben”, mint amilyen az első is volt. Azonban a gameplay videók alapján úgy tűnt a készítők azért leültek egy kicsit átgondolni a dolgokat, hogy azokat a baklövéseket ne kövessék el, mint amelyeket megtettek az első epizód esetében.
Aki az első epizód után ugyanolyan fanyar mosollyal várta a folytatást annak nyugodtan ajánlható a második etap játékadaptációja, hisz amelyek elsősorban bűn rosszá tették az előző epizódot azok ebből a részből hiányoznak. Tehát mindenképp jobban sikerült, mint az elődje.
Sajnos viszont a legelején le kell szögezni, hogy akármennyire is jobb, mint az elődje, sajnos a második rész sem váltotta meg a napvilágot, s aki járatos az előző játékokban mindenképpen tudna legalább két olyan címet előhúzni, ami simán lezúzza az utolsó Potter-játékot minőségileg. Persze ez közvetlenül nem jelenti azt, hogy a játék egy jó nagy rakás illatosan bűzölgő legyekkel körülvett trágyadomb, mert annál egy csipetnyivel még is jobb.
Az alaptörténetet gondolom nem kell bemutatni senkinek. Íme az utolsó etap, melyben ugye szemtanúja lehetünk a végső harcnak, amit már az első epizód óta várunk/vártunk könyv, film illetve játék formájában.
Crysis Warhead Teszt
Platform: PC
Crysis 2 kóstoló után nem sokkal úgy döntöttem, hogy ha már ennyire bejött a második rész, akkor itt az ideje bepróbálni az első epizódot is, amelyhez akkor volt szerencsém, amikor az első nagyobb gépfejlesztés után voltam, s bizony a 2007-es játék volt akkor maga a játék volt a teszt, hogy mennyire jó vasat is sikerült összehoznom. Akkor körülbelül hat perc elég volt arra, hogy szépen búcsút intsek a játéknak, s a lomtárba kerüljön. Azóta nem kis idő telt is, s bizony napvilágot látott a második epizód is, mely akkora hype övezte, hogy jómagam is bepróbáltam. Tetszett. Így mielőtt a játék végére értem volna inkább félbe hagytam, hogy az első epizódot is magamévá tehessem.
Így nem sokat tétlenkedtem. Nekiültem az első epizódnak, s bizony eléggé elnyerte a tetszésemet, habár az tény, hogy egynek tökéletes volt, s nem hiszem, hogy másodjára is szívesen kóborolnék a dzsungelben. Természetesen mielőtt ismét nekiültem volna a második résznek maradt a talonban egy kiegészítő, mely a Warhead névre hallgatott. Az EA és a Crytek remekül eltalálta a játékot, s az első részhez méltó kiegészítőt szállított nekünk. Én, mint zöldfülű ültem neki, s bizony meglepett, hogy az első rész sikerén felbuzdulva teljesen magyar nyelven szólalt meg a játék. Így, aki nem érzi otthonosnak az angol nyelvet, s olvasni se szeret annak tökéletes lehet a Warhead feltéve, ha imádja az ehhez hasonló játékokat, hisz részemről a játékhoz készült szinkron mestermunka!
Az alaptörténet nem különbözik az első epizódtól: 2020 környékén járunk. Az amerikai kormány egy különleges osztagot küld egy koreai szigetre, ahol az a dolguk, hogy megtudják, hogy az ottani civilekkel vajon mi történt. Első körben természetesen az ellenséges fegyveres erők jelentenek különböző problémát, ám katonáink hamarosan rájönnek, hogy a nagyobb veszélyforrás nem más, mint a gépi idegen létforma, amely igyekszik minden élő és élettelen tárgyat elpusztítani maga körül. A Warhead a Psycho nevű katona szemszögéből mutatja be az eseményeket, akinek gépe egy erőteljes rakétatalálat után lezuhan. Innen kezdve pedig harcolhatunk a túlélésért.