Platform: PC
A Crystal Dinamics az egyik legsikeresebb feltámasztást hajtotta végre a Tomb Raider Legend-del. Hatalmas sikert elért első epizódot évenként követte újabb részek és a hozzájuk készülő kiegészítő epizódok, de sajnálatos módon a későbbi folytatások kritikái már nem voltak olyan jók, s az idő elteltével egyre inkább negatívan ítélték meg az új játékokat. A negatív visszhang leginkább annak volt köszönhető, hogy az évről évre megjelenő játékok csak minimális mértékben fejlődtek, változtak, s szinte lassan minden rivális játék lekörözte. Végül 2000-ben a Chronicles-szel véget ért a dal, s a készítők úgy döntöttek, hogy ideje a játékot új alapokra helyezni. Így 2003-ban érkezett a The Angel Of Darkness, mely félkészen került a boltok polcaira, s a változtatások sokaságának köszönhetően meglehetősen hatalmasat bukott a vele egy időben bemutatásra kerülő második mozifilmmel egyetemben. A bukás mértéke hatalmas volt, hisz a kiadót felvásárolták, s a fejlesztő csapat a Core Design pedig gyakorlatilag megszűnt.
A franchise gyakorlatilag hallottnak minősült szinte mindenki előtt. Kivéve a kiadó és a fejlesztő cég előtt. Ugyanis közeledett a tíz éves évforduló, s kellett valami évfordulós játék. Így a Core Design bele is fogott annak elkészítésébe (különböző videók fellelhetők különböző videómegosztó portálokon ebből a verzióból), de a kiadó végül elvette a projectet, s végül a Crystal Dinamics-nek adta, aki végül el is készítette a játékot.
Akadtak azonban régi rajongók, akik az előző résszel kapcsolatban negatív véleményüknek adtak hangot. Ugyanis a régi motorosok hiányolták a Legend-ből azokat az elemeket, amelyek a játékot annak idején azzá tették, amivé vált: kimaradtak a nehéz logikai fejtőrök, elhalálozás gyakorisága, és a precizitás. És persze a játékidő is elég kurtára sikeredett az előző epizódokkal ellentétben.
Ezeket minden bizonnyal mérlegelték a készítők is, ugyanis az Anniversary egy elég korrekt játék lett, ami elég hű maradt az 1996-os első epizódhoz. A Crystal Dinamics feltehetően bízott az erős rajongótáborban, s merészebbek mertek lenni, s egy valóban élvezhető, de kellően nehéz és hosszú játékot adtak ki a kezük közül elfogadható grafikával és gépigénnyel.
Tovább… →

Platform: PC
Minden bizonnyal kevés olyan ember van, akinek ne csengene ismerősen a Lara Croft név. A Tomb Raider-franchise 1996-ban indult hódító útjára. Az első epizód hatalmas sikerén felbuzdulva a Core Design 2000-ig összesen öt epizódot és ezekhez négy kiegészítő részt készített. A sorozat sikeresnek bizonyult, habár az első epizód sikeréhez egyetlen egy későbbi rész sem ért fel. Így a Core Design csapata 1999-ben úgy döntött, hogy a cybervilág szexistennőjének kikiáltott Lara Croft-ot a negyedik a The Last Revelation névre keresztelt epizódban halálra ítéli, habár nyitva hagyták a folytatás lehetőségét. Azonban rajongói nyomásra készült egy ötödik, Chronicles névre hallgató epizód is, amely a rajongói igényeket hivatott kielégíteni.
A régi generációs vagy más néven Old Gen részek a Chronicles alcímet viselő epizóddal végérvényesen lezárultak, s a Core Design inkább  az új generációs Tomb Raider-re helyezte a hangsúlyt. A rajongóknak közel három évet kellett várniuk az új generációs epizódra a The Angel Of Darkness-re, ami tulajdonképpen félkészen került a boltok polcaira, s ezzel megannyi csalódást okozva a sorozat kedvelőinek. Ekkor úgy tűnt, hogy a régóta hanyatló és haldokló sorozatnak utolsó szöge volt a The Angel Of Darkness. Azonban az Eidos (ma már Square Enix) szénája nem állt jól, s úgy gondolta, hogy egy korábbi sikeres franchise-hoz kell nyúlnia. Azonban Core Design-tól a Crystal Dinamics-hez került a fejlesztés joga. Így nem volt kérdés, hogy az új epizód nem folytatása lesz a korábbi epizódoknak, hanem tulajdonképpen egy régen tündöklő széria feltámasztása lesz. Így hát a fejlesztők az első epizód atyjával, Toby Gard-dal az élen hozzáfogtak, hogy sorozatot az alapkövektől építsek fel újra úgy, hogy a korábbi epizódok jóformán figyelmen kívül maradnak.
A fejlesztők komolyan vették a feladatot, hogy egy haldokló franchise-ot bizony fel kell támasztaniuk. Így nem csak az volt a lényeg, hogy a korábbi rajongókat visszahódítsák, de újakat is kellett szerezniük. Emellett pedig meg kellett felelniük a kor követelményeinek is mind grafikailag, mind pedig játékmenetet illetően, így végül egy olyan játékot kaptunk, ami ugyan eléggé megosztotta a Tomb Raider közösséget, de széles körben elég szép sikert ért el olyannyira, hogy a Crystal Dinamics megkapta a tizedik évfordulóra szánt Anniversary fejlesztési projectét is.
Tovább… →

Platform: PC
Bő tíz évvel ezelőtt ismerkedtem meg a Tomb Raider sorozattal. Annak idején eléggé matuzsálemi darabnak számított az akkori közös számítógép. Egy családi ismerősnek köszönhetően pedig rengeteg játékkal lettünk elhalmozva. Nem voltam nagy játékos, s ma sem vagyok az. Valahol irigykedve tekintettem a család többi tagjaira, akik leültek és órákig elvoltak egy kártyajátékkal, vagy csak elindították a Doom első, vagy második részét. Vagy esetleg játszottak egy Diablo-t. Én addig sok mindenbe belekóstoltam, de igazából egyik sem kötötte le az érdeklődésemet. Egészen addig, míg egyik újságos CD mellékletén nem akadtam rá a Tomb Raider első epizódjának demó verziójára. Ugyan csak az első pálya volt játszható, de még így is rabul ejtett. Akkor éreztem azt, hogy megtaláltam azt a játékot, ami tényleg leköt, s amit akár többször is kijátszanék.
Akkoriban kezdték el forgalmazni az Ezt vedd meg! sorozatot, melynek keretén belül elérhető áron kínáltak klasszikus sikerjátékokat. Annak idején tanulói státuszomból, s fiatalkoromból kiindulva önálló keresettel nem rendelkeztem, így elő kellett kapnom az akkor még igen ellenállhatatlannak tűnő bociszemeimet, hogy a két epizód közül valamelyik a bevásárló kocsinkban landoljon. Így végül a második epizóddal tértünk haza, melynek végigjátszása után az első epizódot is hasonló módon sikerült megkapnom. Időközben az Ezt vedd meg! sorozat további címekkel bővült, így helyett kapott a harmadik, s majd később a negyedik és az ötödik rész. Lévén anyagi forrásaink végesek voltak, így a további két folytatás csak másodkézből másodpéldányon kaptam kézhez. Később egy bevásárlás alkalmával ismét lehetőségem nyílt, hogy a meglévő két eredeti példányt egy harmadikkal bővítsem. Az emberek többsége logikusan a harmadik részt emelte volna le a polcról, de én nem így tettem. Levettem a három epizódot, s szépen elkezdtem olvasni a tartalmi ismertetőket. Döntésképtelen voltam egészen addig, míg a Chronicles alcímre hallgató ötödik rész kezembe nem került, s a kiadványt megfordítva nem kezdtem el olvasni az ismertetőjét. A negyedik epizód dramaturgiai szempontból sokkoló befejezése rajongók milliót döbbentette meg. A történet szerint Lara Croft barátai egy esős szürke estén összegyűlnek, hogy az emlékének adózva felidézzék korábbi kalandjait. Ugyanis Croft kisasszonynak Egyiptomban nyoma veszett, s a feltételezések szerint meghalt.
Tovább… →

Platform: PC
Következő teszt a játékról: v2.0
A Core Design játéktörténelmet írt, amikor 1996-ban kiadták az első Tomb Raider-t. A siker hatalmas volt, így az első epizód folytatásért kiáltott. A kiadó igazi aranybányát látott Croft kisasszony kalandjai mögött, így nem volt véletlen, hogy 1996-tól 2000-ig minden év őszén kidobtak egy új főjátékot.
A harmadik epizód után a készítők nem titkolták, hogy nem szívesen foglalkoznának már a franchise-zal. Ugyan továbbra is nyereséges volt a széria, de sem kritikai, sem anyagi szempontból nem ért fel az első két epizódhoz. Ráadásul szembe kellett nézniük azzal, hogy grafikai szinten jelentőset úgy sem tudnának alkotni, hiszen bőven elérték akkor a grafikai határokat. De ugyebár a rajongók várták az új epizódot, s ez újabb bevételi forrásnak látszott, így a készítők ismét nekiálltak egy új epizódnak. Viszont úgy döntöttek, hogy a negyedik résszel befejezik a sorozatot. Nem véletlen, hogy a negyedik epizód végül a The Last Revelation  nevet kapta. Viszont nem szerették volna, ha rajongók úgy érzik, hogy az újabb játék ismét csak az előzőek másolása, ezért úgy döntöttek, hogy alapjaitól építik újra a játékot, hogy nagyobbat szólhasson utolsó epizódként. A Core Design saját magának állított egy kihívást, s mindent megtett annak érdekében, hogy ezt teljesíteni tudja. Valahol pedig sikerült is nekik, hisz a negyedik rész olyan zseniálisra sikerült, hogy sikerült rajongók milliót sokkolni olyannyira, hogy nem volt olyan játékos, amely nem követelte volna azonnal a folytatást.
Tovább… →

Platform: PC
A kilencvenes évek végén a Core Design és az Eidos-nak az aranytojás tojó tyúk a Tomb Raider volt. Az első rész hatalmas sikere további folytatásokat követelt magának. Általában egy-egy folytatásra többnyire másfél – két évet kellett várni a rajongónak, ha nem többet. Hatalmas pénzeket termelhetett a Tomb Raider-franchise, ha már évente kellett piacra dobniuk egy új epizódot. Alapul véve az 1996 és 2000 között elkészült öt epizódot azt kell mondanom, hogy a készítők remek munkát végeztek. Legalábbis, ha figyelembe vesszük azt, hogy szinte minimális idejük volt arra, hogy nem csak jót, hanem szórakoztatót is alkossanak miközben figyelembe kell venniük az adott kor követelményeit nem csak játékélmény, de látvány szempontjából is.
Én a sorozattal 2003-ban ismerkedtem meg, így bőven rendelkeztem olyan masinával, ami elegendő volt ahhoz, hogy a régi epizódokkal tudjak játszani. Így csak hírből, s régi játékosoktól tudom, hogy egy-egy újabb rész rendszerint az adott időben a grafikai látványvilág csúcspontját jelentette. Így a játékosoknak igencsak frissíteniük kellett a számítógépes hardvereiket, vagy  a legújabb konzollal kellett rendelkezniük ahhoz, hogy zökkenőmentesen futtathassák az épp aktuális játékot. Mai szemmel ezeket a sorokat írva, olvasva jómagam is elcsodálkozom, hogy mekkora fejlődés ment végbe a látványvilág terén, s miket képes az ember alkotni számítógép segítségével. Persze mai szemmel már csúnyának is mondhatjuk a korábbi epizódoknak a grafikáját, de aki képes ezt figyelmen kívül hagyni, az minden bizonnyal remekül fog szórakozni. Ugyan az Eidos kérése volt, hogy évente egy epizódot meg kell jelentetni, de az alkotók kreatívak voltak, s tudtak bizonyítani, hogy kevés idő is elég ahhoz, hogy minőségi játékot dobjanak a piacra. Ugyan az első epizód grafikus motorját használták még a harmadik epizód alatt, ami számomra is meglepetés volt mikor olvastam róla, hisz rendkívül sokat csiszoltak rajta a készítők, s szinte szembetűnő a változás, ha alapul vesszük az előző két epizódot.
Tovább… →

Platform: PC
1996-ban látott napvilágot az első Tomb Raider, s a siker hatalmas volt. Az akkori játékok szintjén szinte grafikai orgazmust okozó látványvilággal rendelkezett, s szinte alig volt olyan ember, aki ne esett volna ámulatba, ha nem is magától a játéktól, de a grafikai megjelenésétől mindenképp. Az első epizód megjelenésekor a játék alatt futó motor nagyon sok grafikai és egyéb technikai hibákat tartalmazott, mely miatt a készítők nem tudtak jó pár ötletet megvalósítani. Viszont a sikernek köszönhetően megkaptak minden olyan támogatást, amellyel jelentősen tudtak fejlődni annak ellenére, hogy a játék szülőatyja, Toby Gard magára hagyta „gyermekét”, ugyanis úgy döntött, hogy nem hajlandó részt venni a folytatás elkészítésében, mert szerinte szexszimbólumot csináltak a virtuális kalandornőből, ami neki nem tetszett. Így nélküle vágtak bele a fejlesztésbe.
A készítőknek az első résznek köszönhetően tökéletes alapanyaguk megvolt ahhoz, hogy belefoghassanak szinte rögtön a fejlesztésbe. A kiadó 1997 novemberére időzítette a megjelenést, így a készítőknek igencsak kreatívaknak, s gyorsnak kellett lenniük, hogy tudják tartani a határidőt. Ritka dolog az, amikor egy folytatás felül tudja múlni a sikert elindító első epizódot. Nos, a Tomb Raider 2. erre képes volt, hisz nem csak grafikailag lépett előre egy hatalmasat,de a mai napig az a cím, amelyikből a legtöbbet értékesítettek világszerte, ezzel maga mögé utasítva a mérföldkőnek számító első epizódot is.
Mint elkötelezett rajongó számomra is az első számú kedvenc a második epizód. Kiváltképp azért, mert ez volt az első Tomb Raider-játék, amit végigvittem egyedül, segítség nélkül. És, aki ismeri az Old Gen epizódokat az tudhatja, hogy ez kiváltképp nagy dolognak számít, hisz maguk a játékok a nehézségi szintjükről, a folyamatos eltévedésekről, s hirtelen halálokról volt elhíresült, melynek oka leginkább a precíz játékmenetet megkövetelő játékfelépítés volt.
Tovább… →

Platform: PC
Lassan 15 éve annak, hogy Lara Croft „megszületett”. 1995-ben az akkor még létező Core Design kapta a nemes feladatot, hogy egy igen érdekes három dimenziós kalandjátékot tervezzen meg. Először férfi karaktert szerettek volna, de később a készítők úgy gondolták hiány van a női főszereplőknek a játékpiacon, így végül napvilágot látott Laura Cruz, akinek neve végül Lara Croft-ra módosult.
Gőzerővel folyt a munka a Core Design stúdióban. A készítők mindent beleadtak, s végül 1996 novemberében megszületett a Tomb Raider, mely hatalmas sikert ért el. Megjelent PC-re, Sega Saturn-ra, Mac-re, majd pedig 2003-ban pedig Nokia N-gage-re is tiszteletét tette Croft kisasszony. A játék átütő sikert ért el, s nem volt olyan számítógéppel foglalkozó újság, ami ne említette volna meg a domború idomairól is elhíresült kincskeresőt. Azóta nyolc folytatás, négy kiegészítő epizód, egy arcade típusú rész, s két mozifilm viseli a Tomb Raider nevet. Az első epizód még DOS programra íródott, így a mai kor gépein igencsak nehézkesen tudjuk elindítani a játékot. Persze mindenre van lehetőség, s ha kellően kutakodunk akkor minden bizonnyal jó pár olyan helyre eljuthatunk az internet segítségével, amely hasznos információval tud nekünk szolgálni, hogy újszerű PC-nken is elinduljon a játék. 15 éves játékról beszélünk, tehát senki ne várjon csodát a grafikától. Részemről másodlagos is, hisz egy játékot el tud ugyan adni a grafikai megjelenés, de ha mögötte nincs minőség, nincs beltartalom akkor talán egyszeri végigjátszás talán még belefér, de hogy soha nem fog az ember leülni elé az egyszer biztos. A Tomb Raider első része pedig pont ékes példája annak, hogy ennyi idő elteltével is érdemes ismét elővenni annak, aki annak idején nagyon szerette. Azok, akik pedig hajlandóak a kilencvenes évek játékaira is szentelni időt azoknak mindenképp kellemes kikapcsolódás lehet maga a játék feltéve, ha a műfaj is bejön. Sokak szerint a mai játékokban nincs kihívás. Az első rész kipörgetésekor két klaviatúrát kellett cserélni. Tehát a korszakalkotó első részről mindent lehet mondani csak azt nem, hogy könnyű. S ráadásul simán számolhatunk 11-12 órás játékidővel is!
Tovább… →