Az érem két oldala…

„Minden éremnek két oldala van” – Gondolom nincs olyan ember, aki ne ismerné ezt a mondást. És bizony ez így van. Erre tökéletes példa ez a hónap is.
Beosztásomnak köszönhetően eléggé kevés szabadidőm volt. Pontosabban szabadidőm van, amit leginkább aktív pihenéssel töltök, így a netezés csak mellékes. Így nem is meglepő, hogy ebben a  hónapban – két bejegyzésen kívül – alig volt valamiféle írás a blogon. Persze minden áldott nap úgy voltam vele, hogy majd írok, de valahogy a fáradtság mindig győzött. A kevés szabadidőnek köszönhetően pedig januárra nem maradt sorozatból kivégzett aktuális évad, végig vitt játék, megtekintett új film… tehát ebből a szempontból nem volt semmi, ami arra ösztönözhetett volna, hogy szépen írhassak is bármiről. De talán majd most…

Igencsak a januári hónapban a végéhez közeledünk. Az új év új pozíciót is hozott a munkahelyemnél,  ahol jelen pillanatig sikeresen állom a sarat. Egyelőre panasz nincs rám. Habár a beosztásom eléggé összevissza, így leginkább akkor pihenem ki magam teljesen, amikor hulla fáradtan beleesek az ágyba, s másnap tízig alszok feltéve, ha másnap nem kell pihenni. A kevés alvás hátterében leginkább az áll, hogy igyekszek mindenre időt fordítani, főleg magánéletre, ami viszont az alvás rovására megy. Ráadásul ebben a hónapban is sikerült gyönyörűen lebetegedni, de egyéb okok miatt nem tudtam eljutni az orvoshoz, így jóformán egy héten keresztül kénytelen voltam betegen bemenni dolgozni. Nem volt leányálom annak fényében meg végképp, hogy magánéletem nem úgy alakult, ahogy terveztem, s nem csak a betegség, de a fellépő problémák is gondoskodtak róla, hogy nem csak fizikailag, hanem lelkileg is sikeresen kimerüljek. Ugyan hiába gyógyultam meg, de valahogy nem érzem magam még teljesnek sajnos.
Gépfejlesztés az utolsó fázisába lépett. Egy két magos i3-as processzort néztem ki magamnak még valamikor november tájékán, de végül egy elég erős i5-ös négy magos processzor lett végül belőle, melyre igazából a szülők beszéltek rá. Szerencsémre az új beosztásomnak köszönhetően aznap épp itthon voltam, amikor a „kicsike” megérkezett, így egész nap gépszerelésbe torkollott, s a másnap is, hisz sok mindent vissza kellett telepíteni a gépre. Sajnálatos módon csak a korábbi játékokkal próbálgattam az új masinát, ugyanis jelen pillanatban egyetlen egy olyan új játék nincs, ami mellé szívesen leülnék, s végéig kitartanék. Ugyan párat bepróbáltam, s még jelen pillanatban is fent van, s játszogatok velük, de valahogy nincs meg most az érzés bennem. De reménykedek benne, hogy a közeljövőben érkezik valami végigjátszás kötelező játék, ami tényleg a tévé elé szögez.

Munkahelyemen minden oké, habár jó pár régi kolléga készül elmenni, s ezek szerint lesz még jó pár új is. Szerencsére velem nincsenek különösebb problémák, így kijövök mindenkivel. Még a főnökséggel is. Bár bevallom furcsa érzés az, hogy túlélek embereket: felmondanak, elbocsájtják őket az én pozícióm pedig jóformán biztos. Noha pont ez volt a vágyam, hogy legyen egy stabil, megbízható munkahely, s a kollégák pedig fogadjanak el.
Az idei évtől változtak a bérek elszámolása (pl. adójóváírás megszüntetése), így bele sem merek gondolni abba, hogy februárban vajon mennyivel kapok kevesebbet. Nem igazán örülök neki, habár nagyobb értékű dolog nem kerül vásárlásra. Igazából csak a Blu-ray író, ami azért nem került megvásárlásra decemberben, mert épp készlethiány volt, s helyette inkább alaplapra, tápegységre és memóriára költöttem. Ebben a hónapban pedig inkább megvásároltam az új processzoromat, hisz az év végén érkezik az új Tomb Raider, tehát jó, ha van egy erős „vas” alattam. És azért az se elhanyagolható, ha évekig nem kell fejlesztésre költenem.

Nem igazán vártam ezt a hónapot a megannyi változás miatt. De az eltelt egy hónap alatt azt hiszem megtapasztaltam a negatívumokat és pozitívumokat egyaránt, s azt kell mondanom, hogy kiegyenlítik egymást, s sikerült belerázódnom az egészbe. S valahol úgy érzem örülnék neki, ha jelenlegi munkahelyemnél ez a helyzet megmaradna állandóra. Habár a magánélettel nehéz összehozni, s ha úgy alakul igencsak le tud húzni mindkettő.
Különösebb terveim nincsenek a jövőre nézve, s jelen pillanatban én leginkább csak arra vágynék, hogy egy hosszabbat tudjak pihenni, s jelenlegi problémáimra megoldást tudnék találni…

Lesz-e jobb a helyzet?

Körülbelül egy hónapja történt az utolsó életjel tőlem, melynek egyik oka leginkább az, hogy bejött a punnyadás időszaka, azaz nem igen volt mozgás itthon. Természetesen magánéletben történtek kisebb nagyobb változások, bár az pedig nem tartozik egy publikus blogra, ugyebár.

A leglényegesebb dolog eddig ugyebár az volt, hogy röpke egy hónapos munka után próbaidő lévén útilaput kaptam a talpamra, így az új évet már munka nélkül kezdtem. Természetesen részben nekem is volt benne kanalam, hogy nem sikerült, mert keményen belesz@rtam két hónap után, bár nagyban hozzájárult ez a munkakörülményekhez, s a hozzám való hozzáállásról is.
Cirka másfél hónap után azonban visszajelzést kaptam, így múlt héten, s egy elég érdekes állásinterjú keretein belül mutathattam meg magam. Pontosabban mutathattam volna, ha az interjúztató és egyben leendő főnök nem közölte volna már rögtön az elején, hogy neki fontos a dolgozói kinézete, s pusztán fénykép alapján hívott be minket. Így nagyon nem is tudtam mit mondani hagytam, hogy ő beszéljen. Tehát egy pozitív diszkrimináció áldozata lettem, ami részben jól esett, másfelől viszont egyből 220-ra emelte a vérnyomásomat, hisz tudni illik én nem tartom magam szépnek, viszont átlagosnak igen. Így egyből temettem is az egészet, azonban hétvégén jött a telefon, hogy a hét közepén szépen meló van, mert felvételt nyertem. Éljen!!!  Egyelőre reménykedem, hogy sokkal jobb körülmények lesznek adottak, mint eddig voltak.

Sajnos időközben többször neki kellett lendülni az általam elég nagyra dicsért Windows 7 újra telepítésének. Egyik ok az volt, hogy egy korábban letöltött, de lemezre ki nem írt változatot szerettem volna felrakni, ami sikerült is, viszont később újabb újratelepítésre volt szükség, ugyanis az én gépem volt táptalaj az itthoni összes PC merevlemezének tesztelésének, melynek tökéletes utózengése egy újratelepítés volt. Így végül az egy hónapja leírt listából nagyjából csak a Star Wars: The Force Unleashed II és a Tomb Raider Legend lett végül kipörgetve, míg a Sniper: Ghost Warrior és a Dirt 2 végérvényesen landolt a kukába.

Fókuszban: A játékok

Egyrészről temérdek szabadidő, másrészről pedig gépfejlesztés közepette ismét előkerültek a korábban kipörgetett, de ismét előkapart valamint kipörgetésre váró játékok. Így rögtönzött toplistát dobtam össze:

10. Sniper: Ghost Warrior

Nem igazán szeretem az FPS játékokat, s ez alól a Ghost Warrior sem kivétel.
Egyrészről rengeteg pozitív kritikát olvastam róla, másfelől a gameplay videók meggyőztek arról, hogy grafikailag elég jónak kinéző játékot tudhatunk magunkénak. Így azonnal neki is estem, bár abban nem vagyok biztos, hogy 15-20 perces játék után nem repül a kukába.

—————————————————————————————

9. Lost: Via Domus

Hajdanán hatalmas népszerűségnek örvendő sorozat játékadaptációjával állhatunk szemben. Sokaknak nem tetszett, azonban nekem teljesen feküdt. Grafikailag sem lehet rá panasz. Ráadásul Gamepad-del teljesen játszható, azaz kényelmi szempont maximumon van. Kritika itt.

—————————————————————————————-

8. The Sims 3

Akár a méltatlanul hanyagolt széria kiváló győztese lehetne e a The Sims 3. Elődeivel rendkívül sokat foglalkoztam, viszont a harmadik generáció sajnos kimaradt az életemből. Először a gépem nem volt elegendő a futtatásához, majd az első fejlesztési szakasz megvalósulása és a Windows 7 kombinációja rendszerkövetelmények szempontjából nem volt kedvező hatással a játék futtatásához.
Egyelőre még mélyebben nem foglalkoztam a játékkal.

————————————————————————————–

7. Dirt 2

Egy nagy sikerű folytatást próbálhattam ki múlt hónapban. Azonban időhiány miatt egyelőre passzoltam a versenyzést. Maga a játék nem fogott meg, azonban a látvány igen, így ismét feldobtam, s később látom majd, hogy hogyan fog alakulni a „viszonyunk”.

————————————————————————————-

6. Need For Speed: Hot Pursuit 2010

A Need For Speed sorozatot elég behatóan ismerem, de valahogy egyetlen egy játéka sem tudott engem megfogni. Ellenben a Hot Pursuit nekem egy kellemes meglepetés volt, főleg grafikai szempontból. És persze arról sem szabad elfeledkezni, hogy Gamepad kompatibilis, azaz rendkívül kényelmes ágyból versenyezni.

————————————————————————————–

5. Silent Hill Homecoming

Rendszerkövetelmények minimumát tudta az előző PC-m. Így nem volt kérdés, hogy fejlesztés után azonnal neki kell ülni, s minimum egyszer ki kell még pörgetni. Sajnos nagy negatívum, hogy a játék nem jegyzi meg a módosított billentyűkiosztást, valamint nem teljesen kompatibilis a gamepad-del, bár utóbbin talán még lehet dolgozni. Kritika itt.

————————————————————————————–

4. Star Wars: The Force Unleashed II

Az ősz egyik legjobban várt játék megjelenése volt a Star Wars: The Force Unleashed II. Konfigurációm is bőven teljesítette az elégségest, így nem volt kérdés, hogy megint neki kell ülni. Annak fényében végképp, hogy készült hozzá honosítás is. Kritikaitt.
Igazából az első epizód is szerepelt a listámon, de sajnos letettem róla, ugyanis a játék konzolport, melynek hátulütője az, hogy irreális a rendszerigénye, így a mostani PC-m se tökéletes a futtatásához.

————————————————————————————–

3. Prince Of Persia: The Forgotten Sands

A tavalyi év egyik legnagyobb meglepetése volt számomra a sorozat legújabb része. A trilógiát is kedveltem, de nem annyira, hogy sokadik alkalommal is leüljek mellé. Ellenben barátságos gépigény, remek grafika, szórakoztató képességek és történet megtette a hatását. És természetesen teljesen gamepad kompatibilis, bár a játék vége felé lévő nehezebben kivitelezhető mozdulatokat még nem tudom miképp fogom kivitelezni. Kritika itt.

————————————————————————————

2. Tomb Raider Anniversary

Bronzérmes egyöntetűen az Tomb Raider széria új generációs évfordulós epizódja. Ugyan szeretem a széria, de az új generációsok közül pont az Anniversary az, melyet annyira nem sorolom a kedvencek közé. Első körben a túlzott egyiptomi helyszín miatt, valamint jó pár nehéz szint miatt is. Pozitívum, hogy a Gamepad tökéletesen működik vele, s már kézre is áll. Jó pár nehezebb részt könnyebb is volt így megcsinálni. Kritika itt.

—————————————————————————————

1. Tomb Raider Legend & Tomb Raider Underworld

Aranyéremben persze osztozni kell. Ez nem más mint az Legend és az Underworld a Tomb Raider szériából.
Mindkettő kompatibilis teljesen a Gamepad-el. Legend már kipörgetve, jelen pillanatban a lista második helyezettjét gyűröm, de utána kezelésbe veszem az Undwerworld-öt is. Legend kritika itt, Undwerworld kritika itt.


Tesztelünk, tesztelünk és tesztelünk!

Lassan két hete „kényszerpihenőn” vagyok, tehát közelemben nem igen mozognak a dolgok.

Múlt héten sikeresen megrendeltem az új alkatrészeket a gépembe, mely gyakorlatilag pluszban 1 GB ramot, egy 2,8-as kétmagos processzort jelentett. Valamint egy sokak által dicsért, s ajánlott tápok listáján élvonalbeli FSP tápot, mely olyan halk, hogy komolyan nehéz elhinni, hogy ez működik, pedig rendelkezik egy 12 cm-es ventilátorral is (az előző 4 cm-es volt), s mégis elég halk.
Emellett sikeresen beszereztem még hangszórókat, s ajánlásra egy Gamepad-et, ami rendkívül jól működik, habár akad olyan játék, amely sajnos nem ismeri fel. Természetesen a termék adatlapján fel volt tüntetve, hogy élethű rezgéssel rendelkezik, azonban ezt nem sikerült előcsalogatni a kicsikéből. Egy éjszakám ráment, mire egy fórum hozzászólásban megtaláltam a megoldást: ugyan plug and play eszköz lévén Windows Vista és 7-es rendszerek azonnal felismerik, de mégis kell egy driver – ami ugye nincs mellékelve az olcsó gamepad-ekhez -, melynek feltelepítése után aztán mindenféle képességet előcsalogathatunk a termékből. Ezzel én is így voltam. Mivel eléggé nagy lélegzetvételű fejlesztés volt, így azonnal felpakoltam jó pár régebbi, s jó pár újabb játékot. Nagyon pozitív véleménnyel vagyok a Need For Speed Hot Pursuit 2010-ről, mely szinte élvezet irányítani Gamepad-ról. A rezgés funkciót kezdetben nem tudtam mire vélni, de ennél a játéknál hasznos funkciónak tartom. Igaz, hogy szétrezgeti a kezem (azért remélem a rezgés funkció miatt nem rövidül meg jelentősen az élettartam), de rendkívül jó dolog, amikor valaminek ütközök, vagy éppen egy éles kanyart veszek be és máris kezd rezegni, majd ütközésnél gyakorlatilag kirezeg a kezemből a gamepad. Arról nem is beszélve, hogy különböző földútra tévedésnél végig rezeg, így valamilyen szinten érzékeltetni a játék az útviszonyokat. Szép!

Emellett természetesen ki kell használni az 500 gigás merevlemezt is, melyből egyelőre csak 80 gigányi anyag pihen, melynek jelentős része sorozat ugyebár. Egyelőre azok vannak/voltak lent, amiket hetiben követek. Természetesen jó pár fog majd lemezen landolni, ha már meglesz a szükséges epizódszám, hogy teljes mértékben ki tudjak használni egy egyrétegű lemez által nyújtott adatmennyiséget. És persze még mindig vannak olyan sorozatok, melyek megtekintés után a lomtárba kerülnek…
Viszont mivel itthon vagyok jelenleg így mennyei szikra csillant meg a fejemben, hogy azon sorozatok, amikkel le vagyok maradva, vagy alapból évad végi darára tartogatom annak érdemes beszerezni az epizódjait, mint évad végén egyben letölteni és keresni működő – lehetőleg teljes sávszélességemet kihasználó – linket. Természetesen most jó nagy packot szedek (50-80 giga lazán megvan megtekintetlen epizódokból, és ehhez még hozzámegy az X-akták valamennyi megtekintetlen és letöltetlen epizódja). Aztán majd eldől, hogy melyiket mikor nézem meg. Egyelőre a sokat tologatott Smallville-nek ültem neki, melyből két évadot végeztem ki.

Meló terén egyelőre pangás van. Feltehetően az év végi és év eleji elbocsájtások miatt egyelőre szakmámba vágó munka meghirdetve két hét alatt még nem volt. Bár bevallom egyelőre még sínylődöm a decemberi hónapot, így ez valahogy nem érint érzékenyen. Egyedül persze az, hogy olyannyira felemelő érzés volt kezembe venni a fizetésem, hogy azért az hiányozni fog hónap végén főleg úgy, hogy már rögtön találtam olyan dolgokat, amit szerelnék bele a pc-mbe…

Közeleg az új Tomb Raider!

Kb. bő egy hónapja elindult a  asurvivorsisborn.com weboldal, amely egy új számítógépes játékot igyekezett volna bemutatni. A nagy leleplezésre december hatodikáig (időeltolódás miatt nálunk hetedikéig) kellett várni, amikor is lehullt a lepel, miszerint a készülő új Tomb Raider játékot hivatott beharangozni, amelynek megjelenéséről egyelőre nincsen még pontos dátuma. Pontosabban jövő novemberre van beharangozva, de borítékolható a csúszás.  Maga a munkám miatt sajnos nem igen volt időm átrágni magam a különböző cikkeken. Kimerült az egész abban, hogy örömmel fogadtam, hogy valóban érkezik egy új játék.
A Crystal Dynamics által készített részek (Legend, Anniversary, Underworld) hozzám közel állnak, habár a Guardian Of Light nálam csúnyán leszerepelt, amiről soha többet nem akarok hallani.
Egyelőre mezei Tomb Raider néven érkezik majd a játék, amely Lara eredettörténetével fog foglalkozni. Ami azért is érdekes, mert a Chronicles-ben, The Last Revelation-ben és a Legend-ben is érintve lett ez a dolog, így elég érdekesen sülne el a dolog, ha éppenséggel olyan dolgokkal bővítenék kedvenc hősnőnk múltját, amivel teljesen ellentétbe kerülne az eddig megismert dolgokkal.
Az olvasottak alapján érdekes játék lesz. Eltér a többitől, de mégis ugyanazon a nyomvonalon maradnak. Mivel kaptunk részleteket már  (főleg a Chronicles kapcsán)  Lara gyermekkorából, így ez nagyon várományos lesz részemről. De nézzük mit is érdemes tudni az új játékról!
Tovább…

Készüljünk a télre!

Ugyan még csak most vágtunk bele a novemberbe, ami hozott pár kellemesen meleg napot, hisz októberben előfordult, hogy bizony fűteni kellett, illetve elő kellett kaparnom az elég rendesen bejáratott bőrkabátomat, ami alá egy pulcsit is fel kellett venni. Ennek ellenére is igazán dideregtem. Így nagyon örültem, hogy november eleje igencsak kellemes napokat hozott, hogy elég volt egy pulcsit felkapni, s irány amerre az embernek kedve tartja.
Viszont a jó időnek nem sokára vége lesz, ha lehet az idokep.hu-nak hinni még a héten.  Tehát fel kell készülni, hogy ismételten a négy fal közé fogok szorulni. Amivel egyébként nem lenne különösebb nagyobb probléma, ha mondjuk nem fejeztem volna be az iskolát júniusban, s azóta nem lennék álláskereső.

Az előző bejegyzésben viszont épp arról áradoztam, hogy végre találtam munkát. Gondolom mindenkinek volt olyan élménye, amely túlságosan jó volt, hogy az emberből ne jöjjön elő a pesszimista énje. Nem fogok hazudni: az állásinterjún megvettek kilóra. Szépen húzogatták a mézesmadzagot előttem. Aztán nagyon elkezdtem gondolkodni, hogy túlságosan is könnyen jött ez az egész. Ugyebár az egyik neves biztosítóról van szó.
Nos az állásinterjún már az megütötte a fülem, hogy bizony nincs alkalmazotti jogviszony, ezért muszáj lenne kiváltanom a vállalkozói igazolványt. Igazából nem sokat töprengtem rajta, így rá is mondtam a főnöknek az igent. Azonban nem hagyott nyugodni az egyik alkalmazott elszólása, miszerint aki rendelkezik ilyen igazolvánnyal annak havonta x összeget le kell perkálnia az Apeh-nak. Ez már szöget ütött a fejemben. Hisz csak első hat hónap lenne fix fizetésű, s utána teljesítményre menne az ember. Ugye egy hónap értékelésen is csendes megfigyelő voltam, amikor is megütötte a fülem, hogy átlagosan (!) 1-2 esetleg 3-4 biztosítást tudnak nyélbe ütni havonta. S azok se biztos, hogy akkora összegűek, hogy kaszálni lehetne vele rendesen.
Lényeg, hogy volt időm gondolkodni. Még azon a hétvégén megtaláltam, hogy vállalkozói igazolvány kiváltásával szépen kiütném a Start kártyára való jogosultságomat, azaz havi x összeget kellene befizetni az Apeh-nak (azért a biztosítónál ezzel jó fel akartak ültetni). Emellett ugye szükség lenne könyvelőre is… Arról már nem is beszélve, hogy előfordulhatnak olyan esetek is, amikor – miután teljesítmény bér lenne teljesen – nem lenne miből fizetni. Az utolsó lökést pedig a Munkahelyi Terror Blog néhány  biztosítós  bejegyzései – és persze a hozzájuk érkezett hozzászólások – adták meg számomra. Így még azon a hétvégén felhívtam a főnököt és közöltem, hogy inkább nem élnék a lehetőséggel. Nem kell mondanom, hogy eléggé lebeszéltem a kártyámat. Pedig megérdemelte volna, hogy egyszerűen lecsapjam a telefont, s nem hallgatni a győzködést tíz percen keresztül.

Így most még mindig aktuális munkakeresés van napirenden. Tehát ismételten 24 órából 24 áll a rendelkezésemre. Igyekszem hasznosan tölteni az időmet – főleg a szabadban -, de ugye egyre inkább jön a rosszabb idő, tehát ismételten a négy fal közé szorulok. Persze személyes találkozókat is össze tudok hozni csak nem sűrűn. A legnagyobb gáz, hogy a legtöbben messze laknak. Tanulnak, dolgoznak, vagy pályakezdők, mint én.
Ebből a szempontból pedig itthoni szórakozásnak kell eleget tenni. Pár nappal ezelőtt örültem, amikor megjelent a Star Wars: The Force Unleashed második javítása is, ami eléggé pozitív visszhangokat keltett játékos körökben. Így rögtön feltettem a játékot, azonban a második javításnak már nem maradt hely… Helyszűke miatt pedig a Windows 7-ről visszaváltottam Windows XP-re, hisz az csak 1 gigányi helyet foglal, míg az előbbi 20-at. Persze nem sokat javított a javítás. Így kezdtem volna dühöngeni, hogy megint hiába formáztam le a gépet, amikor Isteni szikra kapcsán feltettem a klasszikus Tomb Raider-t, amit sikerült elindítanom. Ami nagy öröm lévén, hogy a kiegészítőkkel nem játszottam. Kihasználva azt, hogy több hellyel rendelkezem, hogy XP-re visszaváltottam (persze addig, míg nagyobb merevlemezt nem szerzek be) így azonnal kijelöltem azokat a játékokat, amelyeket szeretnék ismét magamévá tenni. Ilyenek közt szerepel a Tomb Raider teljes széria, Star Wars: The Force Unleashed 2(ami olyan jó, hogy már harmadjára ülök neki), Prince Of Persia: The Forgotten Sands, Peter Jackson’s King Kong The Official Game Of The Movie valamint a Silent Hill Homecoming vár kipörgetésre.

Emellett tovább folytattam a Pokémon nézését. Ám a 14. epizódnál is elkapott a röhögőgörcs akárhányszor Pikachu tűnt fel a képernyőn, így az ment a kukába. Helyette visszatértem a Lost-hoz, amit a harmadik évaddal folytattam. Ezután – az aktuálisok mellett, természetesen – elkezdem a Smallville-t is.
Természetesen a legkézenfekvőbb az lenne, ha fenti tervek meghiúsulnának, mert találtam munkát. 🙂

Lara Croft And The Guardian Of Light Teszt

Platform: PC
Volt jó pár hír a Lara Croft And The Guardian Of Light-ról, de én nem igen lőttem kifelé az ilyen anyagokat. Két bejegyzés született ehhez a témához kapcsolódóan. Az egyik az első screenshotokat tartalmazó bejegyzés volt, s a második pedig maga a gameplay trailer.
Itt le is írtam az aggodalmamat, miszerint nekem nagyon nem tetszik ez az új stílus az új játéknak, még akkor sem, ha az épp csak egy mellékszál.  Persze reménykedtem abban, hogy majd gameplay videó után majd megváltozik a véleményem, de sajnos nem így lett. A héten meg is jelent a demó, ami szintén megerősített abban, hogy ezt a részt kizárólag becsületből fogom kijátszani. Maga a játék szeptember 28-ra volt beharangozva PC-re, azonban idő előtt már 24-én elérhető volt egyes helyeken. Így éltem vele, s alig két nap alatt végére is értem a játéknak.
Tovább…

Vissza a gyökerekhez…

Az elmúlt hetekben eléggé letargikus állapotban voltam. Ezért is nem volt kedvem sok mindenhez, inkább csak neteztem és zenét hallgattam. Ennek leginkább az az oka, hogy rendkívül unatkozom itthon.

Egyelőre az ismerősökkel MSN-nen és telefonon tartjuk a kapcsolatot, de elvileg augusztusban megvalósulhat pár találkozó. Valahol azért kezdek magamra kicsit mérges lenni amiatt, hogy még suliba jártam magasról tojtam arra, hogy egyetlen egy közeli barát sincs a városban. A legközelebbi is 20 km-re van tőlem. Ami még viszonylag kiküszöbölhető, de ugye utazni kell. Ami eléggé macerás, hisz legtöbbnek (főleg akik távolabb laknak) nincs is rá pénze. Ez van. Akkoriban nem foglalkoztam vele, hogy helyileg is „bebiztosítsam” magam emberekkel, így most tűkön ülve várom a találkozókat. Persze azt hozzátenném, hogy az én elképzelésem szerint július közepén, legkésőbb végén már keményen dolgoztam volna, de ugye ember tervez, sors végez. Jelenleg még semmilyen visszajelzést nem kaptam az elküldött önéletrajzokkal kapcsolatban. Egyelőre még a szakmában igyekeznék elhelyezkedni, szóval elsődlegesen ezeket a hirdetésekre vadászok, viszont ezekből kevés van.

Ezen felül ismételten helyre raktam magam alvásügyileg, ugyanis nappal alszom, éjjel pedig fent vagyok. A mai napot pedig arra szánom, hogy nagyban kávézok (amit egyébként nem szeretek, de ébren kell tartanom magam estig).
Nagy elmélkedések voltak itt a napokban, így sok dologra rájöttem. Például arra, hogy a suli befejeztével gyakorlatilag stabil terveimnek lőttek, tehát nem tudom most verni az asztalt, hogy alig három hét múlva kezdődik a suli. Bevallom, twitteren már „elcsiripeltem”, hogy bizony hiányzik. Valahogy hat kerek évig megvolt az a bizonyos rendszer, és most eléggé rossz kiszállni belőle. Úgy, hogy közben nincs az embernek munkája, tehát biztos talaj nincs alatta végképp nehéz. Persze még nincs értelme kétségbe esni, hisz alig 5-6 hete keresek munkát, s összesen tíz önéletrajzot küldtem szét (ezekből kettő csak kis részben kapcsolódott ahhoz a szakmához, amim van).
Persze a fenti állapot miatt elkapott a gépszíj, szóval igyekeztem hasznosan tölteni a szabadidőmet. Legtöbbször egész napos zenehallgatásba, netezésbe fulladt az egész, ráadásul az előre letöltött, merevlemezről vigyorgó sorozatok, filmek is itt álltak napokig, hetekig. Emellett persze igyekeztem újabb kapcsolatokat kialakítani itt helyben. Nem kell mondanom, hogy bevonzom én a hülyéket rendesen. Egy pár normális ismerős már fetreng, hogy milyen emberekkel össze nem hoz a sors. És tényleg! Válogatni, szelektálni nem érdemes. Mondhatnám úgy, hogy nemtől, kortól, szexuális beállítottságtól függetlenül mindenki megtalál, akinek nem kéne. Szóval lehetne ezen napestig elmélkedni. Egyelőre támaszkodom az eddigi meglévő ismeretségi körömre, s a megvalósuló találkozóra.

Mint ahogyan a bejegyzés címe is utal: vissza a gyökerekhez… Ergó megint ki kell alakítani egy rendszert, amolyan „nyári szünet” félét. Azaz az idő nagy részében filmek, sorozatok, net, zene stb. estefelé itthonról röppenés 1-2 órára, hogy a napi mozgás meglegyen (ezt azért minden nap művelem), este pedig pihenés.
Szóval két napja kezdtem magam tudatosan „visszanevelni” erre a „szintre”. Azt hiszem jó úton haladok. Először is sikeresen befejeztem a Sanctuary aktuális évadát, továbbá több filmet meg is néztem. Persze ezekről a holnapi, vagy a holnapi utáni nap folyamán lesz bejegyzés (jelen pillanatban kilenc kritikai jellegű bejegyzés várakozik megírásra). Ha már ősszel összeállítottam álmaim PC-jét, akkor már elvárható, hogy ki is legyen használva. Szóval vissza a játékosok világába. Újra játszásra kijelölve, elkezdve a legutóbbi Prince Of Persia-epizód, Tomb Raider: Underworld, valamint újult erővel ugrottam neki a Silent Hill Homecoming-nak, mely két meglepetéssel is szolgált: először is korábban nem jegyezte meg az általam átkonfigurált billentyű kiosztást, no lám, most megjegyezte. Ugyan a Windows 7 újra lett rakva – hely megtakarítás miatt lett volna megint XP, de ugye nem vált be -, de meglepő. Továbbá egy zeneszám is megtetszett. Igaz, eddig is tetszett, s nem értem miért nem kerestem rá youtube-on (Olyannyira jó szám, hogy külön postot érdemel).

Mivel merevlemezemen már nem sok hely van, így visszatérés az alap sorozatokhoz: X-files elkezdve, öt évad van meg DVD-n, jelen pillanatban az elsőnél tartok. Továbbá megfogant bennem, hogy négy szinte tökéletes évad után – s mivel már teljes a sorozat – érdemes nekiülni még egyszer a Lost-nak is, hát ha második blikkre javulni fog a szememben a zárás.

Tomb Raider: Underworld (2008) Teszt

Platform: PC
A Crystal Dinamics 2006-ban sikeresen élesztette újra a Tomb Raider sorozatot a Legend alcímre hallgató reboot-nak köszönhetően. Maga a sorozat 1996-ban indult hódító útjára. Az első epizód elsöprő sikerének köszönhetően a kiadó egy aranytojást tojó tyúkot látott a szériában ezért minden évben megjelent egy új epizód, ami mellé még egy kiegészítő rész is érkezett többnyire. Az évenkénti megjelenésnek köszönhetően a széria lassú hanyatlásnak indult, s a Chronicles alcímet viselő ötödik rész szépen le is zárta egy időre Lara Croft történetét. Persze ettől a kiadó még továbbra is látott benne fantáziát, ezért úgy döntött, hogy szükségesek bizonyos változtatások magán a szérián. Ehhez a készítőknek volt három évük, melynek köszönhetett megszületett a The Angel Of Darkness, amely mind eladás, mind rajongói oldalról akkorát hasalt, hogy ember nem volt, aki azt gondolta, hogy valaha is érkezhet egy új játék. De szerencsére megjelent a színen a Crystal Dinamics, aki visszaadta nekünk a játék iránti szeretetünket. A sikernek köszönhetően született meg a játék tizedik évfordulójára szánt Anniversary és persze az Underworld. Míg az előbbi két játék elég pozitív értékeléseket és eladásokat tudhatott magáénak, addig sajnos ez nem mondható el az Underworld-ről, amely felemás fogadtatásban részesült bevételek és rajongói szempontokból egyaránt.
A Legend tökéletesen nyitva hagyta történetileg a folytatás lehetőségét, s erre az Anniversary pedig tökéletesen ráerősített. Ebből a szempontból az Underworld közvetlen folytatása az előző két epizódnak továbbá pedig egy izgalmas lezárása egy trilógiának. Azoknak, akiknek maradéktalanul bejöttek az előző epizódok, azoknak feltétlenül ajánlható jelen pillanatban az utolsó aktuális epizód. Az előző epizódokkal szemben ráadásul akár hivatalos forrásból is elérhető a játék teljes magyar nyelven, ami rendkívül pozitív, hisz ez az első Tomb Raider játék, amely teljesen magyar nyelven jelent meg. És persze reménykedhetünk abban, hogy a következő játékok is ilyen formában fognak majd idehaza megjelenni.
Tovább…