Címke: Tomb Raider

Készüljünk a télre!

Kecskenyál

Ugyan még csak most vágtunk bele a novemberbe, ami hozott pár kellemesen meleg napot, hisz októberben előfordult, hogy bizony fűteni kellett, illetve elő kellett kaparnom az elég rendesen bejáratott bőrkabátomat, ami alá egy pulcsit is fel kellett venni. Ennek ellenére is igazán dideregtem. Így nagyon örültem, hogy november eleje igencsak kellemes napokat hozott, hogy elég volt egy pulcsit felkapni, s irány amerre az embernek kedve tartja.
Viszont a jó időnek nem sokára vége lesz, ha lehet az idokep.hu-nak hinni még a héten.  Tehát fel kell készülni, hogy ismételten a négy fal közé fogok szorulni. Amivel egyébként nem lenne különösebb nagyobb probléma, ha mondjuk nem fejeztem volna be az iskolát júniusban, s azóta nem lennék álláskereső.

Az előző bejegyzésben viszont épp arról áradoztam, hogy végre találtam munkát. Gondolom mindenkinek volt olyan élménye, amely túlságosan jó volt, hogy az emberből ne jöjjön elő a pesszimista énje. Nem fogok hazudni: az állásinterjún megvettek kilóra. Szépen húzogatták a mézesmadzagot előttem. Aztán nagyon elkezdtem gondolkodni, hogy túlságosan is könnyen jött ez az egész. Ugyebár az egyik neves biztosítóról van szó.
Nos az állásinterjún már az megütötte a fülem, hogy bizony nincs alkalmazotti jogviszony, ezért muszáj lenne kiváltanom a vállalkozói igazolványt. Igazából nem sokat töprengtem rajta, így rá is mondtam a főnöknek az igent. Azonban nem hagyott nyugodni az egyik alkalmazott elszólása, miszerint aki rendelkezik ilyen igazolvánnyal annak havonta x összeget le kell perkálnia az Apeh-nak. Ez már szöget ütött a fejemben. Hisz csak első hat hónap lenne fix fizetésű, s utána teljesítményre menne az ember. Ugye egy hónap értékelésen is csendes megfigyelő voltam, amikor is megütötte a fülem, hogy átlagosan (!) 1-2 esetleg 3-4 biztosítást tudnak nyélbe ütni havonta. S azok se biztos, hogy akkora összegűek, hogy kaszálni lehetne vele rendesen.
Lényeg, hogy volt időm gondolkodni. Még azon a hétvégén megtaláltam, hogy vállalkozói igazolvány kiváltásával szépen kiütném a Start kártyára való jogosultságomat, azaz havi x összeget kellene befizetni az Apeh-nak (azért a biztosítónál ezzel jó fel akartak ültetni). Emellett ugye szükség lenne könyvelőre is… Arról már nem is beszélve, hogy előfordulhatnak olyan esetek is, amikor – miután teljesítmény bér lenne teljesen – nem lenne miből fizetni. Az utolsó lökést pedig a Munkahelyi Terror Blog néhány  biztosítós  bejegyzései – és persze a hozzájuk érkezett hozzászólások – adták meg számomra. Így még azon a hétvégén felhívtam a főnököt és közöltem, hogy inkább nem élnék a lehetőséggel. Nem kell mondanom, hogy eléggé lebeszéltem a kártyámat. Pedig megérdemelte volna, hogy egyszerűen lecsapjam a telefont, s nem hallgatni a győzködést tíz percen keresztül.

Így most még mindig aktuális munkakeresés van napirenden. Tehát ismételten 24 órából 24 áll a rendelkezésemre. Igyekszem hasznosan tölteni az időmet – főleg a szabadban -, de ugye egyre inkább jön a rosszabb idő, tehát ismételten a négy fal közé szorulok. Persze személyes találkozókat is össze tudok hozni csak nem sűrűn. A legnagyobb gáz, hogy a legtöbben messze laknak. Tanulnak, dolgoznak, vagy pályakezdők, mint én.
Ebből a szempontból pedig itthoni szórakozásnak kell eleget tenni. Pár nappal ezelőtt örültem, amikor megjelent a Star Wars: The Force Unleashed második javítása is, ami eléggé pozitív visszhangokat keltett játékos körökben. Így rögtön feltettem a játékot, azonban a második javításnak már nem maradt hely… Helyszűke miatt pedig a Windows 7-ről visszaváltottam Windows XP-re, hisz az csak 1 gigányi helyet foglal, míg az előbbi 20-at. Persze nem sokat javított a javítás. Így kezdtem volna dühöngeni, hogy megint hiába formáztam le a gépet, amikor Isteni szikra kapcsán feltettem a klasszikus Tomb Raider-t, amit sikerült elindítanom. Ami nagy öröm lévén, hogy a kiegészítőkkel nem játszottam. Kihasználva azt, hogy több hellyel rendelkezem, hogy XP-re visszaváltottam (persze addig, míg nagyobb merevlemezt nem szerzek be) így azonnal kijelöltem azokat a játékokat, amelyeket szeretnék ismét magamévá tenni. Ilyenek közt szerepel a Tomb Raider teljes széria, Star Wars: The Force Unleashed 2(ami olyan jó, hogy már harmadjára ülök neki), Prince Of Persia: The Forgotten Sands, Peter Jackson’s King Kong The Official Game Of The Movie valamint a Silent Hill Homecoming vár kipörgetésre.

Emellett tovább folytattam a Pokémon nézését. Ám a 14. epizódnál is elkapott a röhögőgörcs akárhányszor Pikachu tűnt fel a képernyőn, így az ment a kukába. Helyette visszatértem a Lost-hoz, amit a harmadik évaddal folytattam. Ezután – az aktuálisok mellett, természetesen – elkezdem a Smallville-t is.
Természetesen a legkézenfekvőbb az lenne, ha fenti tervek meghiúsulnának, mert találtam munkát. 🙂

Lara Croft And The Guardian Of Light Teszt

Kecskenyál

Platform: PC
Volt jó pár hír a Lara Croft And The Guardian Of Light-ról, de én nem igen lőttem kifelé az ilyen anyagokat. Két bejegyzés született ehhez a témához kapcsolódóan. Az egyik az első screenshotokat tartalmazó bejegyzés volt, s a második pedig maga a gameplay trailer.
Itt le is írtam az aggodalmamat, miszerint nekem nagyon nem tetszik ez az új stílus az új játéknak, még akkor sem, ha az épp csak egy mellékszál.  Persze reménykedtem abban, hogy majd gameplay videó után majd megváltozik a véleményem, de sajnos nem így lett. A héten meg is jelent a demó, ami szintén megerősített abban, hogy ezt a részt kizárólag becsületből fogom kijátszani. Maga a játék szeptember 28-ra volt beharangozva PC-re, azonban idő előtt már 24-én elérhető volt egyes helyeken. Így éltem vele, s alig két nap alatt végére is értem a játéknak.
Tovább… →

Vissza a gyökerekhez…

Kecskenyál

Az elmúlt hetekben eléggé letargikus állapotban voltam. Ezért is nem volt kedvem sok mindenhez, inkább csak neteztem és zenét hallgattam. Ennek leginkább az az oka, hogy rendkívül unatkozom itthon.

Egyelőre az ismerősökkel MSN-nen és telefonon tartjuk a kapcsolatot, de elvileg augusztusban megvalósulhat pár találkozó. Valahol azért kezdek magamra kicsit mérges lenni amiatt, hogy még suliba jártam magasról tojtam arra, hogy egyetlen egy közeli barát sincs a városban. A legközelebbi is 20 km-re van tőlem. Ami még viszonylag kiküszöbölhető, de ugye utazni kell. Ami eléggé macerás, hisz legtöbbnek (főleg akik távolabb laknak) nincs is rá pénze. Ez van. Akkoriban nem foglalkoztam vele, hogy helyileg is „bebiztosítsam” magam emberekkel, így most tűkön ülve várom a találkozókat. Persze azt hozzátenném, hogy az én elképzelésem szerint július közepén, legkésőbb végén már keményen dolgoztam volna, de ugye ember tervez, sors végez. Jelenleg még semmilyen visszajelzést nem kaptam az elküldött önéletrajzokkal kapcsolatban. Egyelőre még a szakmában igyekeznék elhelyezkedni, szóval elsődlegesen ezeket a hirdetésekre vadászok, viszont ezekből kevés van.

Ezen felül ismételten helyre raktam magam alvásügyileg, ugyanis nappal alszom, éjjel pedig fent vagyok. A mai napot pedig arra szánom, hogy nagyban kávézok (amit egyébként nem szeretek, de ébren kell tartanom magam estig).
Nagy elmélkedések voltak itt a napokban, így sok dologra rájöttem. Például arra, hogy a suli befejeztével gyakorlatilag stabil terveimnek lőttek, tehát nem tudom most verni az asztalt, hogy alig három hét múlva kezdődik a suli. Bevallom, twitteren már „elcsiripeltem”, hogy bizony hiányzik. Valahogy hat kerek évig megvolt az a bizonyos rendszer, és most eléggé rossz kiszállni belőle. Úgy, hogy közben nincs az embernek munkája, tehát biztos talaj nincs alatta végképp nehéz. Persze még nincs értelme kétségbe esni, hisz alig 5-6 hete keresek munkát, s összesen tíz önéletrajzot küldtem szét (ezekből kettő csak kis részben kapcsolódott ahhoz a szakmához, amim van).
Persze a fenti állapot miatt elkapott a gépszíj, szóval igyekeztem hasznosan tölteni a szabadidőmet. Legtöbbször egész napos zenehallgatásba, netezésbe fulladt az egész, ráadásul az előre letöltött, merevlemezről vigyorgó sorozatok, filmek is itt álltak napokig, hetekig. Emellett persze igyekeztem újabb kapcsolatokat kialakítani itt helyben. Nem kell mondanom, hogy bevonzom én a hülyéket rendesen. Egy pár normális ismerős már fetreng, hogy milyen emberekkel össze nem hoz a sors. És tényleg! Válogatni, szelektálni nem érdemes. Mondhatnám úgy, hogy nemtől, kortól, szexuális beállítottságtól függetlenül mindenki megtalál, akinek nem kéne. Szóval lehetne ezen napestig elmélkedni. Egyelőre támaszkodom az eddigi meglévő ismeretségi körömre, s a megvalósuló találkozóra.

Mint ahogyan a bejegyzés címe is utal: vissza a gyökerekhez… Ergó megint ki kell alakítani egy rendszert, amolyan „nyári szünet” félét. Azaz az idő nagy részében filmek, sorozatok, net, zene stb. estefelé itthonról röppenés 1-2 órára, hogy a napi mozgás meglegyen (ezt azért minden nap művelem), este pedig pihenés.
Szóval két napja kezdtem magam tudatosan „visszanevelni” erre a „szintre”. Azt hiszem jó úton haladok. Először is sikeresen befejeztem a Sanctuary aktuális évadát, továbbá több filmet meg is néztem. Persze ezekről a holnapi, vagy a holnapi utáni nap folyamán lesz bejegyzés (jelen pillanatban kilenc kritikai jellegű bejegyzés várakozik megírásra). Ha már ősszel összeállítottam álmaim PC-jét, akkor már elvárható, hogy ki is legyen használva. Szóval vissza a játékosok világába. Újra játszásra kijelölve, elkezdve a legutóbbi Prince Of Persia-epizód, Tomb Raider: Underworld, valamint újult erővel ugrottam neki a Silent Hill Homecoming-nak, mely két meglepetéssel is szolgált: először is korábban nem jegyezte meg az általam átkonfigurált billentyű kiosztást, no lám, most megjegyezte. Ugyan a Windows 7 újra lett rakva – hely megtakarítás miatt lett volna megint XP, de ugye nem vált be -, de meglepő. Továbbá egy zeneszám is megtetszett. Igaz, eddig is tetszett, s nem értem miért nem kerestem rá youtube-on (Olyannyira jó szám, hogy külön postot érdemel).

Mivel merevlemezemen már nem sok hely van, így visszatérés az alap sorozatokhoz: X-files elkezdve, öt évad van meg DVD-n, jelen pillanatban az elsőnél tartok. Továbbá megfogant bennem, hogy négy szinte tökéletes évad után – s mivel már teljes a sorozat – érdemes nekiülni még egyszer a Lost-nak is, hát ha második blikkre javulni fog a szememben a zárás.

Tomb Raider: Underworld (2008) Teszt

Kecskenyál

Platform: PC
A Crystal Dinamics 2006-ban sikeresen élesztette újra a Tomb Raider sorozatot a Legend alcímre hallgató reboot-nak köszönhetően. Maga a sorozat 1996-ban indult hódító útjára. Az első epizód elsöprő sikerének köszönhetően a kiadó egy aranytojást tojó tyúkot látott a szériában ezért minden évben megjelent egy új epizód, ami mellé még egy kiegészítő rész is érkezett többnyire. Az évenkénti megjelenésnek köszönhetően a széria lassú hanyatlásnak indult, s a Chronicles alcímet viselő ötödik rész szépen le is zárta egy időre Lara Croft történetét. Persze ettől a kiadó még továbbra is látott benne fantáziát, ezért úgy döntött, hogy szükségesek bizonyos változtatások magán a szérián. Ehhez a készítőknek volt három évük, melynek köszönhetett megszületett a The Angel Of Darkness, amely mind eladás, mind rajongói oldalról akkorát hasalt, hogy ember nem volt, aki azt gondolta, hogy valaha is érkezhet egy új játék. De szerencsére megjelent a színen a Crystal Dinamics, aki visszaadta nekünk a játék iránti szeretetünket. A sikernek köszönhetően született meg a játék tizedik évfordulójára szánt Anniversary és persze az Underworld. Míg az előbbi két játék elég pozitív értékeléseket és eladásokat tudhatott magáénak, addig sajnos ez nem mondható el az Underworld-ről, amely felemás fogadtatásban részesült bevételek és rajongói szempontokból egyaránt.
A Legend tökéletesen nyitva hagyta történetileg a folytatás lehetőségét, s erre az Anniversary pedig tökéletesen ráerősített. Ebből a szempontból az Underworld közvetlen folytatása az előző két epizódnak továbbá pedig egy izgalmas lezárása egy trilógiának. Azoknak, akiknek maradéktalanul bejöttek az előző epizódok, azoknak feltétlenül ajánlható jelen pillanatban az utolsó aktuális epizód. Az előző epizódokkal szemben ráadásul akár hivatalos forrásból is elérhető a játék teljes magyar nyelven, ami rendkívül pozitív, hisz ez az első Tomb Raider játék, amely teljesen magyar nyelven jelent meg. És persze reménykedhetünk abban, hogy a következő játékok is ilyen formában fognak majd idehaza megjelenni.
Tovább… →

Nyár van (?)

Kecskenyál

Legalábbis elvileg. Gyakorlatilag pedig a pulcsi, vastagzokni erőteljesen befigyel. Ha ez persze nem lenne elég, akkor egész májusban rossz idő volt, alig volt nap, amikor tulajdonképpen nem esett volna az eső. Az eső még annyira nem is zavart volna, ha éppenséggel nem lettem volna itthon vizsgaidőszak miatt (ugye a felkészülési szünet) így ennek köszönhetően beszorultam a négy fal közé. Ami extra röhej, hogy lemaradtam a sorozatokkal, filmekkel, sőt akad olyan játék, amivel még behatóan nem is foglalkoztam. Szóval akár fogalmazhatunk úgy is, hogy a szabadidőmet sikerült sikeresen elpazarolnom.
Természetesen a suliba való bejárást a minimumra csökkentettem, ami azt jelenti, hogy pár órára mentem be, ami egyébként csak az „ajánlott” címkét viselte, nem pedig a „kötelezőt”. Mint fent említettem, vizsgaszünet. Az más kérdés, hogy nem tanultam magam agyonra, nem is tervezem. Hisz a nyelv tételem egy kaptafára mennek, ott lényegében elég egészben a tételek 20%-át megtanulni, majd pedig mehetnek a szavak, és máris kész tételekkel dolgozhatok. Másrészt ugyan nem jutottam el a nyelvvizsgáig – leginkább anyagi okok miatt -, de nyelvtudásom az átlagtól nagyobb, így tudok improvizálni is, ha a helyzet úgy hozza. Bár kétlem, hogy szükségszerű lenne. A magyar nyelvű tételekben sem kívánok elmélyedni nagyon mélyen. Több olyan tananyag van, amit józan ésszel, egyszeri elolvasással is elegendő magamévá tennem, erre jó példa, hogy a gyakorlati tantárgyból végig jelesre feleltem egyszeri elolvasás után is. Természetesen nem tagadhatom le, hogy befigyel egy enyhe önbizalom is, hogy vizsga előtt így merek „felkészülni”. De eddig ezzel a technikával nem volt probléma. És persze azt hozzá kell tennem, hogy az egyik vizsgarész elég jól sikerült. Így három részből kettő már a zsebemben van, a harmadik még kérdéses, mivel nem tudom az eredményt. De elvileg a leggyengébb tanuló (aki a próbateszten többször elvérzett) átment, s mivel én segítettem a legtöbbet, így elvileg nekem is a zsebemben van az a vizsga.

Mint már fentebb említettem, az eső elmosta szinte az összes szabadtéri programomat. Elvileg megkezdődött a nyár, de valahogy az egész olyan ősziesen hat. Mert, hát nagyjából az van. Nem mondom, hogy nem baj, de valahogy jobban örültem volna egy langyos szellőnek, mint szakadó esőnek. Ennek köszönhetően pedig sikeresen itthon ragadtam.
Inkább zenehallgatással ment el minden időm, meg ugye a böngészéssel is. Szóval hellyel-közzel, de sikerült haladnom pár dologgal, habár még így is le vagyok maradva teljesen. Filmek terén már március óta itt pihen a két Tomb Raider film microHD verziója, de még nem ütöttem bele az orrom. De itt van még az Avatar 720p-s változata, szintén megtekintetlenül. Sorozatok terén hátra van még a Cougar Town és a Fringe aktuális évada, melyek már rég a merevlemezemen pihennek. Ami nyárra marad (azaz vizsga után, és jó pár kiírott DVD után) a Grey’s Anatomy és a Private Practice idei évada. Mindkettőt egy-egy epizód után tettem el későbbre. Amiket sikerült végignéznem az a How I Met Your Mother, The Big Bang Theory, Chuck és a The Vampire Diaries volt (írás lesz róla, mindenképp). Természetesen előkaptam korábbi játékokat is, mint a Tomb Raider: Underworld vagy a Prince Of Persia sorozat, habár a harmadik epizódot nem tudom, hogyan fogom szóra bírni, hisz az egyik összetevője nagyon nem kompatibilis Windows 7-el. Na meg van itt egy Metro 2033 és Batman Arkham Asylum. Látjuk, hogy hogyan alakul majd a dolog.

Vizsga után…

Kecskenyál

Miért? Miért kell minden vizsga után úgy padlóra kerülnöm, hogy utána napokig keresem önmagam???
Nyilván költői kérdés volt, hisz igenis érdekel az, hogy egy adott vizsga, hogy sikerül. Félévkor is lazán padlóra küldtem magam, majd az utolsó hétben halálra tanultam magam, hogy sikerüljön. Jelzem, sikerült. A legjobb eredményt értem el. Örültem neki. Viszont az idei, májusi vizsga sokkal keményebb diónak bizonyult, mint hittem. Első körben volt olyan része, ami eddig nem ment, így azt nagyon be kellett gyakorolni. Köszönhetően az előző hetes megfázásnak, és múlt heti depressziós időszaknak – aminek egy részéért felelős a hirtelen beköszöntött hideg időjárás, s ebből következő itthon üldögélés –  köszönhetően keveset tudtam foglalkozni a tanulással.
Ennek ellenére, amit átnéztem az ment, amiben pedig biztos voltam tudásilag, az nem ment. Meglepő volt számomra, majd ledöbbentem, s igyekeztem a legtöbbet kihozni a dologból. Tudom, vigasztalni kellene, hogy nekem ment a legjobban, de a vizsga 50%-át teljesíteni kell ahhoz, hogy átmenjek belőle. Persze a tanárok mondták, hogy a számviteli részből lesz több is, abból kettőt jól megcsinálunk, megvan a bűvös 50%. A nagy francokat! Idegesen léptem ki a teremből, ugyanis a beígért 4-5 számviteli feladat helyet volt 2-2, s hiába lett hibátlan, így önmagukban 30-35 pontot (30-35%-ot érnek). Remek! És akkor a mellé lévő kérdések olyanok voltak, hogy azt hittem lemegyek hídba. Persze én voltam az okos a többiek közül, szóval valóban csak magamra számíthattam. A lényeg egy: ha bukok, bukik a többi is, ami egy egész osztályt jelent. Tudom, hisz én segítettem nekik – már amennyit tudtam -.

A vizsga miatti idegeskedésnek köszönhetően pár óránál többet nem tudtam aludni egy huzamban, így ennek köszönhetően olyan szépen felborult az alvási ritmusom, hogy érdekes lesz visszaállítani. Éjszaka fent vagyok, napközben alszok, s hiába próbálom visszaállítani a ritmusom, egyszerűen nem megy. És ez idegesít, de nagyon.
Próbálom magam kikapcsolni az itthon töltött időben, s csak jövő héten ülök neki a szóbeli tételeknek. Egyelőre – rossz idő függvényében – marad a PC és a sorozat illetve filmnézés. Már több hónapja van betervezve a Tomb Raider filmek HD verzióban való megtekintése, de itt van az Avatar és a Transformers 2 HD-ben, valamint jó pár félbe hagyott, év közben parkolópályára tett sorozat is. Persze áldoztam a szórakozás oltárán is, hiszen kipörgettem a Star Wars: The Force Unleashed-et másodjára, majd neki estem ismét a Tomb Raider: Underworld-nek, illetve új játékként kipróbáltam a Metro 2033 posztapokaliptikus játékot.

Jövő hét is zsúfolt lesz. Egyelőre reménykedek, hogy sikerült a vizsgám (mert mégiscsak mindent megtettem azért, hogy sikerüljön).

Tomb Raider Anniversary Teszt

Kecskenyál

Platform: PC
A Crystal Dinamics az egyik legsikeresebb feltámasztást hajtotta végre a Tomb Raider Legend-del. Hatalmas sikert elért első epizódot évenként követte újabb részek és a hozzájuk készülő kiegészítő epizódok, de sajnálatos módon a későbbi folytatások kritikái már nem voltak olyan jók, s az idő elteltével egyre inkább negatívan ítélték meg az új játékokat. A negatív visszhang leginkább annak volt köszönhető, hogy az évről évre megjelenő játékok csak minimális mértékben fejlődtek, változtak, s szinte lassan minden rivális játék lekörözte. Végül 2000-ben a Chronicles-szel véget ért a dal, s a készítők úgy döntöttek, hogy ideje a játékot új alapokra helyezni. Így 2003-ban érkezett a The Angel Of Darkness, mely félkészen került a boltok polcaira, s a változtatások sokaságának köszönhetően meglehetősen hatalmasat bukott a vele egy időben bemutatásra kerülő második mozifilmmel egyetemben. A bukás mértéke hatalmas volt, hisz a kiadót felvásárolták, s a fejlesztő csapat a Core Design pedig gyakorlatilag megszűnt.
A franchise gyakorlatilag hallottnak minősült szinte mindenki előtt. Kivéve a kiadó és a fejlesztő cég előtt. Ugyanis közeledett a tíz éves évforduló, s kellett valami évfordulós játék. Így a Core Design bele is fogott annak elkészítésébe (különböző videók fellelhetők különböző videómegosztó portálokon ebből a verzióból), de a kiadó végül elvette a projectet, s végül a Crystal Dinamics-nek adta, aki végül el is készítette a játékot.
Akadtak azonban régi rajongók, akik az előző résszel kapcsolatban negatív véleményüknek adtak hangot. Ugyanis a régi motorosok hiányolták a Legend-ből azokat az elemeket, amelyek a játékot annak idején azzá tették, amivé vált: kimaradtak a nehéz logikai fejtőrök, elhalálozás gyakorisága, és a precizitás. És persze a játékidő is elég kurtára sikeredett az előző epizódokkal ellentétben.
Ezeket minden bizonnyal mérlegelték a készítők is, ugyanis az Anniversary egy elég korrekt játék lett, ami elég hű maradt az 1996-os első epizódhoz. A Crystal Dinamics feltehetően bízott az erős rajongótáborban, s merészebbek mertek lenni, s egy valóban élvezhető, de kellően nehéz és hosszú játékot adtak ki a kezük közül elfogadható grafikával és gépigénnyel.
Tovább… →

Amikor nem csak kívülről vagy szőke…

Kecskenyál

Most ez egy jó kis szőke nő vs. számítógép bejegyzés lehetne, ha épp nem a férfi vonalat erősíteném. Egyébként ez az egész már önmagában röhejes, hisz gyakorlatilag már nem egy átlagos felhasználó vagyok, mert ahhoz képest már több tudással rendelkezem. De az ilyen apró, szimpla, gondolkodást nem igénylő dolog ki tud fogni rajtam. Akár úgy is mondhatnánk, hogy valaki megtudja váltani a világot, de a cipőjét már nem tudja bekötni… De erről később.

A hét teljesen átlagosan indult. Szokás szerint vasárnapról hétfőre virradóra sikerült két és fél órát aludnom, ennek köszönhetően egész nap olyan voltam, mint a mosott sz@r. Ami nem is lenne gáz, ha nem egy igen jelentős dolgozatot kellett volna megírni, melynek sikerében egyelőre kételkedem. Ami még vicc, hogy aznap sem sikerült elaludnom időben, így kedden még fáradtabb voltam, mint előtte.
Hiába év vége és a fogyatkozó létszám (az osztály létszáma már nem kétjegyű, hanem egyjegyű) mégis akadnak olyanok akik nem teszik be a lábukat, vagy ha igen, akkor idő előtt hazamennek. Így érett már a dolog, hogy olyan nap is legyen az évben – másodjára – amikor egyedül én képviselhettem az osztályt. Ráadásul pont egy olyan napon, ami egyébként sok minden másból megkövetelte volna, hogy az is bejöjjön, aki egyébként nem szokott. De hát van ez így.
Hét elején megvoltam győződve arról, hogy ezt a hetet ki kell bírnom és végig kell járnom. Nos ami azt illeti szerdán lélekszakadva rohantam a buszmegállóhoz, persze szakadó esőben. Mivel minden „eső védelmi eszközöm” bemondta az unalmast, vagy nem rendelkeztem velük, így kénytelen voltam egy szál nyári kabátban suliba menni, aminek az lett az eredménye, hogy jól eláztam. Jelzem, hazafelé is. De mivel tavaszias volt az idő, így legalább nem fagytam át, csak vizes lettem. Mivel csütörtöki napon amúgy se volt semmi, amiért érdemes lett volna bemenni, ezért itthon maradtam. Főleg, hogy még reggel is szakadt. Pénteken mindenképp szerettem volna bemenni, azonban egy reggeli telefon után meggondoltam magam.

Bő egy héttel ezelőtt hirtelen felindulásból vetettem véget a Windows 7 uralmának a gépem felett, s tettem fel egy korábban letöltött Service Pack 3-as kiadást tartalmazó XP-t. Nos, hadd nem mondjam, hogy a második nap már hibák tömkelege, s furcsa fagyások következtek. Párhuzamosan se tudtam több dolgot csinálni. Nem zárom ki annak a lehetőséget, hogy valami buherált sz@rt sikerült beszereznem. Annak ellenére, hogy van itthon egy eredeti XP, mégsem azt tettem fel, mert spórolni akartam avval, hogy nem telepítek Service Pack-ot (ami egyébként elengedhetetlen az új MSN feltételéhez). Így megszívtam. Nem kicsit, nagyon.
Miután a Silent Hill Homecoming gyorsabb betöltődést, s megjegyzett billentyűkombinációt tudhatott magáénak a Windows 7-el szemben, így még pénteken leformáztam, s vissza tettem a Windows 7-et. Természetesen nem nagyon tudtam megnézni semmit, azt hagytam tegnapra. Hagytam volna, ha nem tűnt volna el a hang és az internet kapcsolat. Utóbbiról kiderült, hogy egy kihúzott kábel volt a hibás. De a hang előtt értetlenül álltam. És itt kezdődik az a történet, amin utólag én is jókat röhögök, de szerintem másnak is szerezhetek kellemes pillanatokat az alábbi történet leírásával 😀

Alaplapi hangkártya nekem tökéletesen megfelelt. Mikor nem sikerült a telepítőt felraknom arról a CD-ről, amit az alaplappal kaptam csak fogtam a fejem. Nem értettem, hogy miért is nem hajlandó felmenni. Na gyorsan szétkaptam a gépet, áttörölgettem (amúgy is poros volt). És továbbra sincs hang. Na akkor gyorsan újraformáz, Windows 7 felmegy. Semmi, ugyanaz, valami SPDIF sz@rsággal sz@rakodik nekem. Kezdek kétségbe esni, hogy tönkrement az új alaplapom. Na akkor formázás, XP fel, telepítés felénél megszakad. Idegbaj, harmadik formázás, most Windows 7 64 bites változat fel (amúgy is a 32 és a 64 bites egy lemezen van). Ugyan az, semmi változás. Franc esne bele, akkor marad a Vista. Negyedik formázás, Vista fel, majd agybaj. De valahogy sikerül kiiktatnom az SPDIF marhaságot van hang, nagy öröm. Az alaplapi CD is remekül működik. Vista meg is „eszi” a lemezt, mindent hajlandó feltenni.
Ez már bőven este 7 után volt. Éreztem, hogy a fejemet elönti a méreg, s rövid úton agyvérzést kapok, hisz a délután épp sorozat nézéssel terveztem elütni, de abból nem lett semmi, s egyre inkább valami azt súgta, hogy ha elmegyek itthonról, akkor bizony hazajövet majd nézhetem a falat. Ugyanis HI-FI-m meghalt, DVD lejátszóm pedig csak a szinkronos filmeket hajlandó lejátszani, feliratokat mellőzi. Csak úgy, mint az újraírhat lemezeket. Ezt tudja a 3 ezer forintos DVD lejátszó!!
Na Windows 7 telepítő lemeze bemegy, de 32 bites rendszer valahogy még mindig 0%-nál áll. Gondolom a ludas a dupla rétegű lemez, melyet elég nehezen olvas be a DVD meghajtóm. Nos akkor tegyük fel a 64 bites rendszert. Amit egyébként semmire nem tudnék használni. Annak fényében meg végképp, hogy 1 GB rammal rendelkezem, ami a 32 bitesnek bőven elég, 64 bitesnek meg kevés. Kb. este tízre végeztem. Hang sehol, idegbaj már kerülget. Ekkor több weboldal elolvasása után jön az isteni szikra: felmenni az Asus weblapjára, leszedni az új drivert az alaplapi kártyához. Az egész lejön seperc alatt. Elindítom, feltelepül. Újraindítást kér,s s megszólal egy hang… Bejelentkezés megtörténik… HANGGAL!!! Mindez este 11 körül. Ahelyett, hogy hatszor leformázom, s hatszor telepítem újra a rendszert egy nyamvadt driverrel megoldottam volna a problémát… Persze rögtön Tomb Raider fel, hang szaggat, kissé lassú az egész. Már tudom előre: 64 bites rendszert le kell vakarni…
Végül ma reggel felröppent a 32 bites rendszer, ami tökéletesen működik! Lényegében péntek este óta egyetlen egy filmet, sorozatot nem tudtam megnézni, sőt! Még játszani sem tudtam… Ehhh… Mindenesetre megjegyeztem, hogy mielőtt kétségbeesnék, hogy tönkrement az alaplap, beszerzek egy új drivert… Aztán kezdek kétségbeesni! Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Windows 7-re elég kevés drivert kell tennem (eddig csak a videó kártyáét kellett leszednem és feltennem) ahhoz, hogy működjön. Így teljes kétségbeesés volt, amikor eltűnt a hang, s további újratelepítéssel sem ismerte fel. Ráadásul ezt az SPDIF marhaságot is csak Vistán sikerült normálisan letiltanom.
Szóval még egyszer: Ha valami nem megy, letöltjük a drivert!!! Aztán esünk kétségbe!

Még két hét van hátra a suliból. Jövő héten minimum egy nap kiesik megint, amire senki nem hajlandó bemenni (nem lesz tanítás, hanem közösségi nap). Az azt követő héten pedig már ballagás, szerenád, így azon a héten vagy három napot kell bemenni. Utána két hét teljes tanulás lesz némi lazítással fűszerezve.

Tomb Raider Legend (2006) Teszt

Kecskenyál

Platform: PC
Minden bizonnyal kevés olyan ember van, akinek ne csengene ismerősen a Lara Croft név. A Tomb Raider-franchise 1996-ban indult hódító útjára. Az első epizód hatalmas sikerén felbuzdulva a Core Design 2000-ig összesen öt epizódot és ezekhez négy kiegészítő részt készített. A sorozat sikeresnek bizonyult, habár az első epizód sikeréhez egyetlen egy későbbi rész sem ért fel. Így a Core Design csapata 1999-ben úgy döntött, hogy a cybervilág szexistennőjének kikiáltott Lara Croft-ot a negyedik a The Last Revelation névre keresztelt epizódban halálra ítéli, habár nyitva hagyták a folytatás lehetőségét. Azonban rajongói nyomásra készült egy ötödik, Chronicles névre hallgató epizód is, amely a rajongói igényeket hivatott kielégíteni.
A régi generációs vagy más néven Old Gen részek a Chronicles alcímet viselő epizóddal végérvényesen lezárultak, s a Core Design inkább  az új generációs Tomb Raider-re helyezte a hangsúlyt. A rajongóknak közel három évet kellett várniuk az új generációs epizódra a The Angel Of Darkness-re, ami tulajdonképpen félkészen került a boltok polcaira, s ezzel megannyi csalódást okozva a sorozat kedvelőinek. Ekkor úgy tűnt, hogy a régóta hanyatló és haldokló sorozatnak utolsó szöge volt a The Angel Of Darkness. Azonban az Eidos (ma már Square Enix) szénája nem állt jól, s úgy gondolta, hogy egy korábbi sikeres franchise-hoz kell nyúlnia. Azonban Core Design-tól a Crystal Dinamics-hez került a fejlesztés joga. Így nem volt kérdés, hogy az új epizód nem folytatása lesz a korábbi epizódoknak, hanem tulajdonképpen egy régen tündöklő széria feltámasztása lesz. Így hát a fejlesztők az első epizód atyjával, Toby Gard-dal az élen hozzáfogtak, hogy sorozatot az alapkövektől építsek fel újra úgy, hogy a korábbi epizódok jóformán figyelmen kívül maradnak.
A fejlesztők komolyan vették a feladatot, hogy egy haldokló franchise-ot bizony fel kell támasztaniuk. Így nem csak az volt a lényeg, hogy a korábbi rajongókat visszahódítsák, de újakat is kellett szerezniük. Emellett pedig meg kellett felelniük a kor követelményeinek is mind grafikailag, mind pedig játékmenetet illetően, így végül egy olyan játékot kaptunk, ami ugyan eléggé megosztotta a Tomb Raider közösséget, de széles körben elég szép sikert ért el olyannyira, hogy a Crystal Dinamics megkapta a tizedik évfordulóra szánt Anniversary fejlesztési projectét is.
Tovább… →

Tomb Raider: The Angel Of Darkness (2003) Teszt

Kecskenyál

Platform: PC
1995-ben hatalmas sikert ért el az első Tomb Raider. A három dimenziós kalandjáték az adott év egyik legnagyobb durranása volt, s nem csak azért, mert női főszereplővel rendelkezett, hanem annak idején korszakalkotó grafikája sokaknál vizuális orgazmust okozott.
A kalandornő megalkotója,  Toby Gard  otthagyta a fejlesztőcsapatot. Távozásának oka az volt, hogy az Eidos megérezte, hogy igazi aranybánya a sorozat bevétel szempontjából, s úgy döntöttek, hogy a legjobb megoldás az lenne, ha évente kerülne a boltok polcaira új epizód. Ez meg is történt, s 2000-ig összesen öt fő epizód, s emellett négy kiegészítő epizód készült. Azon szerencsések közé tartozom, akiknek a széria az ötödik epizódig tökéletesnek mondható volt, s imádtam szinte minden mozzanatát. Az viszont tény, hogy bevált recept alapján készültek a későbbi részek minimális változásokkal, s a rajongók szép lassan kezdtek erre ráunni. Így ahogyan haladtak előre az új epizódok kiadásával ezzel arányosan csökkent az eladások száma. A játék alapjául szolgáló grafikai motor szépen elavult, s 2000-ben már nem is igen volt mérvadó, habár elsősorban nem ezért volt instant bukás a Chronicles névre hallgató ötödik epizód. A fejlesztőcsapat felismerte, hogy újra kell alkotni a játékot az alapoktól, új grafikai motorral, új ötletekkel, új irányvonallal. Így 2000 elején el is kezdődött a fejlesztés. Érdekesség, hogy a Chronicles egyik megnyitható extrájaként bepillantást nyerhettünk az új epizódba pár kép erejéig.
A készítőknek rengeteg ötletük volt, hogy hogyan is tudják felépíteni a játékot. Az már biztos volt, hogy grafikailag teljesen újra kell gondolni a játékot. Ezzel a részével nem is volt baj, hisz rendre jelentek meg olyan képek a megjelenés előtt, hogy ezzel probléma nem lesz, s egyébként is szükség volt fejlődni grafikai szinten. Rengeteg információ jelent meg a készülő új epizódról. Olvashattunk arról, hogy mit terveznek az alkotók, mit szeretnének megvalósítani. Ígéretesnek tűnt a játék, s a rajongók reményekkel telve várták, s a napvilágra került videók is azt mutatták, hogy egy igazán jó játékot fognak kapni. A megjelenésre azonban sokkal többet kellett várni, mint amit az Eidos ígért, ugyanis összesen háromszor tolták el a megjelenést kreatív okokra hivatkozva. Végül majdnem egy éves csúszással 2003 nyarán jelent meg a játék félkészen, grafikai és játékmenetbeli hibák tömkelegével.
Tovább… →