Nézzük, hogy állunk sorozatfronton!

Kecskenyál

Iskolás koromban nem volt különösebb probléma a sorozatokkal. Ha valamire épp nem jutott idő aznap, akkor legkésőbb a hétvégéig, vagy hétvégén bepótoltam. De jelenleg a munkahely, család, magánélet együttesének köszönhetően ez a helyzet ma már jelentősen megváltozott, s az erre a tevékenységre áldozható idő jelentősen lecsökkent. De lassan kezdődik a sorozat és évad finálék, s ha már körülöttem mindenki kilőtt egy listát sorozataival kapcsolatban, s hogy hogyan áll velük, hát én sem maradhatok ki.

Annak idején több szabadidőm volt, így több sorozatot követtem nyomon. Ha valamelyik felé elvesztettem az érdeklődésemet még akkor is tovább néztem addig, amíg véget nem ért. Azonban, ha az ember szabadideje jelentősen lecsökken, akkor viszont kénytelen az ilyen szériáktól elbúcsúzni. Hisz újranézni nincs ideje a régi kedvenceket, de időt pazarolni olyan szériára, ami iránt a rajongás megkopott időpocsékolás. Ebből fakadóan nálam az angol Being Human három, míg az amerikai változat egy évad után vérzett el nálam. De természetesen mindkét szériából megnéztem az új epizódjait mielőtt lekerültek a terítékről. Minden bizonnyal a Chuck is erre a sorsra jutott volna, ha idén nem ér véget a sorozat. De nem rúg többet labdába nálam a Dexter sem.
Alváshoz számomra elengedhetetlen, hogy menjen a tévé. Persze fontos, hogy valami átlagos műsor menjen, így az esetek többségében általában a comedy central az, amit elalváshoz szoktam „használni”. Így többször előfordult, hogy a How I Met Your Mother korábbi évadaiba futottam bele, s néha egy-egy epizódot megnéztem. A sorozatot már rég abbahagytam, de a régi részeknek köszönhetően újra elővettem. Az egész talán három epizódig tartott, így a sorozat második esélyei s elúszott. Feltehetően az utolsó részt majd megnézem.

Rajongásom és feltétlen szeretetem tovább él a Desperate Housewives, Modern Family, és a Raising Hope irányt annyira, hogy jóformán mindegyikből naprakész vagyok. Persze van itt egy idei újonc, a New Girl is, amiről szégyen szemre semmiféle írás nem született a blog keretein belül.  De mivel lassan nyakunkon a finálék zöme, így feltehetően az évadról egészében lesz majd valami firkálmány. De ugye nem szabad elfelejteni, hogy a The River, The Walking Dead, és a Terra Nova már finálézott, bár utóbbiról kiderült, hogy következő évad nem lesz, előbbiről meg nézettséget ismerve várható, hogy nem készülnek újabb epizódok.
Kicsit zűrösebb a helyzet a The Big Bang Theory és a The Office háza táján. Míg az előbbiből hét, addig az utóbbiból kilenc epizóddal vagyok lemaradva. Bár tény, hogy emellett idén a Supernatural aktuális szezonjából kemény négy epizódot sikerült megnézni, de a Fringe-ből  is csak kettő volt, amit megtekintettem. A tavaly indult Nikita kint veszélyben van, de lehet nálam is, mert az aktuális évadból egyetlen egy epizódot sem sikerült megnézni. Minden bizonnyal ebben a bekezdésben említett sorozatok epizódjait majd pótolom évad végén. Lévén tavaly is nehézséget okozott utólag begyűjteni az epizódokat főleg HD minőségben, így előrelátóbb voltam (ami mondjuk könnyű egy másfél terrás vinyóval a gépben), s ennek fényében az új epizódokat szinte azonnal begyűjtöttem egy ideiglenes mappába, ahol már csak a megtekintésre várnak.

Idei újoncokat nézve bepróbálásra került az Alcatraz, Touch, Once Upon A Time is, bár egyik sem lett nézős. Habár az utóbbiról elég jó vélemények születtek az utóbbi időben, s eléggé meggyőztek, hogy folytatásba is belekukkantsak. Habár az Alcatraz olyan szinten volt botrányos, hogy a bevezető epizódot sem tudtam végig nézni. De hasonló helyzet volt az Awake-kel is, amit egyébként rendkívül vártam.

The River: 1.évad

Kecskenyál

Igazából a sorozat nem is igen vártam lévén nagyon nem is tudtam róla semmit. Igazából másabb dolgokkal voltam elfoglalva, így sikeresen elkerülte a figyelmemet. De természetesen jó pár oldal gondoskodott róla, hogy előbb vagy utóbb tökéletesen a figyelmembe kerüljön, így a február végi premier nem kerülte el a figyelmemet, s igencsak vártam a sorozatot.
Az idei év újoncai közül szinte csak a The River volt az, ami tényleg megfogott,  s hétről hétre követtem. Habár az első évad elég rövid, hisz csak nyolc epizódot tartalmazott. Ráadásul a nézettségi adatokat nézve szinte majdnem biztosra vehetjük, hogy a második évad csak egy nagyon gyenge halovány reménysugár, s minden bizonnyal a DVD/Blu-Ray megjelenéskor a borítóra a „Teljes sorozat” címkéje fog majd kerülni.
Tehát adott egy sorozat, a The River, amit a Paranormal Activity egyik készítője hozott el hozzánk, s ezzel igyekezett felmelegíteni a horror sorozatok műfaját, bár sajnos kevés siker koronázta a próbálkozást.
Az alapkoncepció roppant érdekes. Adott egy dokumentumfilmes csapat élükön Emet Cole, aki rejtélyes módon eltűnik az amazonas vidékén. Keresésére indulnak, de végül feladják a keresést, s a férfit halottnak nyilvánítják. Azonban a család nem nyugszik bele a ténybe, hogy a családfő talán már nem él, ezért expedíciót szervez a férfi keresésére. Ám azonban ehhez anyagi tőkére is szükség van, s ezt egy tévé csatorna meg is adja cserébe, ha a csapattal tart két operatőr, akik majd rögzítik az eseményeket, hogy aztán az adásba kerülhessen. Azonban nem minden úgy alakul, ahogy a csapat tervezte.

Tovább… →

The Walking Dead: 2.évad

Kecskenyál

…és véget ért a második évad. Nézettségi adatokat tekintve iszonyú erős a The Walking Dead, melynek második évada épp a napokban ért véget. És valahogy azt kell mondanom, hogy hasonló érzések kavarognak bennem, mint egy évvel ezelőtt az első évad végénél.
Természetesen a nézettségi adatokat tekintve nem véletlen, hogy az anyacsatorna már régen berendelte a harmadik évadot. Míg az első évad hat, addig a második tizenhárom a következő évad pedig tizenhat epizódból fog állni. A kérdés persze az, hogy vajon olyan minőségi hullámvasút fogja jellemezni a következő évadot is, mint az épp aktuális évadot is?

Tovább… →

Tarzan

Kecskenyál

Sok Disney mese maradt ki gyermekkoromból. Többségüket sikerült is pótolni legkésőbb tinédzser korom végére. Nos, az egyik a Tarzan, ami idén áprilisban kék lemezre is felkerül tökéletes képminőséggel. Mindenesetre nálam már most felkerült a képzeletbeli listámra, s várom a megjelenést.

…és amikor megjön a tavasz!!!

Kecskenyál

Körülbelül másfél hónapja vágyok arra, hogy a tél teljes mértékben eltakarodjon melegebb éghajlatra. Valahogy vágytam már arra, hogy anélkül tudjak szabadtéri programokban részt venni, vagy csak eljutni a munkahelyemre, hogy közben halálra ne fagyjak. És nagy örömömre a mai napon be is köszöntött végre a tavasz, s végre elég lenge öltözetben élvezhettem a napsütést és a rendkívüli jó hőmérsékletet.
Az utóbbi egy hónapban pedig igyekeztem megszokni, hogy a különböző kormány által eszközölt módosítások miatt csökkent a nettó bérem. De ettől függetlenül szerencsére még jócskán tudtam belőle gazdálkodni, hogy jusson is, s maradjon is belőle. Ami eléggé pozitívum volt, hogy a hónap elején végre befejeződött a PC-m teljes egészében történő újítása. Utolsó darabként végre egy Blu-Ray író került bele, s mellé beszerváltam egy hasonló kapacitású lemezt is, így végre a múlt hónapban igencsak jó áron vásárolt Blu-Ray lejátszót végre teljes egészében ki tudom használni. Ráadásul a közeli műszaki áruházban eléggé jó áron találtam írható Blu-Ray lemezeket is. Ennek fényében pedig elég jól telt a hónap eleje. Mondjuk beosztást nézve eléggé megcsappant a szabadidőm, meg valahogy a kedvem sem volt arra, hogy akár filmet nézzek, akár játsszak, s így az utóbbi hónapokban megvásárolt műszaki cikkek teljes kapacitását nem tudtam kihasználni. Hogy a közeljövőben ez változni fog nem tudom, hisz a jó idő beköszöntével igyekszek minél többet a szabadban tölteni, s kicsit feltöltődni. Hisz a rossz időnek köszönhetően elég sok időt töltöttem a négy fal között.

Szerencsére a munkában is történt előrelépés, ami természetesen számomra teljesen pozitív, hisz ezáltal növekedett a fizetésem is. De ez leginkább következik abból is, hogy jó pár kolléga döntött úgy, hogy távozik tőlünk, s akadt olyan is, akinek pedig útilaput kötöttek a talpára. Bár utóbbiak nem feleltek meg a követelményeknek, illetve jóformán magasról tojtak arra, hogy egyáltalán megfeleljenek. Azért valahol legbelül ilyenkor örülök, hogy elmúlt az az időszak, amikor azon gondolkoztam, hogy vajon tartósnak fog-e bizonyulni a jelenlegi munkahelyem, illetve terveztem, hogy mi lesz akkor, ha közlik, hogy próbaidő lejártával mennem kell. Szerencsére nem így történt, aminek egyébként rendkívül örülök, mert remekül érzem magam a munkahelyemen, ami leginkább annak köszönhető, hogy eléggé jól kijövök a kollégákkal, s igencsak elvagyok velük. És persze reménykedek abban, hogy ez az állapot jó sokáig fog majd tartani.
Jövőre nézve vannak némi terveim, habár egyelőre csak az elkövetkezendő hónapokra tervezek, s ezek is inkább szórakozási célzattal rendelkeznek. Mert ugyanis annyiszor megfogadtam, hogy minden más lesz, de valahogy soha nem sikerült betartani. Talán most, hogy immáron van munkahelyem, a pozícióm jelen pillanatban stabil, s annak is néz ki elképzelhető, hogy ezeket a dolgokat majd szépen be fogom tudni tartani. Persze ez még a jövő kérdése, de egyelőre amit elterveztem sikerült megvalósítani, s ez azért örömmel tölt el.

Alan Wake Teszt

Kecskenyál

Platform: PC
Sokakat izgalomba hozott annak idején, amikor bejelentésre került, hogy érkezik  az Alan Wake. Műfaját tekintve kevés játék van a piacon, de főleg olyanok, amikre rá lehet mondani azt, hogy ezek minőségi termékek. Már az első videók alapján tudhattuk, hogy valami jóra számíthatunk. És bizony sokan várták a megjelenést is. Azonban csak azok mondhattak érdemben véleményt a játékról, akik rendelkeztek Xbox 360-as konzollal, ugyanis a Microsoft úgy döntött, hogy exkluzív címmé teszi a játékot, amin természetesen a pc-s társadalom egy emberként hördült fel méghozzá jogosan. A játék végül 2010 első negyedévében látott napvilágot, s rendkívül jó fogadtatásnak örvendett játékosok és kritikusok körében egyaránt. Mi, pc-s felhasználóknak pedig nem maradt más, mint a kesergés, s az Xbox 360-as tulajuk indok nélküli végtelen szidása.
Gondolom mindenki tudna kapásból olyan címet mondani, ami csak konzolra jelent meg, de viszont felkeltette az érdeklődését eléggé. Ilyenkor az ember kesereg és nyűglődik, hisz az adott játékkal elé nagyon leülne, de erre lehetősége ugye nincs. Persze megvan a megoldás, ami nem más, mint az embernek ilyen esetben vásárolnia kell egy konzolt és magát a játékot. Azonban sajnos sokaknál az anyagiak döntenek úgy, hogy egy ilyen lépést nem tehet meg, így marad a kesergés, s talán egy halovány remény, hogy ha úgy hozza a sors, akkor az adott játékkal még valamikor játszhat, ha esetleg szert tud tenni majd egy konzolra. Mert ugye az exkluzív cím az exkluzív cím is marad.
És közel másfél év után pedig jött egy bejelentés, miszerint Alan Wake  kilép az Xbox 360 exkluzív címei közül, s tiszteletét teszi PC-sek körében is. És bizony nagy volt az öröm, s én is igencsak aktívan követtem a híreket ezzel kapcsolatban. Ráadásul a fejlesztők is tettek ígéretet, miszerint grafikailag fejlesztettek a készítők, s így jobb látványvilágban lehet majd részünk, mint az Xbox 360-asok tulajdonosainak. És aztán végül eljött a nap, amikor végre elérhető vált a játék Steam-en, letölthető formában.
Mint, ahogyan fentebb említettem kevés olyan cím van abban a műfajban, amit az Alan Wake képvisel. Talán hozzá a Silent Hill-sorozat hasonlítható, de csak hasonlítható, hisz míg a szóban forgó cím leginkább túlélő horror, addig az Alan Wake pszichológiai akció thriller. Azaz, aki arra számít, hogy majd ömlik a vér, s belek között kell majd totyognunk az jobb, ha felkészül, hogy ilyenben nem lesz része. Ellenben egy történetben igen erős, s grafikailag elég jó játékban lehet része.
A játéknak legmeghatározóbb része a történet, melynek középpontjában Alan Wake, a híres bestseller-író áll. Azonban őt is elérte a végzet, mint hasonló foglalkozású társait: eltűnt az ihlete, így a további írás nem megy. Emellett pedig mentális problémákkal is küszködik, s folyton rémálmokkal küzd. Ahhoz, hogy összeszedje magát, s visszataláljon régi önmagához felesége tanácsára úgy dönt, hogy hátrahagyja a munkáját és lakóvárosát egy időre, s egy Isten háta mögötti városba költözik átmeneti időre, hogy összeszedje magát. Vele tart felesége, Alice is. Ám nem minden úgy alakul, ahogy főhősünk tervezte. Magára hagyja kis időre a feleségét, aki ezek után rejtélyes módon eltűnik. Alan egy hét után tér magához, s azonnal felesége keresésére indul. Azonban a város felfedi igazi arcát, s főhősünk már nem tudja eldönteni, hogy amit átél az valóság, vagy a lidércei találtak utat a valóságba ahhoz, hogy őt kínozzák.

Tovább… →

The River – 1×01 (Pilot)

Kecskenyál

Idővel az egyik legjobban várt sorozatbemutatkozás számomra egyértelműen a The River volt. Ugyan már négy epizód lement adásba, de én csak a bemutatkozó epizódon vagyok túl. Visszajelzések alapján egy eléggé jó szériával van dolgunk, viszont nézettség alapján már most megjósolható, hogy elképzelhető évad végén, hogy a sorozat nem tér vissza egy második évadra. Ennek ellenére természetesen tovább fogom folytatni, s aki szereti az ilyesfajta műfajt filmeknél annak érdemes lehet bepróbálni a szériát. És persze nem elhanyagolható az sem, hogy az első évad nyolc epizódból fog állni, tehát nem fog  sok időt elrabolni a megtekintése.
Rengeteg filmet láttam már a horror műfajából, de sorozatot még nem igen. Az amerikai ABC csatorna úgy gondolta, hogy a műfajjal meg kellene próbálkozni sorozat szinten is. Így született meg a The River  nagy vonalakban, amely nemrégen mutatkozott be. Habár minőségi sorozatról beszélünk sajnálatos módon ezt a nézettség nem támasztja alá.
Az alapkoncepció szerint adott férfi, akinek az a foglalkozása, hogy egy bizonyos csatornának természetfilmeket gyárt. S ebbe természetesen a családja is aktív részese. Ez a sorozat évekig megy egészen addig, míg egy nap a család arról értesül, hogy a családfő rejtélyes módon eltűnt. Hat hónap elteltével a keresést feladják, s  a családfőt pedig halottnak nyilvánítják. Azonban a férfi felesége úgy dönt nem adja fel a keresést, s hat hónap után egy expedíció indul a férfi keresésére, amit természetesen az aktuális csatorna pénzel, így mindent videóra rögzítenek az úton.

Tovább… →

Az a bizonyos fekete 10.-e

Kecskenyál

És ismét elment felettem egy hónap. Negatív és pozitív dolgok egyaránt értek ez alatt az elmúlt egy hónap alatt. Előző havi bejegyzésemben épp azt taglaltam, hogy bizony a gépfejlesztésem az utolsó fázisába lépett, s egy igencsak erős processzorra tettem szert. Sajnálatos módon a beosztásomnak és egyéb más tényezőknek köszönhetően nem volt elegendő időm ahhoz, hogy az új masinát teszteljem, így csak próba szintjén ütöttem bele az orrom. Eddig jelen pillanatban semmi konkrét panaszom sincs rá, habár az elmúlt hónapban nem voltak olyan erős húzócímek, amelyek mellé szívesen leültem volna.

Ebben a hónapban is eljött a tizedike, ami ugye a fizetés napja. Politikai dolgokba nem mennék bele, de szerintem nem kell senkinek sem ecsetelnem, hogy miféle változások voltak adóügyben. Ennek megfelelően kaptam fizetésemelést még múlt hónapban, de ennek ellenére is jóformán tízezer forint hiányzott a zsebemből minden juttatással együttvéve. Eléggé szíven ütött a dolog, s a vásárlás sem úgy ment, mint ahogy egyébként terveztem volna. Hiába volt ezrekkel, tízezrekkel több a számlámon, s hiába nem volt adósság vagy eltartandó család a hátam mögött  valahogy sok dologról lemondtam, amit egyébként megengedhettem volna magamnak.
Még mielőtt kiléptem volna az iskolából már akkor is megvoltak azok a pénzzel megvásárolható igényeim, amelyeket szerettem volna megvenni. Ezeknek java részét be is szereztem. Erre a hónapra egy Blu-Ray író lett volna betervezve a számítógépbe, de helyette egy rendkívüli jó akció  keretében áron alul leltem rá egy olyan Blu-Ray lejátszóra, ami az általam kedvelt mkv formátumot is lejátssza, s így végül erre esett a döntésem. Jókor jött az akció, mert így eléggé elfogadható mennyiségű pénz maradt meg a fizetésemből, ami sokakhoz hasonlóan csökkent. Eléggé szíven ütött, s bizony volt olyan munkatárs, aki elsírta magát. Sajnáltam őket, de igazából közösen bosszankodva a dolgon többre nem voltunk képesek.

Ez a hónapom lényegében jobban telt, mint az előző. Időjárás tekintetében sajnálatos módon igencsak bejött a zord a tél, s bizony itt voltam eléggé nagy havazások, hófúvások és jóformán hóviharok, melynek köszönhetően az is kérdésessé vált, hogy akár be tudok-e jutni a munkahelyemre. De szerencsére utóbbi sikerült, bár nem lettem volna túl vidám, ha nem sikerült volna. Hisz a fizetés csökkenés után nem igazán szerettem volna akár egy napot is hiányozni, s továbbá eléggé jól érzem magam a munkahelyemen, mert jó a közösség, s eléggé kijövök a kollégákkal főleg azokkal, akikkel egy osztályon vagyok.
Szabadságomat igyekszem minél hasznosabban kihasználni (például foglalkozok a bloggal is). Az időjárás kedvezően alakult, s igencsak tavaszias időnk van errefelé, így tervezek itthonról kimozdulni is egy kicsit. Emellett eljött az ideje, hogy jobban tesztelhessem az új gépet, így a Rage, Dead Island, Alan Wake és a Turok vár arra, hogy teljesen magamévá tehessem. Természetesen munka és magánélet mellett kevés idő jut például sorozatnézésre, de elkerülve a tavalyi ballépést, miszerint alig tudtam azokat az epizódokat beszerezni kedvencekből, amiket szerettem volna megnézni évad végén, így idén folyamatosan szerzem be az új epizódokat, hogy aztán időm engedi megnézhessem azokat is.

Touch – 1×01 (Pilot)

Kecskenyál

Az amerikai FOX csatornára ismét érkezett egy high-concept sorozat a Touch személyében. Az ötletgazda nem más, mint Tim Kring, akinek a régen az oly sikeres Heroes című sorozatot is köszönhetjük, melynek gyönyörű szárnyalása után csúnya bukásának lehettünk szemtanúi.
Tehát ismételten van egy olyan sorozatunk, amellyel támaszthatunk hatalmas elvárásokat, hogy aztán kellően pofára essünk, ha azokat szépen alulmúlja. Másabb jellegű dolgok miatt tavaly valahogy elkerülte a figyelmemet a sorozat, s igazából az első epizódja premierje után lettem figyelmes rá, s teljesen véletlenül, sok pozitív visszajelzés alapján döntöttem úgy, hogy végül mégis bepróbálom, hogy aztán rájöhessek, hogy vajon mennyire is éri meg, hogy nézős legyen.
Az alapkoncepció rém egyszerű: adott egy 11 éves srác, aki születése óta néma. Sok figyelmet és törődést igényel, ami igencsak sok fejfájást okoz a gyermek apjának, aki egyedül neveli őt. Emellett pedig rengeteg furcsa dolgok történnek körülötte, ami eléggé megmagyarázhatatlan, kusza dolgok összessége. Ám a gyermek narrálásából azonnal kiderül, hogy az ő dolga nem más, mint keresztezni bizonyos emberek útját egymással.

Tovább… →

Chuck: 5.évad

Kecskenyál

Öt év és 91 epizód után a Chuck végleg leköszönt a képernyőről. Az a sorozat, amely az első évadtól kezdve mindig veszélyben volt nézettség szempontból, s mindig esélyes volt arra, hogy esetleg lekerüljön a képernyőről, vagy pedig újabb évadot kapjon. Eddig sikeresen megúszta, s többnyire a berendelt epizódok mellé még kapott újabbakat. Azonban tavaly az anyacsatorna úgy döntött, hogy a sorozatot ugyan berendeli még egy évadra, de az egy utolsó évad lesz, s az is pénteken kívánja adásba küldeni.
Természetesen ennek megfelelően alakultak a nézettségi adatok, s ha úgy vesszük igazából felesleges is volt nyomon követni, hisz már kimondták a végítéletet a sorozatnak még tavaly májusban. Bár, ha egy igazán acélos nézettséggel nyitott volna, s tartotta volna meg meglehet, hogy a vezetők meggondolták magukat, de visszatekintve a korábbi évadokra minden bizonnyal ballépés lett volna részükről.

Tovább… →