…és amikor megjön a tavasz!!!

Kecskenyál

Körülbelül másfél hónapja vágyok arra, hogy a tél teljes mértékben eltakarodjon melegebb éghajlatra. Valahogy vágytam már arra, hogy anélkül tudjak szabadtéri programokban részt venni, vagy csak eljutni a munkahelyemre, hogy közben halálra ne fagyjak. És nagy örömömre a mai napon be is köszöntött végre a tavasz, s végre elég lenge öltözetben élvezhettem a napsütést és a rendkívüli jó hőmérsékletet.
Az utóbbi egy hónapban pedig igyekeztem megszokni, hogy a különböző kormány által eszközölt módosítások miatt csökkent a nettó bérem. De ettől függetlenül szerencsére még jócskán tudtam belőle gazdálkodni, hogy jusson is, s maradjon is belőle. Ami eléggé pozitívum volt, hogy a hónap elején végre befejeződött a PC-m teljes egészében történő újítása. Utolsó darabként végre egy Blu-Ray író került bele, s mellé beszerváltam egy hasonló kapacitású lemezt is, így végre a múlt hónapban igencsak jó áron vásárolt Blu-Ray lejátszót végre teljes egészében ki tudom használni. Ráadásul a közeli műszaki áruházban eléggé jó áron találtam írható Blu-Ray lemezeket is. Ennek fényében pedig elég jól telt a hónap eleje. Mondjuk beosztást nézve eléggé megcsappant a szabadidőm, meg valahogy a kedvem sem volt arra, hogy akár filmet nézzek, akár játsszak, s így az utóbbi hónapokban megvásárolt műszaki cikkek teljes kapacitását nem tudtam kihasználni. Hogy a közeljövőben ez változni fog nem tudom, hisz a jó idő beköszöntével igyekszek minél többet a szabadban tölteni, s kicsit feltöltődni. Hisz a rossz időnek köszönhetően elég sok időt töltöttem a négy fal között.

Szerencsére a munkában is történt előrelépés, ami természetesen számomra teljesen pozitív, hisz ezáltal növekedett a fizetésem is. De ez leginkább következik abból is, hogy jó pár kolléga döntött úgy, hogy távozik tőlünk, s akadt olyan is, akinek pedig útilaput kötöttek a talpára. Bár utóbbiak nem feleltek meg a követelményeknek, illetve jóformán magasról tojtak arra, hogy egyáltalán megfeleljenek. Azért valahol legbelül ilyenkor örülök, hogy elmúlt az az időszak, amikor azon gondolkoztam, hogy vajon tartósnak fog-e bizonyulni a jelenlegi munkahelyem, illetve terveztem, hogy mi lesz akkor, ha közlik, hogy próbaidő lejártával mennem kell. Szerencsére nem így történt, aminek egyébként rendkívül örülök, mert remekül érzem magam a munkahelyemen, ami leginkább annak köszönhető, hogy eléggé jól kijövök a kollégákkal, s igencsak elvagyok velük. És persze reménykedek abban, hogy ez az állapot jó sokáig fog majd tartani.
Jövőre nézve vannak némi terveim, habár egyelőre csak az elkövetkezendő hónapokra tervezek, s ezek is inkább szórakozási célzattal rendelkeznek. Mert ugyanis annyiszor megfogadtam, hogy minden más lesz, de valahogy soha nem sikerült betartani. Talán most, hogy immáron van munkahelyem, a pozícióm jelen pillanatban stabil, s annak is néz ki elképzelhető, hogy ezeket a dolgokat majd szépen be fogom tudni tartani. Persze ez még a jövő kérdése, de egyelőre amit elterveztem sikerült megvalósítani, s ez azért örömmel tölt el.

Alan Wake Teszt

Kecskenyál

Platform: PC
Sokakat izgalomba hozott annak idején, amikor bejelentésre került, hogy érkezik  az Alan Wake. Műfaját tekintve kevés játék van a piacon, de főleg olyanok, amikre rá lehet mondani azt, hogy ezek minőségi termékek. Már az első videók alapján tudhattuk, hogy valami jóra számíthatunk. És bizony sokan várták a megjelenést is. Azonban csak azok mondhattak érdemben véleményt a játékról, akik rendelkeztek Xbox 360-as konzollal, ugyanis a Microsoft úgy döntött, hogy exkluzív címmé teszi a játékot, amin természetesen a pc-s társadalom egy emberként hördült fel méghozzá jogosan. A játék végül 2010 első negyedévében látott napvilágot, s rendkívül jó fogadtatásnak örvendett játékosok és kritikusok körében egyaránt. Mi, pc-s felhasználóknak pedig nem maradt más, mint a kesergés, s az Xbox 360-as tulajuk indok nélküli végtelen szidása.
Gondolom mindenki tudna kapásból olyan címet mondani, ami csak konzolra jelent meg, de viszont felkeltette az érdeklődését eléggé. Ilyenkor az ember kesereg és nyűglődik, hisz az adott játékkal elé nagyon leülne, de erre lehetősége ugye nincs. Persze megvan a megoldás, ami nem más, mint az embernek ilyen esetben vásárolnia kell egy konzolt és magát a játékot. Azonban sajnos sokaknál az anyagiak döntenek úgy, hogy egy ilyen lépést nem tehet meg, így marad a kesergés, s talán egy halovány remény, hogy ha úgy hozza a sors, akkor az adott játékkal még valamikor játszhat, ha esetleg szert tud tenni majd egy konzolra. Mert ugye az exkluzív cím az exkluzív cím is marad.
És közel másfél év után pedig jött egy bejelentés, miszerint Alan Wake  kilép az Xbox 360 exkluzív címei közül, s tiszteletét teszi PC-sek körében is. És bizony nagy volt az öröm, s én is igencsak aktívan követtem a híreket ezzel kapcsolatban. Ráadásul a fejlesztők is tettek ígéretet, miszerint grafikailag fejlesztettek a készítők, s így jobb látványvilágban lehet majd részünk, mint az Xbox 360-asok tulajdonosainak. És aztán végül eljött a nap, amikor végre elérhető vált a játék Steam-en, letölthető formában.
Mint, ahogyan fentebb említettem kevés olyan cím van abban a műfajban, amit az Alan Wake képvisel. Talán hozzá a Silent Hill-sorozat hasonlítható, de csak hasonlítható, hisz míg a szóban forgó cím leginkább túlélő horror, addig az Alan Wake pszichológiai akció thriller. Azaz, aki arra számít, hogy majd ömlik a vér, s belek között kell majd totyognunk az jobb, ha felkészül, hogy ilyenben nem lesz része. Ellenben egy történetben igen erős, s grafikailag elég jó játékban lehet része.
A játéknak legmeghatározóbb része a történet, melynek középpontjában Alan Wake, a híres bestseller-író áll. Azonban őt is elérte a végzet, mint hasonló foglalkozású társait: eltűnt az ihlete, így a további írás nem megy. Emellett pedig mentális problémákkal is küszködik, s folyton rémálmokkal küzd. Ahhoz, hogy összeszedje magát, s visszataláljon régi önmagához felesége tanácsára úgy dönt, hogy hátrahagyja a munkáját és lakóvárosát egy időre, s egy Isten háta mögötti városba költözik átmeneti időre, hogy összeszedje magát. Vele tart felesége, Alice is. Ám nem minden úgy alakul, ahogy főhősünk tervezte. Magára hagyja kis időre a feleségét, aki ezek után rejtélyes módon eltűnik. Alan egy hét után tér magához, s azonnal felesége keresésére indul. Azonban a város felfedi igazi arcát, s főhősünk már nem tudja eldönteni, hogy amit átél az valóság, vagy a lidércei találtak utat a valóságba ahhoz, hogy őt kínozzák.

Tovább… →

The River – 1×01 (Pilot)

Kecskenyál

Idővel az egyik legjobban várt sorozatbemutatkozás számomra egyértelműen a The River volt. Ugyan már négy epizód lement adásba, de én csak a bemutatkozó epizódon vagyok túl. Visszajelzések alapján egy eléggé jó szériával van dolgunk, viszont nézettség alapján már most megjósolható, hogy elképzelhető évad végén, hogy a sorozat nem tér vissza egy második évadra. Ennek ellenére természetesen tovább fogom folytatni, s aki szereti az ilyesfajta műfajt filmeknél annak érdemes lehet bepróbálni a szériát. És persze nem elhanyagolható az sem, hogy az első évad nyolc epizódból fog állni, tehát nem fog  sok időt elrabolni a megtekintése.
Rengeteg filmet láttam már a horror műfajából, de sorozatot még nem igen. Az amerikai ABC csatorna úgy gondolta, hogy a műfajjal meg kellene próbálkozni sorozat szinten is. Így született meg a The River  nagy vonalakban, amely nemrégen mutatkozott be. Habár minőségi sorozatról beszélünk sajnálatos módon ezt a nézettség nem támasztja alá.
Az alapkoncepció szerint adott férfi, akinek az a foglalkozása, hogy egy bizonyos csatornának természetfilmeket gyárt. S ebbe természetesen a családja is aktív részese. Ez a sorozat évekig megy egészen addig, míg egy nap a család arról értesül, hogy a családfő rejtélyes módon eltűnt. Hat hónap elteltével a keresést feladják, s  a családfőt pedig halottnak nyilvánítják. Azonban a férfi felesége úgy dönt nem adja fel a keresést, s hat hónap után egy expedíció indul a férfi keresésére, amit természetesen az aktuális csatorna pénzel, így mindent videóra rögzítenek az úton.

Tovább… →

Az a bizonyos fekete 10.-e

Kecskenyál

És ismét elment felettem egy hónap. Negatív és pozitív dolgok egyaránt értek ez alatt az elmúlt egy hónap alatt. Előző havi bejegyzésemben épp azt taglaltam, hogy bizony a gépfejlesztésem az utolsó fázisába lépett, s egy igencsak erős processzorra tettem szert. Sajnálatos módon a beosztásomnak és egyéb más tényezőknek köszönhetően nem volt elegendő időm ahhoz, hogy az új masinát teszteljem, így csak próba szintjén ütöttem bele az orrom. Eddig jelen pillanatban semmi konkrét panaszom sincs rá, habár az elmúlt hónapban nem voltak olyan erős húzócímek, amelyek mellé szívesen leültem volna.

Ebben a hónapban is eljött a tizedike, ami ugye a fizetés napja. Politikai dolgokba nem mennék bele, de szerintem nem kell senkinek sem ecsetelnem, hogy miféle változások voltak adóügyben. Ennek megfelelően kaptam fizetésemelést még múlt hónapban, de ennek ellenére is jóformán tízezer forint hiányzott a zsebemből minden juttatással együttvéve. Eléggé szíven ütött a dolog, s a vásárlás sem úgy ment, mint ahogy egyébként terveztem volna. Hiába volt ezrekkel, tízezrekkel több a számlámon, s hiába nem volt adósság vagy eltartandó család a hátam mögött  valahogy sok dologról lemondtam, amit egyébként megengedhettem volna magamnak.
Még mielőtt kiléptem volna az iskolából már akkor is megvoltak azok a pénzzel megvásárolható igényeim, amelyeket szerettem volna megvenni. Ezeknek java részét be is szereztem. Erre a hónapra egy Blu-Ray író lett volna betervezve a számítógépbe, de helyette egy rendkívüli jó akció  keretében áron alul leltem rá egy olyan Blu-Ray lejátszóra, ami az általam kedvelt mkv formátumot is lejátssza, s így végül erre esett a döntésem. Jókor jött az akció, mert így eléggé elfogadható mennyiségű pénz maradt meg a fizetésemből, ami sokakhoz hasonlóan csökkent. Eléggé szíven ütött, s bizony volt olyan munkatárs, aki elsírta magát. Sajnáltam őket, de igazából közösen bosszankodva a dolgon többre nem voltunk képesek.

Ez a hónapom lényegében jobban telt, mint az előző. Időjárás tekintetében sajnálatos módon igencsak bejött a zord a tél, s bizony itt voltam eléggé nagy havazások, hófúvások és jóformán hóviharok, melynek köszönhetően az is kérdésessé vált, hogy akár be tudok-e jutni a munkahelyemre. De szerencsére utóbbi sikerült, bár nem lettem volna túl vidám, ha nem sikerült volna. Hisz a fizetés csökkenés után nem igazán szerettem volna akár egy napot is hiányozni, s továbbá eléggé jól érzem magam a munkahelyemen, mert jó a közösség, s eléggé kijövök a kollégákkal főleg azokkal, akikkel egy osztályon vagyok.
Szabadságomat igyekszem minél hasznosabban kihasználni (például foglalkozok a bloggal is). Az időjárás kedvezően alakult, s igencsak tavaszias időnk van errefelé, így tervezek itthonról kimozdulni is egy kicsit. Emellett eljött az ideje, hogy jobban tesztelhessem az új gépet, így a Rage, Dead Island, Alan Wake és a Turok vár arra, hogy teljesen magamévá tehessem. Természetesen munka és magánélet mellett kevés idő jut például sorozatnézésre, de elkerülve a tavalyi ballépést, miszerint alig tudtam azokat az epizódokat beszerezni kedvencekből, amiket szerettem volna megnézni évad végén, így idén folyamatosan szerzem be az új epizódokat, hogy aztán időm engedi megnézhessem azokat is.

Touch – 1×01 (Pilot)

Kecskenyál

Az amerikai FOX csatornára ismét érkezett egy high-concept sorozat a Touch személyében. Az ötletgazda nem más, mint Tim Kring, akinek a régen az oly sikeres Heroes című sorozatot is köszönhetjük, melynek gyönyörű szárnyalása után csúnya bukásának lehettünk szemtanúi.
Tehát ismételten van egy olyan sorozatunk, amellyel támaszthatunk hatalmas elvárásokat, hogy aztán kellően pofára essünk, ha azokat szépen alulmúlja. Másabb jellegű dolgok miatt tavaly valahogy elkerülte a figyelmemet a sorozat, s igazából az első epizódja premierje után lettem figyelmes rá, s teljesen véletlenül, sok pozitív visszajelzés alapján döntöttem úgy, hogy végül mégis bepróbálom, hogy aztán rájöhessek, hogy vajon mennyire is éri meg, hogy nézős legyen.
Az alapkoncepció rém egyszerű: adott egy 11 éves srác, aki születése óta néma. Sok figyelmet és törődést igényel, ami igencsak sok fejfájást okoz a gyermek apjának, aki egyedül neveli őt. Emellett pedig rengeteg furcsa dolgok történnek körülötte, ami eléggé megmagyarázhatatlan, kusza dolgok összessége. Ám a gyermek narrálásából azonnal kiderül, hogy az ő dolga nem más, mint keresztezni bizonyos emberek útját egymással.

Tovább… →

Chuck: 5.évad

Kecskenyál

Öt év és 91 epizód után a Chuck végleg leköszönt a képernyőről. Az a sorozat, amely az első évadtól kezdve mindig veszélyben volt nézettség szempontból, s mindig esélyes volt arra, hogy esetleg lekerüljön a képernyőről, vagy pedig újabb évadot kapjon. Eddig sikeresen megúszta, s többnyire a berendelt epizódok mellé még kapott újabbakat. Azonban tavaly az anyacsatorna úgy döntött, hogy a sorozatot ugyan berendeli még egy évadra, de az egy utolsó évad lesz, s az is pénteken kívánja adásba küldeni.
Természetesen ennek megfelelően alakultak a nézettségi adatok, s ha úgy vesszük igazából felesleges is volt nyomon követni, hisz már kimondták a végítéletet a sorozatnak még tavaly májusban. Bár, ha egy igazán acélos nézettséggel nyitott volna, s tartotta volna meg meglehet, hogy a vezetők meggondolták magukat, de visszatekintve a korábbi évadokra minden bizonnyal ballépés lett volna részükről.

Tovább… →

Itt az igazi tél…

Kecskenyál

Decemberi, s januári hónapban nem örvendeztetett meg minket a tél fehér hólepedővel, s a karácsony is „feketén” telt el.
Nos, kamatostul visszakaptuk ezeket. Egyelőre élvezem ezt az időjárást lévén szabadnapom van. A kérdés az, hogy tömegközlekedéssel vajon mennyire fogok tudni majd eljutni a munkahelyemre. Illetve, ha úgy adódik vajon mennyit fogok késni…

Az érem két oldala…

Kecskenyál

„Minden éremnek két oldala van” – Gondolom nincs olyan ember, aki ne ismerné ezt a mondást. És bizony ez így van. Erre tökéletes példa ez a hónap is.
Beosztásomnak köszönhetően eléggé kevés szabadidőm volt. Pontosabban szabadidőm van, amit leginkább aktív pihenéssel töltök, így a netezés csak mellékes. Így nem is meglepő, hogy ebben a  hónapban – két bejegyzésen kívül – alig volt valamiféle írás a blogon. Persze minden áldott nap úgy voltam vele, hogy majd írok, de valahogy a fáradtság mindig győzött. A kevés szabadidőnek köszönhetően pedig januárra nem maradt sorozatból kivégzett aktuális évad, végig vitt játék, megtekintett új film… tehát ebből a szempontból nem volt semmi, ami arra ösztönözhetett volna, hogy szépen írhassak is bármiről. De talán majd most…

Igencsak a januári hónapban a végéhez közeledünk. Az új év új pozíciót is hozott a munkahelyemnél,  ahol jelen pillanatig sikeresen állom a sarat. Egyelőre panasz nincs rám. Habár a beosztásom eléggé összevissza, így leginkább akkor pihenem ki magam teljesen, amikor hulla fáradtan beleesek az ágyba, s másnap tízig alszok feltéve, ha másnap nem kell pihenni. A kevés alvás hátterében leginkább az áll, hogy igyekszek mindenre időt fordítani, főleg magánéletre, ami viszont az alvás rovására megy. Ráadásul ebben a hónapban is sikerült gyönyörűen lebetegedni, de egyéb okok miatt nem tudtam eljutni az orvoshoz, így jóformán egy héten keresztül kénytelen voltam betegen bemenni dolgozni. Nem volt leányálom annak fényében meg végképp, hogy magánéletem nem úgy alakult, ahogy terveztem, s nem csak a betegség, de a fellépő problémák is gondoskodtak róla, hogy nem csak fizikailag, hanem lelkileg is sikeresen kimerüljek. Ugyan hiába gyógyultam meg, de valahogy nem érzem magam még teljesnek sajnos.
Gépfejlesztés az utolsó fázisába lépett. Egy két magos i3-as processzort néztem ki magamnak még valamikor november tájékán, de végül egy elég erős i5-ös négy magos processzor lett végül belőle, melyre igazából a szülők beszéltek rá. Szerencsémre az új beosztásomnak köszönhetően aznap épp itthon voltam, amikor a „kicsike” megérkezett, így egész nap gépszerelésbe torkollott, s a másnap is, hisz sok mindent vissza kellett telepíteni a gépre. Sajnálatos módon csak a korábbi játékokkal próbálgattam az új masinát, ugyanis jelen pillanatban egyetlen egy olyan új játék nincs, ami mellé szívesen leülnék, s végéig kitartanék. Ugyan párat bepróbáltam, s még jelen pillanatban is fent van, s játszogatok velük, de valahogy nincs meg most az érzés bennem. De reménykedek benne, hogy a közeljövőben érkezik valami végigjátszás kötelező játék, ami tényleg a tévé elé szögez.

Munkahelyemen minden oké, habár jó pár régi kolléga készül elmenni, s ezek szerint lesz még jó pár új is. Szerencsére velem nincsenek különösebb problémák, így kijövök mindenkivel. Még a főnökséggel is. Bár bevallom furcsa érzés az, hogy túlélek embereket: felmondanak, elbocsájtják őket az én pozícióm pedig jóformán biztos. Noha pont ez volt a vágyam, hogy legyen egy stabil, megbízható munkahely, s a kollégák pedig fogadjanak el.
Az idei évtől változtak a bérek elszámolása (pl. adójóváírás megszüntetése), így bele sem merek gondolni abba, hogy februárban vajon mennyivel kapok kevesebbet. Nem igazán örülök neki, habár nagyobb értékű dolog nem kerül vásárlásra. Igazából csak a Blu-ray író, ami azért nem került megvásárlásra decemberben, mert épp készlethiány volt, s helyette inkább alaplapra, tápegységre és memóriára költöttem. Ebben a hónapban pedig inkább megvásároltam az új processzoromat, hisz az év végén érkezik az új Tomb Raider, tehát jó, ha van egy erős „vas” alattam. És azért az se elhanyagolható, ha évekig nem kell fejlesztésre költenem.

Nem igazán vártam ezt a hónapot a megannyi változás miatt. De az eltelt egy hónap alatt azt hiszem megtapasztaltam a negatívumokat és pozitívumokat egyaránt, s azt kell mondanom, hogy kiegyenlítik egymást, s sikerült belerázódnom az egészbe. S valahol úgy érzem örülnék neki, ha jelenlegi munkahelyemnél ez a helyzet megmaradna állandóra. Habár a magánélettel nehéz összehozni, s ha úgy alakul igencsak le tud húzni mindkettő.
Különösebb terveim nincsenek a jövőre nézve, s jelen pillanatban én leginkább csak arra vágynék, hogy egy hosszabbat tudjak pihenni, s jelenlegi problémáimra megoldást tudnék találni…

Az erős középmezőny…

Kecskenyál

Tény és való soha nem volt ilyen felemás évkezdésem. Bár lehet tényleg jobban jártam volna, ha szilveszter napján pihenés helyett inkább valami vad bulit választok, ahol teljesen kitombolom magam… aztán persze másnap úgy megyek munkába, mint egy megerőszakolt havasi jeti.
A tavalyi évem olyan mindenféle volt. Voltak benne nagyon jó dolgok, voltak benne nagyon rossz dolgok. Első körben rögtön munkanélküliként kezdtem az új évet, ami két hónapnyi itthon üldögélés követett. Végül hasonló időtartamra sikerült munkahelyet találnom addig, amíg az szépen két hónap alatt nem adósodott el teljes mértékben, s kerültem egyik napról a másikra ismételten az utcára. Aztán hónapig semmi fény munka szempontjából, s így is telt el a nyár, ami eléggé megviselt fizikailag, s lelkileg is. Aztán végre nyár végétől ismét találtam munkahelyet, s még jelen pillanatban is van munkám. De….

…van olyan – feltehetően mindenki által ismert – mondás, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Nos a munkahelyemre ez tökéletesen igaz volt. A munkakör, csapat, beosztás minden annyira tökéletes volt számomra, hogy csak lestem, amikor november közepe táján szépen megindultak az átépítések, átszerveződések. Így gyakorlatilag szinte majdnem minden megváltozott, s keveseknek adatott meg az, hogy abban a beosztásban maradjanak, mint amiben eredetileg is vannak. Ez a fajta átszerveződés engem is érintett, aminek azért annyira nem örültem. Szakmai szempontból jól jártam, hisz fizetésem valamelyest emelkedik, s másabb dolgokat kell majd tennem, de leginkább beosztás szempontjából gyönyörűen jönnek a hátrányok is. Nem csak a munkába jutás miatt, hanem magánélet miatt is. Habár mindkét szempontból megkaptam az ígéreteket, ami alapján tényleg nem lehet okom panaszra, de valahogy mégsem görbül őszintén mosolyra a szám egy hete.
Ezzel az egész dologgal nekem leginkább az a problémám, hogy jöttek előnyök, s jöttek hátrányok, s a kettő olyannyira egyensúlyban van egymással, hogy sajnos igencsak semlegesítik egymást. Bő egy hete mindennap megfordul a fejemben, hogy bizony jó lenne felmondani, mert nekem ez a helyzet nem tetszik. Csak ugyebár a jó munkás ember viszont tudja, hogy gazdaságilag az ország nem áll úgy, ahogy kellene, így gyakorlatilag nincs hová menni. Továbbá még mindig kijövök a kollégákkal, s mindenkivel elvagyok, ami igazán fontos szempont. Arról nem is beszélve, hogy magánéleti tervekből is van egy pár, s ezek igen csak nagy hangvételű dolgok ahhoz, hogy inkább elfogadjam a jelenlegi helyzetet, mert ugyanis, ha számításaim bejönnek akkor év vége felé költözésből adódóan úgy is új munkahelyet kell keresnem, s ebből a szempontból azért jó, ha van hosszabb ledolgozott időm egy cégnél, s ebből adódóan pedig valamennyi spórolt pénzem. Bár bevallom leginkább a kimerüléstől félek, hisz azért a munkám fontos, de a magánéletemnél nem, s bizonyos részéről nem is vagyok hajlandó lemondani.

2011 – És ennyi volt…

Kecskenyál

Jó szokásomhoz híven úgy néz ki idén is pár órával az új év előtt kilövök egy aktuális „helyzetjelentős” bejegyzést a virtuális világba. Amire egyébként is szükség van a blog tekintetében, ugyanis az elmúlt hónapokban nem igazán voltam aktív, ami a bejegyzések számát illeti, hisz elég ingadozó volt szinte az egész évben, ami érthető is, hisz elég változatos és felemás éven vagyok túl.
Tavaly végeztem a suliban, s kellő befolyásos ismeretség hiányában sajnos várt rám a munkanélküliség világa, ami tartott pár hónapig amikor is decemberben sikeresen találtam magamnak állást, ami egy hónap alatt ki is merült a kollégák hozzáállása és a munkakörülményeknek köszönhetően.
Ezután laza két hónap következett, majd ismételten visszakerültem a munka világába alig két hónapig, hogy az újonnan induló vállalkozás hamarosan megváljon tőlem anyagi gondokra hivatkozva, majd pedig rövid idő múlva a kollégáimtól is ugyanígy megvált. Ezek után pedig keserédesre sikerült a nyaram, s szinte már teljesen szétestem amikor is ismét visszakerülhettem a dolgos hétköznapokba. Kemény három hónap volt, míg próbáltam teljesíteni, s reménykedni abban, hogy hosszútávon terveznek velem. De szerencsém volt, mert végül úgy döntöttek, hogy megtartanak. Így jelen pillanatban is rendelkezem munkával, s a jövő hónapban sem kell elbocsátástól tartanom, s anyagilag is teljesen jól állok ahhoz, hogy különböző dolgokkal tudjak számolni. Leginkább ismételten gépfejlesztésről van szó, hisz immáron kizárólag egy izmosabb processzorra lesz szükségem a következő hónapban ahhoz, hogy teljesen új PC-m életre kelljen.

Az elmúlt két hónap eléggé nehézkes volt munka szempontjából, hisz közeledtek az ünnepek, s ennél fogva bizony igencsak megemelkedett azon kedves vásárlók száma, akiknek IQ hányadosuk egyenlő a zöldmoszattal, s személyi higiéniájuk pedig egy mocsári teknősével vetekszik.
A munka miatt igencsak megcsappant a szabadidőm, így nem sok mindenre jutott időm. Ez főleg neten töltött aktivitásomon látszott meg teljes egészében, bár ezt sikerült hellyel-közzel megoldani. A munkakörülmények elfogadhatóak, kollégákkal kijövök, s azt gondolom ez sokkal fontosabb bárminél. Fizetésem emelkedett, tehát jelen pillanatban kisebb problémáktól eltekintve minden a normális, s rendes kerékvágásban megy. Ugyan valamikor tettem megjegyzést, hogy bizony visszafogom sírni az iskolás éveket azt kell mondjam, hogy én jelen pillanatban nem sírok ezeket vissza. Legalábbis mikor meglátom a számlámra megérkezett fizetésemet.
Jövőre nézve – lévén immár rendelkezem tartós munkahellyel – sokkal több szabadidős tevékenységet tervezek beiktatni szabadidőmnek megfelelően (habár télen nem vagyok hajlandó kimozdulni a meleg lakásból kivételesen csak közös mozizás erejéig).

Függetlenül attól, hogy az emberek túlnyomó többsége szórakozással tölti az idejét, én inkább pihenéssel, s ezáltal is kihasználva a szabadnapomat,s ezzel a bejegyzés az utolsó ebben az évben.