Kecskenyál blogja

A decemberi hónap után vártam az új évet, mint a megváltást. Elsősorban a munka miatt, hisz kiemelt ünnepnek számított nálunk is a karácsonyi időszak. Szerencsére én már kinőttem ebből, s minden egyes ismerősöm, s családtagom is elfogadja, hogy bizony én nagy mértékben pottyantok erre az ünnepre. Nekem teljesen olyan, mint az átlagos hétköznap. Kivéve persze azt, hogy azt már az év elején tudom, hogy ezen a napon feltehetően nem kell dolgoznom. Kiköltekeznem sem „sikerült”, ugyanis ha valamit vásárolni akarok azt többnyire a rendelkezésre álló összeg határozza meg, nem pedig az, hogy milyen nap is van. Véleményem szerint pedig ez teljesen helytálló, s remek életfelfogás, mint az, ha az embernek rezeg a fertálya, hogy ünnepnap alkalmával mit is vegyen a másiknak.

Nagy felüdülés azonban nem jött el. Tény, hogy abban nagyon bíztam, hogy a januárra és a februárra bejelölt szabadság összességétől vártam a nagy megváltást. Ellenben hatalmas nagy pofára esés jött, ugyanis munkaerő hiány miatt ezek a napok szét lettek szedve, így legtöbbet itthon négy napot tölthettem. Amitől azért nem voltam oda. Lévén az első napot teljes mentális „felépüléssel” töltöttem, míg a negyediket pedig a munkára való készülődéssel. Persze megpróbáltam lazítani, ami annyira azért nem jött össze. Mert ugyebár mindig közbejött valami, amit nem terveztem, s jelentősen beárnyékolta a pihenésre fordított időmet. Bár tény, hogy ha megnézzük, hogy sok ember hét napból nyolcat dolgozik még így is összetehetem a két kezemet.
Az időjárás úgy változik, hogy nem lehet nyomon követni. Nem vagyok vén trotty (s szerencsére elég messze is állok tőle), de még élénken él az emlékeimben, amikor szépen decemberben elkezdett szállingózni a hó, s általában a karácsony mindig fehérbe öltözve várt már minket. Majd a fehér lepel kitartott általában február végéig, március elejéig. Ellenben most nehéz megállapítani, hogy mikor milyen idő is van. Hiszen voltak elég durva fagyok, de voltak elég enyhe napok. Ha hibernációból ébredtem volna fel minden bizonnyal azt mondtam volna, hogy tavasz van. Ennek ellenére nem nagyon mozdultam ki itthonról, s inkább vizuális szórakozásoknak éltem. Első körben ismét elővettem a The Last Of Us-t, amely még mindig grandiózus alkotásnak számít. Sőt! Azt kell mondanom, hogy sajnálom, hogy majdnem egy év telt el, míg ismét neki tudtam ülni úgy, hogy a végére is tudtam érni. Önmagam ajándékozása nálam mindig kiemelt szerepet kapott. Így nem is volt meglepő, hogy kintről megrendelvén a Lost: The Complete Collection-t Blu-ray lemezen azonnal neki is ültem. Habár igaz, hogy az első évad egyes jelentei hagytak némi kívánnivalót maguk után, de végül az összkép csak úgy jött össze, hogy megérte megvenni, mert bitang jó képminőséget kaptam a pénzemért cserébe. Igaz, hogy a munkába való erősebb visszatérés miatt visszaesett a megnézett epizódok száma, de még így is a harmadik évadba sikerült belekezdenem.

Már korábban is szóba került, hogy itthon édesanyám számítógépe (amit annak idején tőlem örökölt) nem épp megy bitang jól. Mondjuk tény, hogy nagyon sok vírust be is kap rendesen, s még mindig nem tudtam megtanítani, hogy hogyan is böngésszen biztonságosan. S nem minden az, ami annak látszik. Ennek ellenére a sok helyen látható kiárusítások miatt megfordult a fejemben, hogy egy laptopot vásárolok neki. Ám hamar meggondoltam magam lévén itthon a kutyák házi kedvencek, s lehet hamar véget érne a kapcsolata a géppel. Jómagam kinőttem a két évvel ezelőtt vásárolt 60 GB-s SSD-met, s készülékgyorsításként első körben ezt szántam neki. Azonban úgy döntöttem, hogy inkább pár dolgot lecserélek benne, hogy tényleg elérhesse azt a gyorsaságot, amit bizonyos összegből összehozható. A végeredmény pedig az lett, hogy végül „épül” az én gépem.
Tulajdonképpen annyi a történet, hogy az általam kinézett SSD maximális írási és olvasási sebessége csak akkor érhető el, ha sata3-as csatlakozóban van használva. Ami ugye nekem nincs. Ha magamnak vásárolok új alaplapot, akkor a jelenlegi gépemet darabokra kell szedni. És azért egyes kényes részek ilyenkor sérülhetnek, ha alapul vesszük az én bitang nagy kezeimet, s türelmetlenségemet. Így végül úgy döntöttem, hogy egyes alkatrészek megtartásával magamnak építek egy új gépet, s elkapja az enyémet, amely jelenleg is stabilan, gyorsan, s biztonságosan működik. Ehhez viszont meg kell tanulnom rendesen vásárolni, azaz az impulzus vásárlásokkal felhagyni.