Platform: PC
Bő tíz évvel ezelőtt ismerkedtem meg a Tomb Raider sorozattal. Annak idején eléggé matuzsálemi darabnak számított az akkori közös számítógép. Egy családi ismerősnek köszönhetően pedig rengeteg játékkal lettünk elhalmozva. Nem voltam nagy játékos, s ma sem vagyok az. Valahol irigykedve tekintettem a család többi tagjaira, akik leültek és órákig elvoltak egy kártyajátékkal, vagy csak elindították a Doom első, vagy második részét. Vagy esetleg játszottak egy Diablo-t. Én addig sok mindenbe belekóstoltam, de igazából egyik sem kötötte le az érdeklődésemet. Egészen addig, míg egyik újságos CD mellékletén nem akadtam rá a Tomb Raider első epizódjának demó verziójára. Ugyan csak az első pálya volt játszható, de még így is rabul ejtett. Akkor éreztem azt, hogy megtaláltam azt a játékot, ami tényleg leköt, s amit akár többször is kijátszanék.
Akkoriban kezdték el forgalmazni az Ezt vedd meg! sorozatot, melynek keretén belül elérhető áron kínáltak klasszikus sikerjátékokat. Annak idején tanulói státuszomból, s fiatalkoromból kiindulva önálló keresettel nem rendelkeztem, így elő kellett kapnom az akkor még igen ellenállhatatlannak tűnő bociszemeimet, hogy a két epizód közül valamelyik a bevásárló kocsinkban landoljon. Így végül a második epizóddal tértünk haza, melynek végigjátszása után az első epizódot is hasonló módon sikerült megkapnom. Időközben az Ezt vedd meg! sorozat további címekkel bővült, így helyett kapott a harmadik, s majd később a negyedik és az ötödik rész. Lévén anyagi forrásaink végesek voltak, így a további két folytatás csak másodkézből másodpéldányon kaptam kézhez. Később egy bevásárlás alkalmával ismét lehetőségem nyílt, hogy a meglévő két eredeti példányt egy harmadikkal bővítsem. Az emberek többsége logikusan a harmadik részt emelte volna le a polcról, de én nem így tettem. Levettem a három epizódot, s szépen elkezdtem olvasni a tartalmi ismertetőket. Döntésképtelen voltam egészen addig, míg a Chronicles alcímre hallgató ötödik rész kezembe nem került, s a kiadványt megfordítva nem kezdtem el olvasni az ismertetőjét. A negyedik epizód dramaturgiai szempontból sokkoló befejezése rajongók milliót döbbentette meg. A történet szerint Lara Croft barátai egy esős szürke estén összegyűlnek, hogy az emlékének adózva felidézzék korábbi kalandjait. Ugyanis Croft kisasszonynak Egyiptomban nyoma veszett, s a feltételezések szerint meghalt.
Tovább… →

Platform: PC
Következő teszt a játékról: v2.0
A Core Design játéktörténelmet írt, amikor 1996-ban kiadták az első Tomb Raider-t. A siker hatalmas volt, így az első epizód folytatásért kiáltott. A kiadó igazi aranybányát látott Croft kisasszony kalandjai mögött, így nem volt véletlen, hogy 1996-tól 2000-ig minden év őszén kidobtak egy új főjátékot.
A harmadik epizód után a készítők nem titkolták, hogy nem szívesen foglalkoznának már a franchise-zal. Ugyan továbbra is nyereséges volt a széria, de sem kritikai, sem anyagi szempontból nem ért fel az első két epizódhoz. Ráadásul szembe kellett nézniük azzal, hogy grafikai szinten jelentőset úgy sem tudnának alkotni, hiszen bőven elérték akkor a grafikai határokat. De ugyebár a rajongók várták az új epizódot, s ez újabb bevételi forrásnak látszott, így a készítők ismét nekiálltak egy új epizódnak. Viszont úgy döntöttek, hogy a negyedik résszel befejezik a sorozatot. Nem véletlen, hogy a negyedik epizód végül a The Last Revelation  nevet kapta. Viszont nem szerették volna, ha rajongók úgy érzik, hogy az újabb játék ismét csak az előzőek másolása, ezért úgy döntöttek, hogy alapjaitól építik újra a játékot, hogy nagyobbat szólhasson utolsó epizódként. A Core Design saját magának állított egy kihívást, s mindent megtett annak érdekében, hogy ezt teljesíteni tudja. Valahol pedig sikerült is nekik, hisz a negyedik rész olyan zseniálisra sikerült, hogy sikerült rajongók milliót sokkolni olyannyira, hogy nem volt olyan játékos, amely nem követelte volna azonnal a folytatást.
Tovább… →

Platform: PC
A kilencvenes évek végén a Core Design és az Eidos-nak az aranytojás tojó tyúk a Tomb Raider volt. Az első rész hatalmas sikere további folytatásokat követelt magának. Általában egy-egy folytatásra többnyire másfél – két évet kellett várni a rajongónak, ha nem többet. Hatalmas pénzeket termelhetett a Tomb Raider-franchise, ha már évente kellett piacra dobniuk egy új epizódot. Alapul véve az 1996 és 2000 között elkészült öt epizódot azt kell mondanom, hogy a készítők remek munkát végeztek. Legalábbis, ha figyelembe vesszük azt, hogy szinte minimális idejük volt arra, hogy nem csak jót, hanem szórakoztatót is alkossanak miközben figyelembe kell venniük az adott kor követelményeit nem csak játékélmény, de látvány szempontjából is.
Én a sorozattal 2003-ban ismerkedtem meg, így bőven rendelkeztem olyan masinával, ami elegendő volt ahhoz, hogy a régi epizódokkal tudjak játszani. Így csak hírből, s régi játékosoktól tudom, hogy egy-egy újabb rész rendszerint az adott időben a grafikai látványvilág csúcspontját jelentette. Így a játékosoknak igencsak frissíteniük kellett a számítógépes hardvereiket, vagy  a legújabb konzollal kellett rendelkezniük ahhoz, hogy zökkenőmentesen futtathassák az épp aktuális játékot. Mai szemmel ezeket a sorokat írva, olvasva jómagam is elcsodálkozom, hogy mekkora fejlődés ment végbe a látványvilág terén, s miket képes az ember alkotni számítógép segítségével. Persze mai szemmel már csúnyának is mondhatjuk a korábbi epizódoknak a grafikáját, de aki képes ezt figyelmen kívül hagyni, az minden bizonnyal remekül fog szórakozni. Ugyan az Eidos kérése volt, hogy évente egy epizódot meg kell jelentetni, de az alkotók kreatívak voltak, s tudtak bizonyítani, hogy kevés idő is elég ahhoz, hogy minőségi játékot dobjanak a piacra. Ugyan az első epizód grafikus motorját használták még a harmadik epizód alatt, ami számomra is meglepetés volt mikor olvastam róla, hisz rendkívül sokat csiszoltak rajta a készítők, s szinte szembetűnő a változás, ha alapul vesszük az előző két epizódot.
Tovább… →

Platform: PC
1996-ban látott napvilágot az első Tomb Raider, s a siker hatalmas volt. Az akkori játékok szintjén szinte grafikai orgazmust okozó látványvilággal rendelkezett, s szinte alig volt olyan ember, aki ne esett volna ámulatba, ha nem is magától a játéktól, de a grafikai megjelenésétől mindenképp. Az első epizód megjelenésekor a játék alatt futó motor nagyon sok grafikai és egyéb technikai hibákat tartalmazott, mely miatt a készítők nem tudtak jó pár ötletet megvalósítani. Viszont a sikernek köszönhetően megkaptak minden olyan támogatást, amellyel jelentősen tudtak fejlődni annak ellenére, hogy a játék szülőatyja, Toby Gard magára hagyta „gyermekét”, ugyanis úgy döntött, hogy nem hajlandó részt venni a folytatás elkészítésében, mert szerinte szexszimbólumot csináltak a virtuális kalandornőből, ami neki nem tetszett. Így nélküle vágtak bele a fejlesztésbe.
A készítőknek az első résznek köszönhetően tökéletes alapanyaguk megvolt ahhoz, hogy belefoghassanak szinte rögtön a fejlesztésbe. A kiadó 1997 novemberére időzítette a megjelenést, így a készítőknek igencsak kreatívaknak, s gyorsnak kellett lenniük, hogy tudják tartani a határidőt. Ritka dolog az, amikor egy folytatás felül tudja múlni a sikert elindító első epizódot. Nos, a Tomb Raider 2. erre képes volt, hisz nem csak grafikailag lépett előre egy hatalmasat,de a mai napig az a cím, amelyikből a legtöbbet értékesítettek világszerte, ezzel maga mögé utasítva a mérföldkőnek számító első epizódot is.
Mint elkötelezett rajongó számomra is az első számú kedvenc a második epizód. Kiváltképp azért, mert ez volt az első Tomb Raider-játék, amit végigvittem egyedül, segítség nélkül. És, aki ismeri az Old Gen epizódokat az tudhatja, hogy ez kiváltképp nagy dolognak számít, hisz maguk a játékok a nehézségi szintjükről, a folyamatos eltévedésekről, s hirtelen halálokról volt elhíresült, melynek oka leginkább a precíz játékmenetet megkövetelő játékfelépítés volt.
Tovább… →

Platform: PC
Lassan 15 éve annak, hogy Lara Croft „megszületett”. 1995-ben az akkor még létező Core Design kapta a nemes feladatot, hogy egy igen érdekes három dimenziós kalandjátékot tervezzen meg. Először férfi karaktert szerettek volna, de később a készítők úgy gondolták hiány van a női főszereplőknek a játékpiacon, így végül napvilágot látott Laura Cruz, akinek neve végül Lara Croft-ra módosult.
Gőzerővel folyt a munka a Core Design stúdióban. A készítők mindent beleadtak, s végül 1996 novemberében megszületett a Tomb Raider, mely hatalmas sikert ért el. Megjelent PC-re, Sega Saturn-ra, Mac-re, majd pedig 2003-ban pedig Nokia N-gage-re is tiszteletét tette Croft kisasszony. A játék átütő sikert ért el, s nem volt olyan számítógéppel foglalkozó újság, ami ne említette volna meg a domború idomairól is elhíresült kincskeresőt. Azóta nyolc folytatás, négy kiegészítő epizód, egy arcade típusú rész, s két mozifilm viseli a Tomb Raider nevet. Az első epizód még DOS programra íródott, így a mai kor gépein igencsak nehézkesen tudjuk elindítani a játékot. Persze mindenre van lehetőség, s ha kellően kutakodunk akkor minden bizonnyal jó pár olyan helyre eljuthatunk az internet segítségével, amely hasznos információval tud nekünk szolgálni, hogy újszerű PC-nken is elinduljon a játék. 15 éves játékról beszélünk, tehát senki ne várjon csodát a grafikától. Részemről másodlagos is, hisz egy játékot el tud ugyan adni a grafikai megjelenés, de ha mögötte nincs minőség, nincs beltartalom akkor talán egyszeri végigjátszás talán még belefér, de hogy soha nem fog az ember leülni elé az egyszer biztos. A Tomb Raider első része pedig pont ékes példája annak, hogy ennyi idő elteltével is érdemes ismét elővenni annak, aki annak idején nagyon szerette. Azok, akik pedig hajlandóak a kilencvenes évek játékaira is szentelni időt azoknak mindenképp kellemes kikapcsolódás lehet maga a játék feltéve, ha a műfaj is bejön. Sokak szerint a mai játékokban nincs kihívás. Az első rész kipörgetésekor két klaviatúrát kellett cserélni. Tehát a korszakalkotó első részről mindent lehet mondani csak azt nem, hogy könnyű. S ráadásul simán számolhatunk 11-12 órás játékidővel is!
Tovább… →