munka – Oldal 8 – Kecskenyál blogja

Vajon ezt a nyaramat is sikerül szétcsesznem?

2015.06.11. Kecskenyál

Amikor elkezdtem dolgozni, akkor egyből megnyílt előttem egy csomó olyan lehetőség a szórakozásra, mely előtte anyagi okok miatt nem volt elérhető számomra, vagy pedig csak minimálisan tudtam belekóstolni adott dolgokba. Örültem is nagyon, hiszen amennyire csak lehet próbálom kiélvezni az életemnek minden adott percét, ha már dolgozom, s van keresetem. Persze nem egy versenyképes pozícióról van szó, így hát azért a nadrágszíjat meg kell szorítani, ha arról van szó.
Tavalyi nyár számomra elég visszás lett, s sajnos nagyon rossz élményekkel is zártam szeptemberben. Ugyanis a terveimmel ellentétben szinte semmit nem tudtam összehozni egy lehetséges költözés miatt, mely szinte az utolsó pillanatban meghiúsult, de a hat számjegyű összege miatt jelentősen odavert számomra. Ennek köszönhetően az „ingyenes” kikapcsolódáson kívül kétszer sikerült eljutnom a moziba, s nagyjából ennyi volt.
Idén persze sokkal jobban kívántam ezt megtervezni, ami szintén nem jött össze. De hát mondani szokás, hogy ember tervez…
Első körben megfogadtam, hogy nem lesz itthon ülés. Sajnálatos módon voltam oly balga, hogy a szabadságomat a nyár utolsó hónapjára időzítettem, így hát már a második olyan beosztást kaptam kézhez, melytől az égnek állt a hajam. Sebaj gondoltam, hiszen leegyeztettem, hogy a hónap végi, illetve a hónap eleji szabadnapokat toljuk össze, s majd alkotok valamit itthon. Első körben a megvásárolt Mátrix trilógia került megtekintésre, amely egy pozitív példája volt, hogy hogyan lehet hasznosan eltölteni az időt. Mindeközben észrevétlenül eltelt felettem az idő, így végül úgy döntöttem, hogy teszek egy kört a strandon. Rögtönzött döntés volt, s mivel egyébként is imádok lubickolni úgy döntöttem most egyedül teszem a tiszteletemet a helyi fürdőben, hogy láthassam mennyire lesz rám pozitív hatással. Korábban már ecseteltem, hogy ha egyedüli programnak választom a strandolást, akkor költségileg jobban jövök ki, hiszen csak a belépő árát kell kipengetnem, s nincsenek impulzus ingerek ételek, italok vásárlására, lévén egész időmet a vízben fogom tölteni.

Bevallom ez volt az első eset, hogy egyedül látogattam ki a strandra, de a frusztrációm az első két percben elmúlt. Mikor a lábamat elérte a víz máris jókedvre derültem, s éreztem, hogy akkori esetben jót tett a hirtelen jött ötlet megvalósítása. Nagyjából két és fél órát töltöttem kint, ebből jó, ha negyed órát töltöttem a vízen kívül. Így nem meglepő, hogy iszonyatosan kifáradtam, habár utóbbit leginkább az elmúlt hónapokban felvett lusta szokásaimnak tudtam be. Természetesen a strandolást sem úszhattam meg következmények nélkül. Igaz, hogy most nem égtem le, s nem kaptam napszúrást, de másnap a fülészeten kötöttem ki. Szerencsére megoldódott a hallás problémám hamar, s táppénzes óráim sem keletkeztek.
A munkába való visszazökkenés nem volt túl könnyű, főleg hogy vállaltam be túlórát. De mint minden évben most is eltökéltem, hogy életmód váltásba kezdek főleg azért, hogy bírjam a fizikai megterhelést. Persze nem munka szempontjából, hanem hogy jobban bírjam a kerékpározást, mert észrevehetően ellustultam. Így hát nekiláttam felfedezni a környéket, s igénybe vettem a nemrégiben felfedezett bicikli utakat is.

Mindezek mellett pedig iszonyatosan büszke voltam magamra, hogy milyen eredményt is sikerült elérnem:

Mindezek mellett persze iszonyatosan rá voltam feszülve arra, hogy a héten bemutatásra kerül a Jurassic World. A szerdai premier előtti vetítésre nem tudtam volna elmenni, lévén egész nap dolgoztam volna, de csütörtökön munka utánra terveztem. Azonban az egészet keresztül húzta az a dolog, hogy egy egész éjszakát töltöttem szinte ébren, lázasan, s másnap kénytelen voltam elmenni az orvoshoz. Még egy héttel ezelőtt azt ecsetelgettem, hogy mennyire is jól vigyázok magamra, hiszen legutoljára tavaly év elején voltam beteg. Pontosabban akkor volt az utolsó megfázásom. Erre most szépen levett a lábamról a nátha. Természetesen másként adtam elő a munkahelyen, hogy ne érje a szó a ház elejét, hogy egy megfázás miatt maradok itthon. Nem örültem neki, hiszen egy zsinórban négy napot itthon kell töltenem, melynek költségeit vagy kispórolom, vagy pedig túlóraként ledolgozom. Tehát vagy nem megyek sehová, ha úgy alakul, vagy pedig bevállalok túlórákat, hogy el tudjak menni valahová. Remek.

Egyelőre könnyek közt, berekedve ülök a gép előtt, s bízom a mielőbbi felépülésben. Noha az orvos szerint feltehetően ott rejtőzött a hiba, hogy magamra állítva a ventilátort aludtam mindig, s innen jöhetett a megfázás.
Amit sikerült elérnem ebben a két napban, hogy a Tomb Raider II végére értem, illetve ismét nekiültem a Desperate Housewives-nak. Bízom abban, hogy ez a négy nap nem fogja érinteni a júliusi terveimet (már, ha az e hónapit eltörölte), s moziba is legrosszabb eshetőség esetén szombatra csúszik. Ámbár meglátom, hogy mennyire is fog majd ez betenni a nyaramnak.

Kezdődik a bicaj szezon!

2015.05.17. Kecskenyál

Ebben az évben alig vártam, hogy ismét eljöjjön a jó idő. Leginkább azért, mert eléggé felemás évkezdésben volt részem, s szerettem volna igazán hódolni a hobbijaimnak, melyekből leginkább azoknak sikerült – legtöbbször rossz idő lévén -, melyek fedett helyszínekhez köthető sajnálatos módon.
Annak nem nagyon örültem, hogy idén szinte elmaradt a tavasz, s máris nyár eleji helyzet állt elő. Leginkább pont azért, mert elviselhetetlen volt a hőség, amit sokszor kellett átélnem a buszozáskor. Sajnálatos módon ez kicsit meg is viselt, hiszen nem nagyon tudtam az öltözködésemet ehhez az időjáráshoz igazítani. Ugyanis vagy nagyon fáztam, vagy pedig nagyon melegem volt. Eme kettős dolog pedig korántsem volt jó számomra. Ami leginkább zavart, hogy a meleget egyébként sem szeretem, kivétel ez alól a strandon való időtöltés, melynek egyelőre még nem láttam esélyét ebben a hónapban. Azonban a bringámat már előkaptam, s igazán tapasztaltam, hogy nem ártana egy erősebb, s minőségibb darab a fenekem alá. Azonban a tegnapi napon teszteltem magam, hogy mennyire is sikerült eltunyulnom a téli időszak alatt, ami ezt a hobbimat jelenti:

Végül úgy döntöttem, hogy a szokásos utamat fogom megtenni, azaz a helyi élővíz mellett lévő kiépített bringa úton fogok majd végig kerekezni. Helyette azonban úgy döntöttem, hogy megtekintem azt a helyet, ahol még óvodás koromban éltem. Tudni illik, hogy annak idején anyagi szempontból jövedelmező volt tanyán élni, így úgy gondoltam megnézem meg-e van-e az ingatlan. Odáig nem jutottam el, de megtudtam, hogy a város másik végében bizony nem kis zöld övezet van ráadásul horgásztavakkal megtűzdelve:

Horgászni nem szeretek, ellenben lubickolni a vízben imádok olyannyira, hogy onnan szinte ki sem lehet parancsolni. Amikor megláttam, hogy mennyi vízlelőhely van a közelben akkor arra gondoltam, hogy mennyire jó lenne ide kijönni, s fürdeni egyet. Egyrészről hetente többször is meg lehetne oldani, s másrészről pedig ingyen lenne, így jelentős összeget spórolnék meg, ha ezt összevetném a strand belépő árával. Másrészről pedig nem kellene azon gondolkoznom, hogy mennyit is tudnék eme víz iránti szenvedélyemre költeni, ha a strandot venném célba. Azonban az utolsó képen tökéletesen jól látszik, hogy ez a tervem is kilőve. A kis kosz még nem is szegné kedvemet, hisz itthon egyébként is megfürödnék (mielőtt még bárki belekötne ebbe a gondolatmenetbe jobb, ha mindenki belegondol abba, hogy a strandon a medencébe a többség a szükségleteit elvégzi), de jól látható, hogy sajnos tele van szeméttel. Így minden bizonnyal nem épp lábbal jönnék ki onnan.

Szeretnék minél több időt fordítani a szenvedélyemnek, de azt alapul kell vennem, hogy egyrészről van anyagi oldala, másrészről pedig a munka az, ami gátat vet ennek. Hiszen az időm java részét sajnos ott töltöm. Ráadásul elkezdődtek a szabadságos hetek, azaz a kollégák szépen elkezdenek elmenni szabadságra. Ezzel nekem nem is lenne gondom, de én úgy gondolkoztam, hogy majd mindenki nyáron akar menni. Eme véleményem megdőlt már akkor, amikor a kezembe vettem a májusi beosztásom. Így sajnos azzal kell szembe néznem, hogy két hetem is olyan, ahol gyakorlatilag ki fogom dolgozni a belemet is. Ráadásul még júniusra sem terveztem semmit, így minden bizonnyal jövő hónapban is majd fogni fogom a fejem a munka mennyiségén.
Következő hónapban mindenképp szeretnék egyszer eljutni a moziba, illetve a strandot sem szeretném kihagyni. Itt annyi problémám van, hogy nem tudom, hogy vajon mit is tartsak a szem előtt: a társaságot, vagy pedig a pénzt? Ha a pénzt, akkor egyértelműen egyedül megyek el, hisz egyedül is jól tudok szórakozni, ugyanis nekem az a lényeg, hogy a vízben lehessek. Ekkor viszont remekül vissza tudom magam fogni fogyasztás terén magam. Azonban, ha a társaságot veszem alapul, akkor minden bizonnyal fogyasztani fognak, melynek köszönhetően legalább egy strand belépőnek az árát el fogom üdítőzni, fagyizni, meg hamburgerezni…

…egyelőre még nem döntöttem mi legyen, de két hét múlva minden bizonnyal már tudni fogom.

Hanyatló munkakedv, avagy nálam ilyen a tavaszi fáradtság

2015.04.27. Kecskenyál

A hónap elején örömmel vettem, hogy végre tényleg megérkezett a nagybetűs TAVASZ, amivel kapcsolatban csak annyi megjegyezni valóm volt, hogy gyakorlatilag egy laza strandolás is beleférhetett volna, hiszen olyan meleg volt mikor visszatértem a kutyasétáltatásból nekem is lógott a nyelvem.
Egyetlen egy negatívum ért ezzel kapcsolatban, hogy ez az állapot tartott talán 2-3 napig, amikor is ismét megérkezett egy hidegfront, melynek köszönhetően esős, hideg időjárás vette ismételten kezdetét. Én pedig jelen helyzetben örültem annak, hogy legalább egy-két napot itthon tölthetek, mert bizony rossz időben nem nagyon esik jól bemenni dolgozni. Mondjuk egy igaz a jó időre is. De, ha alaposan belegondolok, akkor sehogy sem akarok bemenni dolgozni. De ugyebár muszáj.

Eme hónap ismét a megszorításokról volt igaz, hiszen bő egy hónappal ezelőtt összeállítottam egy majdnem új gépet, melynél többletköltség keletkezett annak köszönhetően, hogy voltam oly bátor és elszánt, hogy egyedül szerettem volna megjavítani az alaplapot. Mely olyannyira jól sikerült, hogy garancia vesztéssel járt, illetve egy teljesen más típust kellett vennem. De ugyebár az ember kizárólag a saját hibájából tanul.
Ennek köszönhetően bekorlátoztam magam, s ebből fakadóan pedig kizárólag nem költséges elfoglaltságokat kereshettem magamnak. A vasárnapokat kivéve szinte az összes szabadnapom hétköznapra esett, melynek leginkább azért örültem, mert nagyon elintézni valóm nem volt, így a délelőtt, s a kora délután az enyém volt teljes mértékben. Persze ezt ki is használtam, hiszen szinte az összes sorozattal szintre kerültem, s mindezek mellett pedig a már régóta megtekintésre várt filmeket is bepótoltam. Habár egyiktől sem estem hanyatt.

Egyetlen egy dolog volt, amely beárnyékolta a hónapomat: a beosztásom. Sajnálatos módon megint kaptam egy olyat kézhez, amely nem volt túl alkalmazott barát, s ennek köszönhetően darabosak lettek a pihenőnapjaim, munkanapjaim. Noha ennek egyik oka a vasárnapi zárva tartás, hiszen nekünk kereskedelemben dolgozóknak is jár a szabadnak. Ennek egyik melléfogása az, hogy gyakorlatilag túlóráztam is párat, hogy majd a májusi fizetésemen ne látszódjon meg az, hogy nincs vasárnapi pótlékom. Azért kicsit dühített, hogy most többet kell dolgoznom azért az összegért, amit kevesebb munkával megkerestem lazán két hónappal ezelőtt.
A fentiekből fakadóan pedig szinte kihullott belőlem az energia, hiszen nem nagyon tudtam feltöltődni az egy, illetve maximum két napos pihenőnapjaim alatt. Az első napom többnyire nyekergéssel telt, s nagyjából a délutánra, estére szedtem össze magam. Másnap pedig ugyebár már készülni kellett a következő napra. Ebből fakadóan összegeznem kellett, hogy milyen a munkahelyi közösség, illetve mennyi időt is vesz el a bejárás. Ennek együttese alkotta meg azt a döntést, hogy bizony helybéli munkahelyet kell keresnem magamnak, nincs mese. Egyelőre semmiféle lehetőségem nincs, de nem adom fel, s bízom benne, hogy legrosszabb esetben év vége fele sikerül is megszabadulnom a jelenlegi helyemről. Persze a fő cél, hogy ne menjek „sz*rból f*sba” című jelenség. Arról már nem is beszélve, hogy jövő hónapban majd mennyit kell dolgoznom.

Különösebb terveim nem akadtak a nyárral kapcsolatban. Pontosabban egy fixnek vélhető elhatározás: kerékpár nekem az életem. Azonban a három évvel ezelőtti vásárlás nem bizonyult jónak. Hiszen érvényesült az „olcsó húsnak…” dolog, így végül eldöntöttem, hogy nagyjából egy fizetésnyi összeget szánok kerékpár vásárlásra, s ha jól megy, akkor idén szeptemberben megvásárolom. Természetesen kizárólag csak kerékpárboltban! Utána pedig indulhat a kirándulások tömkelege egészen addig, míg az idő engedi.

A boltok nyitva tartásának szabályozásáról szubjektíven!

2015.04.06. Kecskenyál

Még tavaly ősszel fogadták el azt a törvényt, mely szerint szabályozni kell a boltok nyitva tartását. Az indok első körben az, hogy a családok több időt tudjanak együtt tölteni. Az intézkedés következménye a pozíciók megszűnése a munkaerő többlet miatt, illetve a kereskedelemben dolgozók bérének csökkenése. Ebből fakadóan nagyon sokan felszólaltak, hogy miért is lenne jó egy olyan intézkedés, amelynek rengeteg negatív következménye van, illetve olyan emberek életét is megnehezíti, akik nem is a kereskedelemben dolgoznak.
A megvalósítás pedig előző hónap közepén lépett életbe. Azok, akik nyomon követték az eddigi bejegyzéseket nyilván tudják, hogy jómagam is kereskedelemben dolgozok. Valahol pont ezért is bosszant egy olyan törvény megalkotása, amely engem is érint, ellenben semmiféle lehetőség nem volt arra, hogy véleményt nyilváníthassak ez ügyben, mondjuk egy népszavazás keretén belül. Már korábban is terveztem megírni eme bejegyzést, de most jutottam el oda, hogy tapasztalatot tudjak belefűzni.

Tovább… →

Húsvét, a megváltás!

2015.04.06. Kecskenyál

Kevés olyan ünnepet vártam jelen pillanatban, mint a húsvétot. Az előző bejegyzéseimből kiválóan kiderült, hogy nem vagyok az a nagy ünnepes, s elsősorban nem hitbéli meggyőződésnek köszönhető. Leginkább arról van szó, hogy nekem az a nap a más, amelyiken történik olyan valami, ami elüt a többitől. Persze pozitív értelemben értendő az előbbi jelző. Egy születésnap, karácsony, húsvét, vagy bármely más ünnep nekem ugyanolyannak számít. A szórakozás is első sorban kedv kérdése, így az ilyen napok, mint például a szilveszter sem „létezik” számomra. Ellenben az idei húsvétot nagyon vártam.

Még tavaly év végén fogalmazódott meg, hogy ideje lenne a gépfejlesztésnek, persze nem magam részéről. Végül mégis csak nálam (is) sor került rá, lévén egyetlen egy csatlakozó hiánya miatt kellett e mellett döntenem. Ugyan erről a korábbiakban már kifejtettem mennyire „jól” sikerült, s ennek fényében úgy döntöttem munka tekintetében jó lenne maximumot belefektetni. Igazából túlóra keretében gondoltam erre, mellyel kapcsolatban tavaly megfogadtam, hogy nem kérek többet belőle. Egyrészről nem fizet annyit, amennyiért érdemes volna bevállalni, hisz gyakorlatilag több, mint a fele elmegy adóba! A gépfejlesztésnek köszönhetően azonban megfogadtam, hogy ha akár két-három ezerrel is többet kereshetek egy-egy alkalommal mindenképp be kell vállalnom. Jelen esetben két ilyenen vagyok túl, azaz nyolc óránál tartok pluszban. Ezzel különösebb gond nem is lenne, ha nem úgy vállaltam volna be, hogy hiába érek haza, már akkor sincs időm rendesen kipihenni magam. De ugye ekkor mindig eszembe jutott a fentebb linkelt bejegyzésem, hogy bizony igyam meg a levét annak, amit csináltam.
A fentiekből fakadóan már nagyon vártam a húsvétot, hisz tisztában voltam azzal, hogy két napom lesz, amikor biztosan nem kell majd dolgoznom mennem. Rögtön gondolkodtam is, hogy mit is kellene majd csinálnom. Első körben mindenképp biztos voltam abban, hogy itthonról kimozdulni nem akarok. Pontosabban csak hobbim venne rá, ami nem más, mint a bringázás.

Na pont ez az, ami fájó szívvel nem valósult meg. A fák rügyeznek, s az ilyenkor előbújó virágok már nyílnak is. Ellenben az idő nem túl kedves hozzánk, s alig volt olyan idő, amikor ennek a szórakozásomnak áldozhattam volna. Vagy esett az eső, vagy hideg volt, de volt olyan is, hogy majd lefújt a bringáról a szél. Persze munkába járás eszköze most már nem a lábam lett, de azért kicsit frusztrál a dolog, hogy még mindig nem tudok ebből a szempontból kimozdulni itthonról.
Két napból azonban csak az egyik bizonyul tényleges szórakozásnak. Mivel a két műszak között nem volt elegendő idő arra, hogy pihenjek, hisz ha ténylegesen alapul veszem mennyi az utazási idő, akkor bizony nagyjából hét órám volt pihenésre. Ilyenkor jön elő, hogy hiába fekszem le, de elkezd frusztrálni az érzés, hogy másnap fáradtan megyek dolgozni. Na ilyenkor történik meg, hogy nagyjából négy vagy öt órányi pihenés veszi kezdetét. Így volt ez az utolsó munkanapon is, mely 13 órás műszakom volt így. Ebből fakadóan nem jellemezném milyen állapotban értem haza. Persze nagyjából 14 (!!) órát aludtam. Ekkor pedig nálam a „túlalvás” jelei jelentkeznek. Tegnapi napom pedig a fej és a szemfájásomról volt híres….

Ha a túlóráról van szó, akkor elméletileg most fog következni 3 darab napom, melyen 13 órázni fogok. Ha mindenképpen szeretnék egy olyan 20%-al többet keresni, akkor minden bizonnyal még 26 órányi túlórát kell majd bevállalnom. Egyrészről, hogy minél több pénzem maradhasson a gépfejlesztés után, másrészről pedig valahogyan pótolnom kell vasárnapi kiesést. Bár utóbbiról tervezek bejegyzést villantani.

Ha szórakozásról van szó elsősorban a gépet is szeretném tesztelni. Multifunkcionális leszek játékok terén. A rajongók kreativitásának nincs határai, így a Tomb Raider Anniversary HD pack-ját tesztelem, illetve a Star Wars: The Force Unleashed van még tervbe véve.
Az időjárás előre jelzés alapján pedig (sajnos) egyelőre még nem kegyelmez a szabadtéri programjainak. Sajnos.

Naplemente

2015.02.21. Kecskenyál

Szabadságról szó sem volt, s csak két napot töltöttem itthon, mely mindenképp jelentős számomra. Első körben már egy ideje aggódok azért, hogy nem tudom magam kellően kipihenni. Egyik ok egyértelműen a több műszakos munkarend, melynek köszönhetően nem tudom magam kipihenni, hisz mindig máshogyan kell mennem. S nem hetente, hanem akár naponta is más a beosztás. Gáz. De a mai világban sajnos örülni kell, ha az embernek van munkája.
Ez a két nap azonban nekem elég különlegesre sikerült. Többnyire mindig a telefonomra ébredek, így ritka az, amikor azt mondhatom, hogy kipihent vagyok. Ez leginkább azért van, mert nem vagyok korán kelő típus, s képes vagyok akár délig, vagy késő délutánig aludni. Ebből akkor van baj, amikor délelőtti műszak vár rám, s mondjuk egy, vagy két órás alvás után vagyok kénytelen bemenni. Tegnap előtt is ilyen volt (kivéve az alvási részét), s bizony úgy döntöttem, hogy kipihenem magam. Már este tizenegykor aludtam, s tegnap már tíz óra előtt frissen, s üdén ébredtem. Ennek mindenképp örültem, mert ilyen már elég régen nem volt. Mivel úgy is délutános leszek az elkövetkező héten, így úgy döntöttem mára sem állítom be a telefonom. Este tizenegykor szintén már az igazak álmát aludtam, s ma 8,20-kor már úgy ébredtem, mint ha dél lenne…

Ennyit jelent, ha az ember mindenféle kötöttségek nélkül pihen. Ugyan nem terveztem mára semmit, s mivel senki nem ért rá szombat lévén úgy döntöttem, hogy ezt a napot vizuális szórakozásoknak szentelem. Persze egész nap a szobában nem lehet ülni, így délután megejtettem egy kis sétát, hogy láthassam a naplementét.

Kellemes idő volt, szinte tavaszias. Ezzel az a baj, hogy még csak február vége van. Nem szeretném, ha két hét múlva pedig térdemig érne a hó.
Bár tény, hogy nálam az igazi fizikai, szellemi felüdülés majd a tavasszal fog megérkezni.

Én és az impulzus vásárlás

2015.01.20. Kecskenyál

Nagyon sok mindent nem vártam az új évtől. Terveim nem voltak, s nem is volt semmilyen elképzelésem. Legjobban viszont mégis az foglalkoztatott, hogy a decemberben bevállalt túlórákból vajon mennyit is látok majd kézben, s mennyi megy majd el szépen adóba. Szerencsére pozitív meglepődés volt, hisz maradt is a zsebemben bőven pénz, viszont azért némi keserű szájíz is volt, hisz nem túlzottan tetszett, hogy mennyit is kellett befizetnem az államnak. Habár annak örülhetek, hogy semmilyen „mutyka” nincsen, így adózásnál nem kerülhetek bajba, illetve nem nyekereghetek, hogy ez nem lett kifizetve, az nem lett kifizetve. Viszont tény, hogy ebben a hónapban is egyre inkább bizonyítva lett, hogy én az a fajta vagyok, aki nem tud úgy bemenni egy üzletbe, hogy ne csábuljon el egy-egy olcsó árcímkének úgy, hogy mondjuk az adott termék nem létszükséglet, esetleg nem veszem hasznát később. Ebből fakadóan pedig ideje lenne megtanulnom nagyon tudatosan vásárolni, mert később nagy bajban is lehetek. Főleg, hogy összeszámolva ebben a hónapban nagyjából 6700 forintot buktam a fentiek miatt.

Annak (egyelőre) örülök, hogy különösebb anyagi gondjaim nincsenek, s ha akad is rizikósabb hónap, azt általában kettő, vagy három hónap alatt rendbe tudom szedni. Az más kérdés persze, hogy általában az egy havi fizetésemet sikerül teljesen felélni. S ezen gondolkoztam el minap, hogy a kormányintézkedések miatt feltehetően ismét fog csökkenni a bérem valamilyen szinten. Ebből fakadóan gondoltam azt, hogy kicsit tudatosabban kellene vásárolni, s nem hagyatkozni az impulzus dolgokra. Teszem azt az árcímke, vagy amit a szemem megkíván. Talán egy kezemen megtudnám számolni, hogy az elmúlt fél évben megvásárolt dolgok hány százalékára is volt teljesen szükségem.
Ebben a hónapban sikerült beújítanom egy új billentyűzetet, ami egy ötösbe került. Igazából a MediaMarkt-os körutamnál botlottam bele. Mivel egyébként sokat írok, így szükségszerű, hogy olyan klaviatúrám legyen, amit szeretek is, s kényelmes. A jelenlegi nagyjából 2 ezer forint környékén mozog, s ezt is ott vettem. Egyetlen egy negatívuma, hogy aktív használat után nagyjából fél év után már kicsit hangos. És a támasztó részeit többnyire letöröm. Ebből fakadóan az nagyon tetszett, melyet ki is tudtam próbálni. Itthon azonban nem váltotta meg a napvilágot, így végül a családban lett egy új klaviatúra. A másik egy leértékelt játék volt, mely túlságosan nem nyerte el a tetszésemet, s ahogyan néztem használtként nem is nagyon tudom elpasszolni. Remek.

A másik dolog, amin elgondolkoztam, hogy túlságosan görcsös lettem az elmúlt egy év alatt, ami leginkább abból fakad, hogy túlságosan megtervezek mindent, aminek végül az a végeredménye, hogy semmi nem úgy alakul, ahogy kellene, vagy pedig nem tudom magam jól érezni. Első lépés ennek kiküszöbölésére az volt, hogy magamba néztem, s elfogadtam, hogy ha az ég le is szakad akkor sem leszek koránkelő típus. Mert mindig erre görcsöltem, hogy milyen „nagyszerű” is lesz, ha majd megyek dolgozni nagyjából kettő, vagy három órás alvás után. Főleg úgy, hogy sokszor azért nem tudok aludni, mert azon stresszelek, hogy az óra megtekintése után körvonalazódik bennem, hogy már régen aludni kellene. Na ez az, amit elkezdtem magasról jó vastagon lesz*rni. Így felkelek reggel kilenc, vagy tíz óra tájékán, s ekkor tudom, hogy bizony aznap nem fogok korán elaludni. De inkább zenét hallgatok, filmet nézek, s mentálisan kikapcsolódok, s így legalább hasznosan töltöm el az időmnek ezt a részét. S mikor elálmosodok, akkor pedig megyek aludni. Mint például most is. Igaz, hogy hajnalban kelek, de még itt írogatok.
A tervektől pedig el akarok mindenképp tekinteni. Gondolok arra, hogy egyre inkább észrevettem magamon, hogy mindent megtervezek szinte percre pontosan. Pont ebből fakadt az, hogy sokszor nem is sikerült jól éreznem magam teszem azt egy film megtekintése közben. Na ezen próbálok teljesen változtatni, s azt csinálni a szabadidőmben, amihez kedvem van, mert így sokkal nagyobb a szórakozási faktor.

…és hogyan telik a hónapom? Nagy szívfájdalmam, hogy hó helyett jelen pillanatban is eső esik. Ez kicsit elszomorít, mert tartok tőle, hogy majd márciusban lehet majd szánkózni, illetve a régi emlékek kapcsán kicsit sem emlékeztet ez arra, hogy tél lenne. Bár tény, hogy a tavasz hamarosan itt van, s nem sokat kell már addig várni. Sokat gondolkoztam rajta, de az idő miatt egyébként is itthon ülök többször, s mivel munka előtt, után szinte kizárt, hogy megyek valahová, így kellett valami, amivel elszórakozok. Mivel nálam a TV kapcsán már a HD anyagok uralják a terepet, így eredeti kiadásnál már a Blu-ray-t részesítem előnyben. Egyetlen egy szívfájdalom, hogy nagyon sok minden nem jelenik meg itthon, illetve a sorozatok ebből a szempontból hiánycikkek.
Gondolkoztam, hogy mely sorozatot kellene újranézni. Így került fel a listára a Lost, mellyel kapcsolatban arról gondolkoztam, hogy honnan is tudnám megszerezni a részeket Full HD felbontásban. Végül nyert az eredeti kiadás, melyet tegnap vehettem kézbe. Fizikailag nagyon korrekt az egész, s mivel ma már nekiültem a részeknek azt kell mondanom, hogy vizuálisan meglepett teljesen. Ilyen minőségben a részeket sehol nem tudtam volna letölteni, illetve havi egy évadot akartam megvásárolni. De úgy nagyjából szállítási költséggel együtt 45-50 ezerbe fájt volna, így inkább megvásároltam a teljes kiadást, így jobban jöttem ki. Persze februárra semmit nem tervezek anyagi szinten.

…és kíváncsi leszek, hogy a leírtakat mennyire is fogom tudni betartani!

Idén is túl fogom élni a karácsonyt és a szilvesztert!

2014.12.25. Kecskenyál

…és elkezdődött. Az utolsó két hét, amelyre akár azt a kifejezést is használhatnánk, hogy a 2014-es év „végelgyengülése”, mely az év „elhalálozásával” fog majd zárulni december utolsó napján.
Kereskedelemben dolgozóként az év egyik legerősebb, s legkimerítőbb hónapja az, amit majdnem sikerült túlélni. Nagyon vártam már a szentestét, de leginkább azért is, mert tisztában voltam azzal, hogy azon a napon már nem fogok dolgozni, s mivel karácsony országos ünnepnapnak minőségül, így végre ebben a hónapban szert tehetek egy három napos itthon létre. Nagyon vártam már, mert az elmúlt pár hét mentálisan, s fizikálisan is rendkívül leszívtak. Ugyan párszor kimozdultam itthonról, de azok leginkább muszájból történtek, s leginkább itthon lustálkodtam. Egyetlen okból vártam ezt a három napot: leginkább pont azért, mert ilyenkor senki nem sértődik meg, ha lezárom, hogy kicsit egyedül lehessek, mert ilyen erős hetek után nem sok kedvem van emberek közé menni.

Én úgy érzem, hogy már kinőttem abból, hogy ünnepeljem a karácsonyt. Gyermekként nagyon szerettem. Egyrészről ott volt a hangulat, melyet megteremtett az általános iskola. Soha nem fogom elfelejteni, amikor szinte számoltam a napokat karácsonyig, s azt vártam mikor legyen hóesés. Hangulat jóformán eltűnt, mert nem nagyon volt fehér karácsony. Pedig mennyire is szép tud lenni a feldíszített házak miközben fehér lepel borítja be. Másrészről pedig az ajándékozás volt, ami meghatározta ezt az élményt. Fiatal középiskolásként sem vártam már el, dolgozóként pedig már megveszem magamnak azt, amire fáj a szívem. Így gyakorlatilag ez az ünnep nekem puszta fix pihenőnapokat jelent. Amit jelen pillanatban is élvezek. Habár szilveszterig dolgozni fogok, de azt ki lehet bírni főleg a januárban beígért szabadság miatt.
A szilveszter azonban nem lesz kedvencem. Ugyan várni fog rám majd a munka, de szerencsére legkésőbb délután négyig hazajutok, így feltehetően nem futok bele majd tajtrészeg emberekbe. Utóbbi miatt is utáltam meg leginkább. Idén sem tervezek semmit itthon ülésen kívül, habár már hangolódok, hogy mit is fogok majd nézni, vagy játszani éppen, ha éppenséggel nem fogok már este tízkor aludni lévén aznap fél ötkor kell majd kelnem munka miatt.

Az utóbbi két hétben az lebegett a szemem előtt, hogy itthon lehetek három napot, s mekkora pihenés lesz már. Részben sikerült, habár igyekszem a nagy zabálásokat elkerülni, hogy aztán azon jajjgassak, hogy mennyire is elcsaptam a gyomromat. Egyelőre minden a tervem szerint halad. Bízok a szerencsében, hogy így is marad!

Túlóra, ami sok óra!

2014.12.02. Kecskenyál

És végre itt van: December. Nagyjából az a hónap, ami rengeteg embert érint így, vagy úgy. Nálam már évekkel ezelőtt lecsengett a karácsonyi láz, s nekem ez az ünnep az, ami gyakorlatilag itthon olyan, mint ha nem is lenne. Tehát nincs sütés, főzés, s nincs nagy takarítás, hogy a karácsonyfa jól mutasson majd a szoba egyik sarkában. Mindezek mellett nincsen nagy fejvakarás, hogy hogyan is jöjjünk ki a pénzből, hogy mindenkinek jusson valami a fa alá. Ez megszűnt. Leginkább annak köszönhető, hogy felnőttem, s mivel önálló keresettel rendelkezek, így megveszem magamnak azt, amit szeretnék. Persze akkor, ha futja rá. A szülők pedig már nem igazán erőltetik az ünnep dolgot. Inkább csak öröm van, hogy kettő, vagy három napig nincsen munka.
Természetesen másoknál ilyenkor kezdődnek a nagy bevásárlások, illetve indul meg a hatalmas ünnepi láz. A kereskedelemben pedig ez számít az egyik legkiemelkedőbb hónapnak szinte. Érzem, érezzük. Nem csak mint vásárló, hanem mint dolgozó is. Utóbbi azért is volt rizikós számomra, mert a felhalmozódott munkát túlórában próbálták, s jelenleg is próbálják orvosolni. Ahogyan előre gondoltam persze én is beleestem egy-két akcióba. A bankkártyámon (mint mindenki másnak) van hitelkeret, így amikor kicsit bele is estem igyekeztem, hogy a következő havi fizetés után is mindenképp pluszos legyen a számlám. Azonban még most is vannak, s voltak olyan akciók, amelyet szinte azonnal kellett megvásárolni, mert így sokkal gazdaságosabban jöttem ki. Ugyebár szeptemberben megvásároltam az első Xbox 360-at, aminek központi lelke ugyebár a live rendszer. Az érdeklődést fenn tartva pedig minden héten akadtak eddig eléggé jó árzuhanások. A héten például a Crysis első része potom ötszáz, míg a Need For Speed: Hot Pursuit került nyolcszáz forintért a letöltések közé. Nem beszélve az Xpress akcióinak köszönhetően, így a Harry Potter filmek váltak teljessé Blu-ray lemezen. Ebből fakadóan pedig a novemberi hónapomat elárasztották a túlórák.

A pénz eléggé motiváló tud lenni, főleg akkor, amikor az ember tudja, hogy többet kaphat a vártnál. Így hát belementem. Ennek köszönhetően a novemberem közepe gyakorlatilag megszűnt létezni olyannyira, hogy az alvás jóformán szórakozási formává lépett elő, ugyanis nem tudtam mit tenni elenne, de nem volt időm semmire. Mindenkinek ígértem mindent, így amikor itthon voltam három napot jóformán teljesen szétszórt voltam, s szinte semmit nem tudtam normálisan megcsinálni. Így hát tükörbe néztem, s eldöntöttem, hogy a decemberi hónapom tiszta lesz, s semmilyen túlórát nem vagyok hajlandó vállalni. Így a délutánjaim és/vagy a délelőttjeim szabadok lesznek.
Minden bizonnyal nehéz lesz, mert az első hétben feltehetően majd többször említésre kerülnek majd a túlórák, de megpróbálok mindenképp erős lenni. Arról nem is beszélve, hogy nem én vagyok az egyetlen ember, aki úgy döntött, hogy köszöni szépen, de nem kér belőle, annak ellenére, hogy mindig kifizetésre kerültek ezek. Az én véleményem, hogy inkább összehúzom magam erre a hónapra, s szépen a munka után megpróbálok mentálisan kikapcsolódni. Első sorban munka után vizuális szórakozásokat óhajtom igénybe venni. Mivel teljes a széria, így nekiálltam a Harry Potter Blu-ray-ek megtekintését elkezdeni, s minden napra van egy, s jelen pillanatban a második epizódnál járok. Az utolsó kettő meg marad a szabadnapomra, már ha tudom tartani a folytonosságot. Mindezek mellett utolértem magam sorozatok szempontjából is. Habár nem volt könnyű, s igazi kikapcsolódást nem jelentettek. Ugyanis sorozatnézés közben mást is csináltam: pakoltam, takarítottam, vasaltam stb. Így időt spóroltam meg. De azért szeretnék ezen változtatni. Játékok terén viszont meg vagyok lőve. A Tomb Raider került kipörgetésre Xbox 360-on, s ugyanezen a konzolon indultam neki a Silent Hill: Downpour-nak is, de még mindig egy helyben topogok. És akkor nem beszélve a Playstation 3-as The Last Of Us-ról sem, ami valóban mestermű, de másodjára csak pár órát tudtam vele foglalkozni időhiány miatt. És akkor még nem beszélve a személyes találkozókról sem.

…és miben reménykedem? Elsősorban abban, hogy valóban erős leszek, s nem fogja a munka elvinni a teljes szabadidőmet, s nem fogja az összes energiámat kiszívni, amire a pontot csak a rossz idő teszi fel. Mindezek mellett ugyebár meglesz a karácsony, illetve a szent este, aminek köszönhetően nagyjából három olyan nappal gazdálkodhatok, amikor a többség a családjával van, így nincs sértődés, ha nem megyek sehová, illetve nem találkozok senkivel. Persze bízom abban, hogy majd el tudok menni sétálni fél órára, egy órára, miközben ilyen idő lesz:

Csak mert szeretem a havat, s szép a havas táj.
És persze ott van a szilveszter. Mivel nem vagyok a részeges, dübörgően bulizós fajta, így ismét itthon töltöm majd, igaz délelőtt majd dolgoznom kell. De ugyebár legalább délután ismét megírom az éves értékelőmet, immáron hatodik alkalommal.

Álomkór

2014.11.14. Kecskenyál

A november az évnek az a hónapja, ami közvetlenül a december előtt van. Azok, akik hasonló munkakört töltenek be, mint én azoknak pedig az évnek az a hónapja, amikor kezd lemerülni fizikailag, mentálisan egyaránt, s azon kezd el tanakodni, hogy vajon, ha most ennyit kell majd dolgozni, s ennyire szétcsapja a munka, akkor vajon mit is várhat majd a következő hónapban???
Igazából nem emlékszem, hogy milyenek voltak az előző ilyen hónapok, leginkább azért sem, mert olyan szinten gyorsan telik az idő, hogy már lassan valóban nem tudom követni, hogy mikor mi volt pontosan. Lassan oda jutottam, hogy már csak a napokat számolom, hogy mennyit kell dolgozni, illetve mennyit itthon lenni. Így többször vagyok zavarban, hogy hanyadika van, milyen nap van. Azért a korábbi önmagamhoz képest azért ez valóban „nagyszerű” dolog tud lenni. Mindezek mellett megvolt az e havi fizetés is, ami részemről elég elszomorító volt. Leginkább pont azért, mert most jutottam el oda, hogy tényleg csak annyit vásároltam, amit úgy gondoltam, hogy belefér, s már ott tartok, hogy várom a következő fizetést, ami három teljes hét múlva lesz majd. Igazából olyan szinten el vagyok havazva, hogy gyakorlatilag két helyszínen vagyok lassan egy hete: munkahely, s itthon.

Már múlt hónapban megcsodálhattam, hogy milyen „fantasztikus” beosztást sikerült rittyenteni a novemberi hónapra, melynél már akkor éreztem, hogy a második héttől bizony komoly gondok lesznek majd, ami a pihenést illeti. Szép lassan, de biztosan pedig eljutottam ide, hogy meg is kell élnem ténylegesen. Fizikálisan, mentálisan egyaránt. Sok energiámat kiveszi, hisz gyakorlatilag két hetem úgy telik el, hogy ebben az időben összesen három napot vagyok itthon. Ami jóformán semmire nem elég.
Amikor megláttam mi lesz már tudtam, hogy a szabadidőm nagyjából a henyélésről fog szólni. Időjárás szeszélyes volt, így gyakorlatilag meg tudtam oldani, hogy olykor biciklivel tudjak közlekedni. Mindezek mellett pedig a szabadidőmet itthon töltöttem. Ennek köszönhetően nagyjából minden egyes sorozatommal felzárkóztam, amit újra elkezdtem nézni, befejeztem. És persze a filmeket is be tudtam pótolni. Így gyakorlatilag ezen a téren nem marad más, mint más alkotásokat elővenni, illetve beizzítani a játékkonzolokat, habár fáradtan nem nagyon szeretek ennek a szenvedélyemnek hódolni.

Újabb kísérleteket tettem, hogy a mostani munkahelyemet esetleg lecseréljem. Egyelőre két part között állok, ugyanis most ismerős tudna engem valahová betolni, ami nekem annyira nem tetszik, hisz szeretek teljesen önálló lenni, s elérni a céljaimat egyedül, segítség nélkül. Másik oldalon azonban ott van, hogy mennyire lehúz fizikailag, s mentálisan egyaránt a jelenlegi helyem. Az össze-vissza beosztásoknak köszönhetően legtöbbször a reggeli műszakokkal szívem meg, melyeknél általában négy órányi alvás után húzom be a belem, hogy aztán egész nap szenvedjek az álmosságtól. Hazaérve pedig bezuhanjak az ágyba, s lehúzzak legalább tíz órányi alvást. Az elmúlt öt napban sikeresen szétlőttem magam ezen a téren, s végül már mindenem fájt szinte. És akkor még nem is beszéltem a jövő hétről.
Ügyes voltam, s nem számítottam arra, hogy mennyire szét fogom magam csapni, így túlórákat is bevállaltam. Így csak remélem, hogy valóban őszinte mosoly lesz az arcomon, ha megjön az sms a bankszámlámra érkezendő összeg láttán, s valóban beszerezhetem a betervezett karácsonyi ajándékomat magamnak, ami jelen pillanatban 3 DB eredeti Blu-ray film lesz.