munka – Oldal 7 – Kecskenyál blogja

Ünnepi kavalkád!

2015.12.01. Kecskenyál

… s mai nappal hivatalosan is beléptünk az év utolsó hónapjába, amiben helyett kapott két olyan ünnep is, amely majd minden bizonnyal megbolondítja az embereket. Igen: karácsony és a szilveszter.

Gyermekként nagyon élveztem mindkettőt, habár utóbbi azért hagyott némi hiányérzetet maga után. Felnőve azonban mindkét ünnep számomra jelentéktelenné vált. A karácsonyról nagyon sok pozitív emlékem van, habár leginkább a látványa az, ami továbbra is meggyönyörködtet, s egyetlen egy nagy negatívuma van, amit hiányolok: eme nemes ünnepkor a hóesés. Részemről ez az egyetlen csapadékforma, amit el tudok viselni, s csodálattal tudok előtte adózni.
Idén kicsivel következetesebb voltam mind munka, mind szabadidős tevékenység kapcsán. Az előző évekből tanulva már előre láttam, hogy az év utolsó két hónapja szokta nálam kicsapni a biztosítékot, így – egyesek nem tetszésére -, spóroltam a szabadságokkal, így végül novemberben ejtőzhettem egy egész hetet. Egyetlen egy nagy negatívuma volt, hogy sajnálatos módon megbetegedtem, így a megfázás ledöntött a lábamról. Az idén eszközölt egészségesebb táplálkozás viszont úgy néz ki, hogy megtette hatását, mert a döglődéses hullám mérhetetlen lázzal elmaradt, illetve egyetlen egy kellemetlenség volt: öt percenkénti orrfújás, mely sebes bőrrel végződött végül.

Nem maradt el a hónap túlóra nélkül sem. Igazából teljesen mindegy az a kettő, vagy négy óra, amit ráhúzok az alapra, hiszen elfáradás szempontjából nincs különbség a kettő között. Ugyan év elején megfogadtam, hogy ennyi volt részemről a plusz munka, de nem tudtam tartani eme fogadalmamat. Lévén hozzá vagyok szokva a számlámra érkező összeg mennyiségéhez, illetve vásárlásoknál is ezt a mennyiségi értéket vettem mindig alapul. Továbbá az sem hátrány, ha a többség húzódozik ettől, ha pihenőnapomat nem érinti legalább plusz pénzhez jutok. Munkanapomon pedig ritka az, amikor én itthonról kiteszem a lábam.
A decemberi beosztást alapul véve engedtem a kollégák karácsonyi, illetve szilveszteri vágyának, s ennek köszönhetően most lesz egy olyan decemberem, amiben nem kell azon aggódnom, hogy mikor fogom magam kipihenni. Ámbár már előre elterveztem, hogy ebben az utolsó hónapban mit is akarok majd csinálni.

Első körben mindenképp igyekszek azon, hogy úgy álljak a dolgokhoz, hogy lehetőleg ne legyen mentális agyzsugorodás hatása, így ismételten legtöbbször minden bizonnyal a vizuális szórakozások lesznek majd a terítéken főleg úgy, hogy a hétvégéket remekül megnyertem munka szempontjából. A hétköznap függő eset, hiszen az a mérvadó, hogy a másik fél mennyire is lesz szabad ekkor. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy nem erőlködök a karácsonyon, hiszen már kinőttem belőle, s nem igénylem azt, hogy karácsonyfa legyen, vagy pedig feldíszítés alatt álljon a ház. A sütés, főzés minden bizonnyal meg lesz, mint kötelező program, de számomra kifog merülni ebben az ünneplés. Annak egyedül örülök, hogy lesz két olyan nap, amikor tényleg senki nem fog megsértődni, ha nem akarok közös programot senkivel. A szeret ünnepét pedig mindenképp a teljes rehabilitációmra fogom fordítani, azaz két napig nem szándékozom hosszabb időre emberekkel érintkezni. A szilveszteri programom pedig évek óta fix: mindenképpen a négy fal között, távol az emberek zajától. Ennek oka pedig az, hogy nem nagyon tudok olyat ünnepelni, aminek ünneplési értelmét nem látom, s mivel kifejezetten irritál az ittas emberek társasága, így a csoportosulást kihagyom. Hiszen mindig van egy valaki, aki aztán nem bír magával. Tapasztalat.

Többnyire mindig van előre valamilyen tervem. Főleg, ha vásárlás a fő. Még év elején elgondolkoztam azon, hogy mennyire is jó lenne Playstation 4-re váltani, hiszen tudását (főleg felbontás terén) iszonyatosan ki tudnám használni. A gép ára továbbra is horrorisztikus, legalább én nem adnék érte ennyit. Mivel az igényem lappadás helyett nőtt, így végül úgy döntöttem, hogy januárban majd beszámítással megvásárolok egyet. Viszont a konzoljaim beszámításának mértéke elég alacsony lett volna, így végül karácsonyi időszakot kihasználva szépen feldobtam őket az aukciós oldalakra. A beszámítással kalkulált árral szemben legalább 40%-al több „profit” folyt be, így végül vékony 25 ezerrel kellett megtoldanom a fizetésemből. Nem vártam: tegnapi napon tulajdonosa lettem egy Playstation 4-nek, melyhez a The Last Of Us újragondolt, grafikailag feltuningolt változatát választottam. Egyelőre keresem az állam, hiszen fantasztikusra sikerült, s január elején pedig majd érkezik ő is:

Kockulás nem lesz ezerrel, hiszen fejet is kellene szellőztetni, így majd arra is keresek majd házon kívüli programot. Legalábbis úgy, hogy közben ne fagyjak meg.

Balszerencsék összegzése

2015.11.15. Kecskenyál

Azt hiszem elmondhatom, hogy ez az év eléggé balszerencsés nekem. Legalábbis eddig tekintve szinte semmi nem úgy alakult, ahogyan terveztem. Ráadásul ez jelentős anyagi töblettel is járt, amivel egyáltalán nem számoltam. Majd az év értékelőben úgy is külön bekezdés lesz erről, így csak az elmúlt napokat összegzem.
Szerdán megkezdtem a szabadságomat, melynek egyébként nagyon örültem, hiszen ideje volt már pihenni. Azonban ahhoz, hogy itthon legyek egy hetet úgy, hogy csak három szabadnapom volt már kénytelen voltam hozzá tolatni még a pihenő napjaimat. Ennek köszönhetően úgy hozta a sors, hogy az elmúlt heteket sz*rrá dolgoztam egy-egy pihenőnapokkal, s mivel még túlóra „hülye” is vagyok, így akárhányszor felajánlották nekem csak az összeg lebegett a szemem előtt, s bevállaltam őket. A szerdai napom többnyire a bevásárlásról szólt, így csak a csütörtöki nap volt az, amin ténylegesen kimozdultam. Iszonyatosan jó idő volt, így végre örülhettem, hogy feltehetően az év utolsó bringázását kivitelezhettem. De!
Annak ellenére, hogy sok ember között vagyok, akik mind taknyosak megengedtem magamnak azt a kényelmet, hogy egy szál dzsekiben tündököljek a fent említett napon. Így a pénteket már erős torokkaparással kezdtem, mely torokfájásba csapott át estére. Megelőzvén, hogy a kór ágynak döntsön természetesen folyadék pótlás ezerrel,s csak ami lehet mehet a meghűlésre. Harmadik nap a betegségben, egyelőre láz nincs, kevés orrfolyás van, s némi tüsszentés. Nem tudom örüljek-e a neki, hogy most van időm kúrálni magam, hiszen kedden már dolgozok, s a szabadnapokhoz csapott pihenőnapok miatt egy-egy pihenőnapom lesz az elkövetkezendő két hétben. Túlórával tűzdelve.

Többnyire az impulzus váráslás az, aminek köszönhetően sajnálatos módon spórolt pénzem jelenleg nincs, de ha van, akkor pedig hamar elvész. Ennek oka az, hogy vállalok be plusz órákat, habár a pénteki napom olyan jól végződött, hogy úgy gondoltam ezzel az erővel kiállhattam volna az erkélyre, s az utcára is dobálhattam volna az ezreseket… Igen, igen. Rise Of The Tomb Raider.

Konzolnál generáció váltáson gondolkodom, így minden bizonnyal januárban – ha a keret is megengedi – váltok egy négyes gépre. Viszont eddig komolyan gondolkoztam azon, hogy hozzá csapjam-e a már megvásárolt Xbox 360-as gépet, hiszen arra vásároltam játékokat, melyeket digitális formájuk miatt nem tudok értékesíteni. A pénteki eset után viszont mindenképpen búcsút intek a Microsoft konzoljának az alábbi eset miatt, mely simán az Epic Fail jelzőt is megkaphatná.

Mivel fizikai adathordozón vásároltam meg a játékot, így egyértelmű volt, hogy egy bizonyos szinten a lemezről fogja olvasni a gép a játékot. Ez meg is történt, viszont nem tetszett a gép hangja, s hőmérséklete. Így aztán a játékidőket nagyjából háromnegyed óránként megszakítottam, hogy a gép lehűljön. Mindezek mellett igyekeztem, hogy minél kisebb is legyen a zaj, mert roppant mód zavaró volt, hogy a konzol olvasója néha olyan hangot adott már ki, mint egy felszálló repülőgép. Ebből fakadóan pedig szépen megtettem azt a mozdulatot, hogy fél napos játék után a konzolt beljebb toltam, hogy legalább ne érjen semmihez, ami az olvasásból eredő hangokat felerősítené. Jelzem lassú, s óvatos voltam. Eddig tartott a megjelenés napján, teljes áron megvásárolt játékom lemeze, melybe olyan szép karcot tett a konzol, hogy utána már nem volt hajlandó olvasni a gép.
A dolgon kiadtam, s rögtön elkezdtem megoldások után kutatni. Így akadtam bele azokba a cikkekbe, melyek arról szólnak, hogy elég a konzolt egy picit is megmozdítani ahhoz, hogy lemezt karcoljon. Erről nem hallottam lévén ilyen problémával nem találkoztam egyetlen egy lemezmeghajtóval rendelkező műszaki eszközömnél sem, így rendesen elkapott az ideg, hogy valami ennyire silány minőségű, hogy még egy kis mozdítástól is hazavághat egy eredeti lemezt.

Minden megfordult a fejemben, de sajnos szembe kellett néznem azzal, hogy mivel ez fel van tüntetve (persze kis betűvel), így búcsút inthetek a lemezemnek. A játék kell, szerettem volna végigjátszani, így végül két órányi gondolkodás után végül megvásároltam a digitális változatot (is). Mindezt ráadásul úgy, hogy eredetileg is az utóbbi változat kellett volna, ha éppenséggel a Live rendszerben nem a megjelenés napján teszik elérhetővé.

Minden dolgomra nagyon vigyázok, így kifejezetten tud irritálni, ha valami tönkremegy, elromlik, megsérül. Méghozzá úgy, hogy szinte semmi olyan nem történik, ami ez indokolttá tenné.
Természetesen az anyagi károm felett nem tudtam szemet hunyni, s mivel egyébként is lett volna olyan szoftver, s termék, amit eladni akartam már, így azt feldobtam a vaterára, s jelen pillanatban a dobozos változat 75%-át már „visszanyertem” pénz formájában. Íme hogyan lehet gyorsan, s könnyedén kútba dobni egy szoftver árát.

Egy leheletnyi tavasz!

2015.11.12. Kecskenyál

A szőkeség elsősorban belülről fakad. S ez bizony igaz rám, mint férfire is. Főleg azért, mert ugyan összerittyentettem magamnak egy őszi szabadságot, ámbár annak előzményei nem épp úgy alakultak, hogy gondtalanul neki tudtam volna szaladni ennek a bámulatos hat napnak, mely távol fog esni a munka zajától.
Előszóként fontosnak tartom megemlíteni, hogy annak idején elég komoly gondot jelentett tartani másokkal a kapcsolatot telefonon. Előfizetőként minden bizonnyal iszonyatosan nagy számlát tudtam volna csinálni minden hónapban. Ezt leginkább abból szűröm le, hogy feltöltőkártyásként az egyenlegem nagyjából tartott pár napig. Az internet és a közösségi oldalak térhódításának köszönhetően a telefon, s a számítógép kapcsolattartás szempontjából egy virtuális postaláda és chat felület lett végül. Nekem azonban a legkényelmesebb mégis az, amikor a számítógép előtt vagyok. Ehhez pedig elengedhetetlen egy számomra kényelmes billentyűzet is. Szombat óta nagyjából naponta többször is eszembe jut, hogy kellene már valaki, aki olykor jól fejbe vág, hiszen ismét sikerült nagyjából 7500 forintot úgy kidobnom az ablakon, hogy annak tulajdonképpen semmi értelme nem volt.

Olyan billentyűzetet még nem találtam, ami ténylegesen megfelelt volna nekem. Így aztán ez a periféria nagyon sokszor volt nekem cserélve az elmúlt időszakban. Egészen addig, míg egy napon a MediaMarkt-ban nem akadtam rá arra a bizonyos billentyűzetre, mely a hama márka égisze alatt készült, s a casano márkanevet nem birtokolta. Elegáns, s laptopszerű lapos billentyűi azonnal meggyőztek, hogy vásárlás foganjon meg részemről főleg úgy, hogy a termék nagyjából 3500 forintos áron volt akkor elérhető. Csendes, kényelmes. Minden, amit elvárnék egy klaviatúrától. Mivel sokat írok, így egyértelmű, hogy mint minden ez is idővel elhasználódik. De sajnos be kell látni, hogy tetszik, vagy nem, eléggé olcsó kivitelezés, s bizony nagyjából 3-4 hónapnyi használat után van egy olyan dolog, amit nem szeretek: a zaj.
Mivel előfordul, hogy akár 2-3 órán keresztül aktívan használom a számítógép ezen részét azért roppant zavaró, főleg zenehallgatás közben, amikor hallom, ahogyan leütöm a billentyűket. Az csak ráadás, hogy a webes tevékenység miatt iszonyatosan gyorsan tudok írni, így aztán nem igazán kedvelt „ritmus” párosult olykor a zenei részhez. A második billentyűzetet sikerült még offline helyen beszereznem, viszont a harmadikat már rendelnem kellett. Továbbra is zavart a nagyjából 3-4 hónapnyi élettartam, ami után nekem nem tetszett a klaviatúra zaja. Ámbár tény, hogy gyors írásnál egy idő után (főleg ide történő bejegyzések megalkotásánál) zavaró. Nagyon. Először próbáltam megolajozni, majd némi testápolót belecsempészni a billentyűzet közé (és most nagyon nem röhög!), de ezek a megoldások csak átmeneti megoldást jelentettek. Végül úgy döntöttem, hogy ideje ismét rendelnem egyet, de meguntam, hogy a hetedik napon is a rendelésem mellett a „feldolgozás alatt” plecsni díszeleg, így lemondtam az egészet, s elpattyogtam a MediaMarkt-ba. Ismét.

A cél nem volt más, mint egy halk, de laptopszerű lapos billentyűzet megvásárlása. Sajnálatos módon az általam szeretett nem volt, így viszont kénytelen voltam az adott választék közül választani. Nem szerettem volna vezeték nélküli változatot venni, de végül mégis egy Rapoo szettet sikerült beszerezni. Ámbár rosszul emlékeztem, s nem 9400 hanem 7400 forint volt, de a végeredményen ez nem változtat.
A billentyűzet kezdetben jól működött, igaz csak az usb 3.0-ás aljzatban. Majd ismét elkezdte azt múlt héten szombaton, hogy nyolc leütésből egyet minimum nem érzékel. Persze nem szaladtam vissza az üzletben, hiszen ilyenkor megtanultam, hogy érdemes szétnézni a vezérlőpultban, illetve driver után keresni. Ami ugyebár nincs. Egyetlen egy szoftvert találtam, aminek funkciója nem más, mint hogy párosítsa a vevőt a perifériával. Na ezt szerettem volna megcsinálni, ám sajnos a „párosítás nem sikerült” felirat után a terméket ugyan észlelte a gépem, de nem volt hajlandó kommunikálni vele. Ekkor jött az, hogy ugyan vissza kellene vinni az áruházba, de ugye blokk hiányában ezt nem tudom megjátszani. Hiszen úgy voltam vele, hogy egy billentyűzet csak nem romlik el, ami kezdetben jól működik. Így végül két napnyi nyűglődés után szépen fogtam magam, s megrendeltem az én kis szeretett billentyűzetemet a Hama Casano-t (tényleg jó minőségű. Ajánlom bárkinek!). Igazából máshonnan való rendelést azért nem is próbáltam, mert nagyjából 2100 és 3500 forint között mozog a termék ára, s nem akartam még pluszban 1400-2000 forintot ráfizetni szállítási költségként. Helyette a fenti az eredménye. Egyrészt a spórolás miatt vásároltam olyat, ami később nem vált be, másrészről pedig okos húzás volt nem megőrizni a nyugtát. Bizonyos szemszögből nagy anyagi károm nem lett, mert az előző telefonomat eladtam, így plusz kiadásként nem tudom elkönyvelni egyik klaviatúrát sem, de azért frusztrál, hogy itt áll a szekrényben egy 7400 forintos szett, amit nem tudok használni. Próbálgatni persze próbálgatom a programmal, de majd ha esetleg jön egy újabb szoftver akkor lehet teszek vele egy próbakört, hátha még tudok majd életet lehelni bele. Viszont tény, hogy ez minden szempontból jó tanulságos eset volt a későbbiekre nézve.

Mint ahogyan fentebb említett nem ért nagy anyagi kár, s nem is fulladok bele a kölcsönökbe, de még egy ezer forintos pénzügyi „bukta” is fel tud bosszantani. Így ez remekül beárnyékolta ezt a hetemet, ami már iszonyatosan kezdődött a múlt hét fényében.
Sok kritika ér engem (leginkább itthon), hogy túlságosan is pénz orientált vagyok. Ez alatt nem azt kell természetesen érteni, hogy anyagias vagyok, s kizárólag ez éltet engem. Ha őszinte akarok lenni, akkor bizony még mielőtt munkába álltam volna nagyon kevés lehetőségem volt, hogy megvásárolhassam azt, vagy költhessek arra, amire szeretnék. És itt elsősorban nem milliós luxuscikkekre, dolgokra gondolok. Viszont tény, hogy szeretek magamnak dolgokat venni, s a legdrágább tulajdonom sem lépi túl a 130 ezer forintos értékhatárt (ugyebár a TV-m). Úgy állok az alábbi dologhoz, hogy senki nem szólhat meg, hiszen megdolgozok érte. S, ha nem hónapokig akarok gyűjtögetni, akkor bizony mindent megteszek, hogy minél több pénz üsse a markomat. Igen. Ezek a túlórák. Ezekkel részemről komolyabb problémáim vannak, hiszen nem kötelezőek, s nincs is harag, ha nem tudom bevállalni őket, de képtelen vagyok nemet mondani rájuk. Ebből fakadóan hiába tudom, hogy 4-5 napon keresztül nem fogok tudni bevásárolni, elmenni szórakozni, vagy találkozni másokkal, illetve 6-7 óránál több alvásom nem lesz, de mégis bevállalom ezeket. A múlt hónap végén már odáig jutottam, hogy már pihenő napomon is bementem dolgozni. Ennek „gyönyörű” hatása az lett, hogy pihenni nem tudtam, kikapcsolódni nem tudtam, de ellenben rászoktam ismét az energiaitalra, s már napi három volt az adag. Eme egy hetes pihenés részemről egy fajta rehabilitáció is, hogy kicsit visszafogjam magam a munka terén, illetve az energiaitalt végleg letegyem, s helyette a sokkal egészségesebb zöld teát fogyasszam a jövőben.

Kirándulni, s elsősorban bicajozni iszonyatosan imádok. Ez megmaradt a gyerekkoromból, s részben ennek is köszönhetően, hogy még mindig fitt vagyok, s nem valami elhízott pc-függő egyén vagyok. Sajnálatos módon az elmúlt időben iszonyatosan rossz idő volt. Köd, fagy, eső. Minden, amit nem szeretek. Viszont egy valamivel meglepett engem az ősz, s mégpedig azzal, hogy az elmúlt két napban iszonyatosan kellemes jó idő volt. Így ki is használtam, s szépen elmentem egyet „levegőzni”.

Megyeszékhelyen élek, így sajnos kevés zöld terület van itt. Persze ki lehet menni a ligetbe, de az mégsem olyan. Bevallom az elmúlt hetekben már lett egy kis ember undorom is, így végül úgy döntöttem, hogy a mai napot arra használom, hogy elmenjek egyet fordulni, miközben kitisztítom a fejem. Annak ellenére, hogy itt élek már elég régóta, még mindig vannak olyan helyek, ahol nem jártam, nem fedeztem fel. Így a mai napot erre szenteltem, hogy megtudjam, hogy az egyik gáti rész vajon hova is vezet. Okosabb nem is lettem, de viszont mindennél jobban kárpótolt a látványvilág, még akkor is, ha a fenti képek nem is adják át a vizuális orgazmust, melyet ezek nyújtottak számomra élőben. Mindenesetre nagyon sajnálom, hogy a civilizáció miatt kevés ilyen hely van. Főleg azért, mert imádok nagyokat sétálni egyedül, vagy a kutyáimmal, miközben senki nem szól hozzám, s közben ki is tudom szellőztetni a fejemet.

Jelen helyzetben van még egészen pontosan négy napom még a szabadságomból, amit minden bizonnyal az Európában holnap hivatalosan megjelenő Tomb Raider fog kitölteni. Legalábbis a délelőtti, s délutáni órákban. Bízom benne, hogy holnapi napom hamar kezem ügyébe vehetem az új játékot. Főleg azért, mert a mai napon értem végig a The Last Of Us-ban, s már elfogyott az újrajátszható cím.

És elkezdődött!!!

2015.10.07. Kecskenyál

Minap éppen azon gondolkodtam, hogy talán azt kellene csinálnom, mint a medvék: téli álmot aludni. Ha jó az idő, akkor nagyon szeretek sokat a szabadban tölteni. Sajnálatos módon mostanság a nyár már nem kellemes 25-30 °c hőmérsékletet jelent, hanem egy olyan dolgot, amikor az ember majd meg döglik. Amikor pedig felszáll valamilyen tömegközlekedésre akkor csak bízni tud abban, hogy az egy modernebb változat, amelyen van lehetőség a belső hőmérséklet csökkentésére, s nem egy konzervdobozban fogja magát érezni, amelyben majdnem meggyullad, miközben a másik ember szagát kell szagolni.
Abból a szempontból már vártam, hogy véget érjen a idei nyár, hogy tényleg kellemesen jó idő legyen, tehát az ember ne fagyjon meg, de ne is gyulladjon meg. Bíztam benne, hogy lesz majd lehetőségem többször kimozdulni, de sajnos ez nem történt meg lévén rengetegszer volt esőzés, s ennek köszönhetően nem élvezhettem az ősz kellemes pillanatait, példának okáért eme évszak által nyújtott kellemes látványt:

Nem a legjobb, amikor az ember a saját bőrén tapasztalja, hogy bizony az éves szabadsága az elfogyott. Sajnálatos módon én is így jártam. Pontosabban járhattam volna így, hogy ha nem egy játék megjelenéséhez időzítem a szabadságom, melynek köszönhetően a még megmaradtakat áttettetem november elejére. Ami annyit jelent, hogy az elmúlt két hónapban szabadságom nem volt. Ellenben volt felmondás, illetve pár be nem tervezett üzleti kötelező megvalósítás, melynek köszönhetően nem csak a pihenőnapjaim elrendezése, illetve számai voltak rosszak számomra, hanem a megvalósításra váró feladatok tömkelege is. És akkor még nem is említettem a felmondásokat, melynek köszönhetően ismételten a még megmaradt embereknek kellett a távozók munkáját (is) csinálni. Így megint úgy jártam, hogy szabadidőm nagyon nem volt, így kimozdulni esélyem megint csak elúszott. Ellenben legalább a szabadnapomon jót bicajoztam a városban (amikor persze nem esett), hiszen másnapra csak kellett valamit össze rittyentenem étel formájában.
A „legjobb” az egészben megint csak az volt, hogy eltelt három hét, mire rendesen kaptam pihenő napokat egymás után, így megint a vizuális szórakozások felé fordultam. Ennek köszönhetően a klasszikus Tomb Raider részeket végigvittem, de úgy döntöttem, hogy elég is volt belőle ennyi, hiszen következő hónapban jön az új rész, s nekem meg nincs annyi időm, hogy még a maradékot lenyomjam. Így viszont jöhet az Uncharted ismét, melyet a fenti cím miatt hagytam abba. Öröm, hogy elkezdődött a sorozatos szezon, így végre kedvemet lelhettem abban, hogy megérkeztek az újak is, melyek mellett olykor sikerült kellemesen szórakoznom. Viszont a régi kedvencek részemről törlésre kerültek, hiszen be kellett látnom, hogy az időm korlátozott, s tényleg meg kell gondolnom, hogy mit is csinálok.

Amit viszont nagyon szeretnék, hogy ebben a hónapban értelmes programokat is összehozni, ami nem mozizást, vagy sétálást jelent. Viszont a távozó kolléga miatt a munkabeosztásom eléggé gyér lett, így tartok tőle, hogy nem csak a szabadidőm elosztása lesz ebben a hónapban brutális, de az előrendelt, s megvételre váró termékek miatt ismételten be kell majd vállalnom túlórákat.
De ugyebár, aki „nagy lábon” akar élni, az tegyen is érte!

Munkaügyi rémálom

2015.09.25. Kecskenyál

Sokszor merült fel bennem az, hogy kezdek olyan lenni, akinek van egy szikla szilárd véleménye egy bizonyos dologról, majd szépen „segget csinálok a számból” féle megvalósítással szembe hugyozom azt. De olyan Istenesen.
Elkezdődött az ősz, s ez nagyjából minden diák életében azt jelenti, hogy bizony vége a lustulásnak (már ha volt, természetesen), s most már keményen neki kell feküdni az iskolapadnak. Erről temérdek bejegyzés kering a neten, s nem csak az oktatásban még benne levő ismerőseimről beszélek. Az ősz nekünk, munkavállalóknak többnyire azt jeleneti, hogy elfogyott a szabadság (már, ha olyan helyen dolgozunk, ahol valamennyire legális a működés, s a szabadság nem csak papíron létezik), hiszen ilyenkor történik meg az, hogy hirtelenjében azon kapja magát az ember, hogy mást sem csinál, mint dolgozni jár. Mindeközben pedig a szabadideje eléggé megcsappant. Én is ezt tapasztalatom, viszont a különféle kormányintézkedéseknek hála tavalyhoz képest valamennyire csökkent is a fizetésem. A rengeteg levonás az, ami nem tetszik, s emiatt sem tetszett, hogy miután végig túlóráztam a júliusi hónapot szinte annak az összegnek több, mint a fele elment adóba arra az álláspontra jutottam, hogy bizony inkább azt a bizonyos övet kell szorosabbra venni, mintsem orrba-szájba dolgozni.

Ez a dolog addig működött, míg a felkéréseknél nem azt kezdtem számolgatni, hogy vajon mennyivel is tudnék többet keresni nettóban. Ennek „örömére” az augusztusi hónapban ismét töltöttem benn némi plusz időt, ami csak részben bizonyult jó döntésnek, hiszen így a szabadság miatt kieső munkanapok pótolva lettek anyagilag. Ekkor itthon szokásosan elkezdtem a „tököm tele van, hogy semmi szabadidőm nincs a túlórák miatt”, s megfogadtam, hogy ennyi volt részemről. Elég a normális nyolc órás munkanapok nekem. Eme állásfoglalásom tartott nagyjából két és fél hétig. A Blu-ray címkére kattintva látható, hogy mennyi eredeti kiadvánnyal gazdagodtam potom pénzért, azonban tökéletesen érvényesült a „sok kicsi sokra megy” elv. Mivel nem szerettem volna később ebből problémát, hogy vissza kell fognom magam anyagilag, így végül úgy döntöttem, hogy bevállalok plusz munkát. Kérdés persze adott, hogy vajon ez mennyire is volt jövedelmező nekem. Ámbár tény, hogy ez csak majd a fizetéskor fog majd eldőlni.

Ennek egyetlen egy negatívuma volt ismét, hogy a pihenésre és szórakozásra fordított időm csappant meg jelentősen, melyet úgy próbáltam ellensúlyozni, hogy amikor lehetőségem volt a telefonomat használtam, hogy tudjak megnézni egy sorozat epizódot, vagy zenét hallgassak. Természetesen előfordult, hogy akár egy napot is feláldoztam, hogy azon az egyetlenen valamit csináljak, melyre nem jutott idő. Ilyen volt a „gamer-nap”, melynek keretén belül a Tomb Raider Chronicles-t tettem úgy magamévá, hogy a játéknak addig nagyjából csak a 30%-át teljesítettem. Persze nem kell mondanom, hogy másnap mennyire zsongott a fejem, meg a szemem a sok játéktól.
Mindezek mellett a munkába való eljutási időn is próbáltam spórolni, melyen az időjárás előrejelzés szerencsésen keresztbe húzott. Egyrészről örültem, hogy az izzasztó meleg eltűnik végre az életemből, s kicsit szomorú voltam, hogy az én „vasparipámat” ezeken a napokon nyugdíjaznom kell. Az esernyőm készen áll mindenre jóra, azonban a hét elejére ígért esős napok viszont csak hétvégére értek ide, így nagyon örültem, amikor gyalog indultam neki a munkába, s közben pedig simán időt tudtam volna spórolni, ha kerékpárt tudtam volna igénybe venni.

Hogy milyen is lesz-e a következő hónap az többnyire az adott végén derült ki mindig, hiszen nincs stabil munkaidőm köszönhetően a két műszakos műszakrendnek. Kissé csapkodtam a fejem, hogy mire számíthatok, hiszen a novemberi játékmegjelenést alapul véve az összes szabadságomat egy bizonyos hétre írtam, így szeptember, október szabadság nélkül maradt, s amiben bízhattam kivétel nélkül a pihenőnap. Erre tökéletesen rákontrázott kollégám, aki közölte távozását, s lelki szemeim előtt lebegett, hogy bizony nem szeretném tudni, hogy hogyan is fog alakulni a munkanapjaim száma, s megvalósítása a következő hónapban. Eme rémálmom be is következett, ugyanis kezembe véve a következő havi beosztást kijelenthetem, hogy bizony a hónap első fele nem túlságosan munkaerő barát. Ha erre még ráteszem azt, hogy a túlóra lebeg szemem előtt… háááát. De ugye, ha akarok vásárolni…

Egyelőre nagyon bízom abban, hogy eme rendszer hamarosan helyre áll, s én is készen leszek arra, hogy tartósabban tudjak kikapcsolódni, mert az alvás még nem jelenti, hogy teljesen helyreálljon a lelki világom. Lassan már azon gondolkodtam, hogy nyomtatok ki magamról fényképeket, s szétosztogatom mindenkinek, hogy ne felejtsék el, hogy hogyan is nézek ki…

Didergős nyárutó

2015.09.13. Kecskenyál

Lassan már egy hónapja annak, hogy ebben a kategóriában született tőlem bejegyzés. Ennek legnagyobb oka talán az, hogy egyszerűen nem nagyon tudtam visszatérni önmagamhoz, hogy kipihenve tudjak bármi értelmeset is írni. A szinte két hetes szabadságom utáni időszak igencsak megviselt. Első körben azért, mert ugyebár még nem töltöttem be a harmadik x-et, s ennek köszönhetően kevés éves szabadságom van. A több, mint tíz napos szabadságom pedig úgy jött össze, hogy bizony volt benne szabadság, pihenőnap egyaránt. Ráadásul mindig van egy valaki, akinek valahogy sohasem jó az aktuális beosztás, s így cserélnem kellett vele. Ennek köszönhetően miután visszatértem azzal kellett szembe néznem, hogy három hétre van összesen öt (!!!) pihenőnapom, melyből négy természetesen a vasárnapot jelentette. Így múlt héten jött el az a pillanat, amikor végre két napot egyben itthon lehettem. Ennek viszont nagyon örültem, s végre kicsit fellélegeztem, hogy nem arról szólt a délelőttöm, hogy azt kellett várnom, hogy a mosógépből mikor tudom kivenni a ruhát, hogy megszáradjon.

Próbáltam minél többet pihenni, de ugyebár ez nem mindig jött össze. Főleg, amikor több műszakról van szó, akkor sokszor megesik, hogy az ember nem tudja magát kialudni. Ilyenkor elég nyűgös tud lenni. Nálam is előfordult, s persze ilyenkor alig vártam, hogy itthon legyek, s befeküdjek a puha ágyba. Ennek volt többek közt köszönhető, hogy nagyjából sehová nem mentem. Kivéve egy helyet: a strandot.
Tudni illik, hogy a helyi strand elég sok kedvezményt hirdetett, így végül a hozzánk is bedobásra kerülő újságban is volt egy kupon, melynek köszönhetően majdnem 50%-al olcsóbb volt a belépő. Mivel elég jó idő volt, ezért úgy döntöttem, hogy szeptember 1. nálam nem a tanévkezdés első napja lesz, hanem az év utolsó strandolása, hiszen elnézve a beosztásomat, s az időjárás előrejelzést nem hiszem, hogy lett volna rá esélyem még egyszer. Ami be is jött. Legjobban arra voltam kíváncsi, hogy vajon mennyien is lesznek, hiszen amit legjobban utálok az a tömeg. Amit meg is tapasztaltam már mindkét alkalommal, mikor kimentem. Az idő jónak tűnt, s meg is lepett, hogy mennyire kevesen voltunk. Ennek örültem, hiszen kedvemre lubickolhattam, illetve végre magam is megtapasztalhattam, hogy tökéletesen megtanultam az úszáshoz szükséges mozdulatokat. Egyetlen egy dolgot kell még tökélyre fejlesztenem: a tempózást. Egyetlen egy negatívum volt, hogy a magas hőmérséklet ellenére fújt a szél, s ennek köszönhetően volt némi vacogás. De ennek ellenére jól éreztem magam, s még leégni sem sikerült.

Sajnálatos módon az időjárás eléggé megváltozott, s bizony olyan hűvös volt, hogy kénytelen volt egy bizonyos időre a kerékpáromat nyugdíjazni, s gyalog útnak indulni a munkahelyre. Mindezek mellett pedig rengeteg eső esett, melynek köszönhetően nem egyszer sikerült elázni, ami nem az esernyő hiányának, hanem inkább a rossz út miatt történt. Hiszen borzasztó, hogy egyes utcák errefelé olyan szinten kátyúsak, hogy nem tud az ember normálisan közlekedni ilyenkor.
Természetesen azért olykor felsütött a nap, amelynek én nagyon örültem még akkor is, ha nem tudtam elmenni sehová, hiszen másnap munkanap volt. De ennek ellenére volt egy gyönyörű hétköznap, amikor a fél utca előkapott valamit, hogy megörökítse az égboltot:

Nagyon ilyet sem láttam még, s örültem, hogy itthon voltam, így lehetőségem volt megörökíteni. Habár csak az udvarból sikerült, hiszen nem tartott sokáig. Gondolkodtam, hogy majd az utca végén lévő gátra felmegyek, ahol van egy szép szántóföld, de sajnos mire odaértem, addigra már rég eltűnt… Kár.

A hideg idő arra kényszerített, hogy a négy fal közt legyek. Mondjuk tény, hogy a munka után, illetve előtt nem is nagyon volt kedvem sehová se menni. Azok az egy pihenőnapok meg olyanok voltak, mint ha nem is lettek volna. Ezeken meg egyébként sem akartam senkivel se találkozni. Számomra bőven elég, ha napi szinten hallgatom egy-két kolléga idióta marhaságait, s ilyenkor örülök, ha csend van körülöttem. Ennek köszönhetően pedig aztán a virtuális szórakozás volt a középpontban nálam. Ismét. Első körben végre megérkezett az Alien Anthology, melybe ma kezdtem bele. Szállítási költséggel együtt nem érte el az 5 ezer forintot, így azt gondolom nagyon jó vétel volt. Persze az alacsony ár nagyon vonzó volt, így jelen pillanatban három film van úton, mely elvileg jövő hét péntekig meg kellene, hogy érkezzen. Ha jól számolom, akkor minden bizonnyal szerdára már itt is lesz.
Nagy hiányosságomat pótoltam végre a Tomb Raider: The Last Revelation-nal, illetve a Tomb Raider: The Times-szal. A sorozatból egyik sem volt a kedvencem, de ha már nekiálltam a klasszikus részeknek, akkor már nem volt megállás, hogy ezeket is magaménak tudjam. Bár tény, hogy annak idején is eléggé fogtam a fejemet, most is sokszor éreztem úgy, hogy elég volt. De kitartó voltam, így a vállalhatatlan nehézségi szint ellenére mindkettőnek a végére értem. Ennek kapcsán pedig örültem, hogy végre neki kezdhettem az ötödik résznek. De mivel azért itthonról is ki kell mozdulni, így jelentősen át kell szerveznem, hogy mikor mit csinálok, hogy jusson idő mindenre. Így játékok terén csak ez lesz most terítéken.

Többször kaptam már az arcomba, hogy nem vagyok „ünnepi ember”. Ez alatt azt lehet érteni, hogy én csak akkor szeretek ünnepelni, hogy ha ténylegesen egy olyan dologról van szó, ami jó kedvre derít. Az, hogy felkelek, s születésnap, vagy névnap van, esetleg szilveszter vagy egyéb ünnep nekem az nem ad okot az ünneplésre. De mivel mostanság kissé megéheztem a tortákra, így belementem, hogy legyen némi ünneplés, s magamat meg megleptem a fenti filmekkel. Így végül a hétre kivettem három pihenőnapot, s ezeknek a megtekintésével fogom tölteni az időt elsősorban.
Ahogyan pedig néztem sajnálatos módon már megkezdődött az ősz, s bízom benne, hogy elég sokáig lesz még a hőmérséklet 20°c felett, mert dideregni csak akkor szeretek, amikor hó van. Mert az legalább látványban nekem tetszik.

3

2015.08.20. Kecskenyál

3…igen. Ennyi napot töltöttem a munkahelyemen a szabadságomból visszatérve, s azt kell mondanom, hogy nem mindig jó, hogy ha az ember több, mint egy hétre megy el. Hiszen utána visszarázódni már nem olyan jó, mint előtte.
Tény és való, hogy a legjobbkor sikerült elmennem, hiszen a nap szinte égetett, s ennek örömére a strandra is kijutottam. Igaz, az elsőnél történt napégés miatt csak kétszer. Ennek ellenére azért jól éreztem magam, ámbár tudtam, hogy mire visszatérek már minden a feje tetején fog állni. Elsősorban ez alatt azt értem, hogy szinte mindenkinek változott a beosztása kivéve az enyém, így persze megint csak sikerült olyanokkal összefutni, akiről úgy tudtam nem lesz benn, vagy máshogyan fog majd jönni. Így természetesen az első nap is tapasztaltam azt a fantasztikus érzést, mely csak annyiból áll, hogy „legszívesebben belehánynék a szádba, úgy utállak”.

A szabadságom remek időzítésében az erősített meg leginkább, hogy a héten végre elkezdődött a várva várt nagy hidegfront megérkezése, s ennek köszönhetően gyakorlatilag legalább 15°c hűlt a levegő. Ennek köszönhetően végre az esti alvásom maximálisan biztonságban volt, hiszen nem úsztam a saját izzadságomban úgy, hogy közben mindent megtettem ennek elkerülésének érdekében. Mindezek mellett persze délelőtti műszakokat nyertem meg, aminek az volt a legnagyobb negatívuma, hogy az utolsó napomon sikerült délig aludni, így másnap röpke másfél órás alvás után vonszoltam be magam úgy, hogy egész nap olyan voltam, mint egy hulla. Nem véletlen.
A szétcsúszás persze nem szűnt meg a megfelelő mennyiségű alvás megvalósításával, hiszen sikerült például a fülhallgatómat 60°c -on kimosni. Ámbár a legnagyobb öröm akkor ért, amikor kiderült, hogy az én „szemem fénye” még ezt is túlélte. Halálának nem igen örültem volna, hiszen eme modell ára legalább 5 ezernél kezdődik, s nem azért vettem tavaly ilyen fülhallgatót, hogy egy éves használat után dobhassam a kukába, főleg ilyen ok miatt. A rossz idő miatt természetesen csak itthon tudtam maradni a négy fal között, hiszen a kapuig se tudok úgy eljutni, hogy ne legyen valamim vizes. A Vészhelyzet volt betervezve, mint sorozat, de annyira csömöröm lett tőle, hogy az első évad utolsó előtti részét már kikapcsoltam, s a meglévő évadok repültek a kukába. Mivel találtam egy elég szép kis filmes listát, így arról kezdtem el válogatni a megnézendőket, melyeknek java részét nem is láttam. Vagy amit már láttam, azt már olyan régen, hogy már nem is emlékszem rá. Így nagyjából 19 film vár megtekintésre ebben a hónapban, ha már sorozat egyáltalán nincs szinte.

Megkezdődött…!!!!

2015.08.05. Kecskenyál

Még nem töltöttem be a harmincadik életévemet, így sajnálatos módon az éves szabadnapjaim eléggé karcsúak. Ámbár, ha alapul vesszük a magyar munkaerő piacot bizony összetehetem a kezemet, hogy olyan helyen dolgozok, ahol legalább megadják, s kivehetem, s nem kötnek útilaput a talpamra, ha jelzem igényemet ez felé. Persze ettől még nem lesz jó munkahely, sőt!
Azt már korábban is gondoltam, hogy nem lesz sétamenet, főleg a nyári szezon. A dolgozók száma tavalyhoz képest megcsappant, habár részben ennek is a következménye a sok (szerencsére még választható) opció: a túlórák tömkelege. Egyrészről mindig volt valaki, akinek volt valami dolga, illetve olyan is, akinek összegyűltek a pihenőnapjai, szabadnapjai, s ennek következménye volt, hogy a többiek meg húzták a lóbőrt majdnem egyhuzamban. A szabadságokat augusztusra tartogattam (meg beírtam novemberre is, csak hogy örüljenek). Ennek egyenes következménye lett a májusi rossz, a júniusi botrányos, s a legnagyobb munkaórával rendelkező szinte vállalhatatlan júliusi beosztásom. Ugyebár mivel vonzó volt az ár, így egy új telefont beújítottam, habár hozzáteszem, hogy a viszonylag alacsony ár, s a jó hardveres háttér miatt nem bántam meg. Napokat gondolkodtam megvegyem-e, mert tisztában voltam vele, hogy vásárlás után nem sok lehetőségem lesz a szórakozásra nyáron, már ami az anyagiakat illeti. Végül bevállaltam, de ekkor már tudtam, hogy minden egyes túlórára rá kell harapnom. Na most jelen pillanatban eddig olyan 40 órányi plusszal rendelkezem, melyek elosztva 4 órával toldották meg a nyolc órás műszakjaimat.

Egy kollégám van, akinek többnyire mindig van valami változtatás kérelme havonta, így történt meg, hogy némileg árnyaltabbak lettek az előző hónapjaim. Mielőtt beleléptem volna az augusztusban is így volt. Végül az alap szabadságomhoz még jó pár nap hozzá lett dobva a hónap végéről. Így végül majdnem két hétig a munka közelébe sem fogok menni… Hurrá!!!!
És nézzük mit tervezek!

Házon kívül tevékenységek
Ez az, amire jelentősen oda kell figyelnem. Ugyan nem kell még a szuszt is kiszorítanom belőlem olyan erősre húzott anyagi nadrágszíj miatt, de azért oda kell figyelnem, hogy mit mire költök. A júliusi csorba pihenőnapok számának és azok csorba elosztásának köszönhetően csak itthon dekkoltam szinte, s alig mozdultam ki. Nos, ezen mindenképp változtatni szeretnék, ha az időjárás is kellően kegyes hozzám. Elméletileg jövő hét derekáig az is lesz.
Mozi nem lesz. Szeretnék menni, de sajnos semmi számottevő nincs, ami felkeltette volna az érdeklődésemet. Azért pedig elhúzni a belemet, hogy megnézzem valamit, ami nem is tetszene… nem érdemes. Az előző hónapban szerettem volna strandra még kijutni, de sajnos nem jött össze. Leginkább azért, mert fél napos pancsikolástól úgy kifáradtam, mint egy 13 órás munkás műszaktól. Így áttoltam erre a hónapra a szabadságom alatt. Mai napon kellően 11 órakor másztam ki az ágyból, hogy magamhoz tudjak térni még két óra alatt, hogy kivonszoljam magam. Mivel bámulatosan félrenéztem a fizetési dátumot, így a héten ez lesz az első, s utolsó is egyben. Jövő hét hétfőre tervezek még egyet, s utána viszont már az időjárás fogja eldönteni, hogy lesz-e további lehetőség fürdőzésre. Hétvégék kicsukva, ugyanis ilyenkor van a „hering-effektus”, amikor mozdulni nem lehet a medencében.

A legkedveltebb tevékenységem „sport” közül a bringázás. Ez az, amit az elmúlt egy évben olyan cudarul elhanyagoltam, hogy arra nem találok szavakat. Ahogyan észre is vettem magamon, hogy bizony el is lustultam. Régen akár 40 km-t is úgy letekertem, hogy még levegőért sem kellett kapkodnom, ez bizony mára megváltozott. Bár hozzáteszem, hogy a kapcsolatok virtuálissá válásának is nagy szerepe van ebben, sajnos.
Viszont úgy döntöttem, hogy nyakamba veszem a várost, s mivel a környező településeket többnyire erdők kötik össze érdemes meglátogatnom őket kirándulás címén. Amint beindul a munka az időm java részét úgy is itthon fogom tölteni, így nincs értelme itthon ücsörögni még akkor sem, ha az anyagiak nem teszik lehetővé egy nyaralás lehetőségét. És hát a tegnapi napon megpillantva munkahelyemen a naplementét eszembe jutott, hogy mennyire imádtam ez időtájt felpattanni a bringára, s körbeszelni az egész várost, s annak környékét…A hétvégét meg továbbra is fenntartom a személyes találkozóknak.

Házon belüli tevékenységek
Feltehetően nagy hőségek, illetve nagy esőzések lesznek, ha hinni lehet az előre jelzésnek. Napközben kizárólag a kötelező bevásárlás lesz meglépve, s szinte semmi más.
Természetesen elsősorban a vizuális tartalmakat fogom kiélvezni. Kevés sorozatot nézek, s van is betervezve nézésre, s mivel nem lehet mindig játszani se, így végül úgy döntöttem egy kedvcsináló bejegyzés után nekiülök az ER azaz itthoni nevén a Vészhelyzetnek, hiszen öt évada HD minőségben is elérhető. Régen szerettem, s kell valami hiánypótlás. Mindezek mellett ugyebár itt van a Zoo, melynek már négy részét kellene pótolnom. Ha pedig játékról van szó, akkor a régi generációs Tomb Raider epizódok vannak most a listámon. Teljes kikapcsolódásról van szó, akkor pedig van pár film, amit még szeretnék megnézni az mellett, hogy egy listát írtam össze azokról, amiket újra meg szeretnék tekinteni.

Remélem ez a másfél hét remekül fog eltelni, s szinte mindent sikerül meglépnem, amit elterveztem.

Két hét múlva örökké!!!

2015.07.26. Kecskenyál

Minap mosolyra gördült a szám, amikor végre megtudtam, hogy bizony az augusztusra betervezett szabadságom ténylegesen meg fog valósulni. Fiatalként még kevés kötelező szabadnappal rendelkezem, mint az idősebbik kollégáim, s ebből fakadóan nem is tudtam úgy megtervezni a szabadságolásomat, hogy minden hónapban legalább egy hetet otthon tudjak lenni. Mivel úgy gondoltam, hogy nekem is jár bő egy hét szabadság, így azt augusztusra terveztem. Ennek fényében viszont kizárólag szabadnapjaim voltak, s ebből fakadóan olyan tömör beosztásom lett – főleg júliusra -, hogy az elmúlt egy hónapot szinte csak a munkahelyemen, illetve a szobámban töltöttem.

Részben az én hibám is volt, hiszen nagyon megtetszett egy telefon. Pontosabban az, hogy százezer alatti összegbe kerül, s az én igényeimhez mérve iszonyatosan jó fényképeket csinál az mellett, hogy hardveresen is elég combos s kicsike. Pár napot azért agyaltam a megvételén, de mivel úgy döntöttem, hogy nem akarok spórolni, így végül megvásároltam annak fényében, hogy jönnek majdnem korlátlanul a túlórák. Ebből fakadóan viszont voltak olyan napok, amikor bizony csak aludni jártam haza. Persze időközben teszteltem a kicsikét, de mivel mélyebb magánéleti rész ide nem való, így nagyjából csak az itthon ellövöldözött növény és állat seregletet tudom bemutatni.
Első körben a szárnyasokról készült fotó, hiszen itthon ezért vannak a szülők jobban megbolondulva:

Mindezek mellett természetesen lőttem pár fotót az itthoni növényzetről is, illetve a mellettünk nem messze található élővíz csatornáról is:

A fenti képek véleményem szerint magukért beszélnek. Sajnos sokszor jártam úgy, hogy elmentem valahová, s láttam olyan dolgot/dolgokat, melyet meg kellett volna örökíteni, de fényképezőgép híján kimaradt, vagy pedig mobiltelefonnal próbáltam, de az sajnos nem sikerült túl jól. A legutolsó készülékem viszonylag tűrhető képeket készített, de sajnos nem volt olyan jó a szoftverezettség, hogy azt háttérképként is tudtam volna használni. Azt gondolom ténylegesen megérte a Huawei P8 Lite, hiszen a telefonom mindig nálam van, s végre az én igényeimhez mérve kiváltott egy fényképezőgépet. A szabadságomat pedig nagyon várom, hiszen akkor végre útra is kerekedhetek…

Mint ahogyan fentebb említettem eme hónap teljesen be volt számomra táblázva munka terén. Egyetlen egy pozitívumot tudok felemlíteni, hogy a kért szabadnapot megkaptam, így végre én is részt tudtam venni azon a fórum találkozón, amire tavaly akartam menni, de sajnos szabadnap miatt le kellett mondanom. Kecskemét volt a helyszín, de mivel nem jártam még ott, így nem mertem vonattal menni. Ezért úgy döntöttem „biztonságosabb” a busz, hiszen annak a célállomása a város volt. Sajnálatos módon nálunk annyira káosz van a vasútállomáson, hogy iszonyatosan könnyű rossz vonatra szállni.
A „kaland” ott kezdődött, hogy némi izgalom hatására nem sokat tudtam aludni, s a négy órányi alvás azért meglátszódott rajtam. Reggel egy szép nagy reggelivel kezdtem a napot. Természetesen olyan zöldségeket ettem, aminek legalább a 70%-a víz, illetve erre még legalább fél liter vizet el is fogyasztottam. Mivel nem szerettem volna csalódást okozni a többieknek, illetve teljesen aktív akartam lenni még a buszra szállás előtt elfogyasztottam egy fél literes energia italt. Nem kell mondanom, hogy a három órás útból legalább másfél azzal telt, hogy próbáltam visszatartani felnőtt férfiként a vizeletemet, s imádkoztam, hogy minél előbb célba érjen a busz. Természetesen olyan utakon mentünk, hogy nem volt olyan, ahol legalább ne zökkent volna akkorát a jármű, hogy az ne hasson negatívan az én hólyagomra. Visszafelé már úgy voltam vele, hogy nem kockáztatok. Délután egy órakor fogyasztottam el az utolsó italt, s így biztonságban szálltam fel a negyed négyes buszra. Időközben pedig csak kortyolgattam a vizet száj szárasság ellen. Idehaza viszont úgy döntöttem, hogy egy lehetséges legközelebbi találkozóra kizárólag vonattal megyek. Egyrészről nem vagyok hajlandó rosszullétet kockáztatni a nem evés, ivás miatt, illetve másnapra kék-zöld foltos lettem a folyamatos rázkódástól. Mindezek mellett persze örültem, hogy ki tudtam mozdulni.

Mivel ezek után csak egy napos pihenőnapjaim voltak, így nagyon kimozdulni nem tudtam, s nem is akartam. Ami fontos elintézni valóm volt azt direkt úgy csináltam, hogy munka után közvetlenül meg tudjam oldani. Ugyan strandot is kiszemeltem eme hónapra, de végül úgy döntöttem, hogy inkább döglök itthon, s pihenek, mint ott a napi folyamatos ficánkolásnak köszönhetően fizikailag még jobban lefáradjak. Ennek köszönhetően ismét magaménak tudhatom az Uncharted első részét, de mivel megjött a retro hangulatom, így a második Tomb Raider után a mai nappal végére értem a kiegészítő résznek is.

Még teljes két hetet kell kibírnom a szabadságomig. Ez alatt a két hét alatt összesen külön-külön van három szabadnapom, így elég nehéz lesz kibírni. Feltehetően itthon fogok dögleni továbbra is, mert nagyon kimozdulni nem lesz kedvem.

Akkor most magabiztosan felszállok arra a bizonyos szopórollerre!

2015.07.10. Kecskenyál

Ha keresnem kellene, hogy melyik nyár volt az, ami számomra a legjobban telt el szinte mindenféle malőr nélkül… hát talán az általános iskolás éveim jutnak eszembe. Ugyanis szinte mindegyik nyáron volt valami, ami kesernyés emléket ébresztett bennem. Tény és való, hogy szinte a tavalyi volt az egyik olyan, amelyik eléggé nyomorúságosnak végződött, ugyanis hiába volt munkám, keretesem, s emellett megfelelő mentális, fizikális állapot, ha úgy jöttek az események, hogy minden komolyabb tervem meghiúsult.
Valahogyan pontosan ugyanez jutott eszembe tegnap is. Első körben már jó előre féltem ettől a hónaptól, hiszen a teljesítendő munkaórák száma kissé magasabb volt, mint az átlag. Mindezek mellett pedig bravúrosan sikerült a szabadságom jelenetős részét augusztusra áthelyeznem, melynek köszönhetően az elmúlt három hónapban kizárólag pihenőnappal voltak jelölve azok a napok, melyeket itthon töltöttem. Sok jót nem vártam, ámbár a beosztás kézhezvétele után enyhe sokk ért, hogy függetlenül az anyagi helyzetemtől bizony ebben a hónapban nem sokat fogok házon kívüli szórakozással tölteni.

Ami viszont tény volt számomra, hogy idén is muszáj valamerre kimozdulnom, így a júliusi terv első körben a kecskeméti fórumtalálkozó összehozása, illetve azon való megjelenés, mely jelenlegi percében is megvalósulni látszik. Ám teljesen biztos akkor lesz, ha ténylegesen nem jön közbe semmi, s holnap korán reggel pattyoghatok a buszhoz lelkesen. Mindezek mellett sajnos a pihenőnapjaim száma, elosztása horribilisnak mondható, így nagyjából egy, vagy jó eséllyel két strandot tudok összehozni. Az augusztusi pesti utazás viszont egyelőre labilis, mint a kutya vacsorája, ugyanis ismételten nem sikerült betartanom a vásárlás kapcsán felállított szabályt. Annak ellenére, hogy tavaly milyen esküt tettem tegnapi nap folyamán egy Huawei P8 Lite boldog tulajdonosa lettem.

Legalább egy hetet gondoltam azon, hogy vajon vásároljak-e újabb mobil készüléket. Nyilván eme vásárlás negatívan hatással van arra az összegre, melyet költésre tudnék fordítani. Ámbár tény, hogy egy fokkal jobb helyzetben vagyok, mint tavaly, de hatalmas kételyeim támadtak, s szinte az utolsó pillanatig nem tudtam eldönteni, hogy mit is tegyek. A beosztásom egyébként sem volt valami jó, így eme hónap úszik minden tekintetben, ami már a szórakozást jelenti, hiszen úgy lettek elosztva a napjaim, hogy bizony erősen meg kell gondolnom, hogy mikor hova megyek. Kicsit olyan érzésem van, mint amikor kisiskolás voltam, s délutánra nem tervezhettem komolyabbat, mert korán ágyban kell lenni, márt másnap iskola. Azt gondolom, hogy ezzel elmondtam mindent.
Ha a Fotók kategóriára kattint bárki, akkor leírható rólam, hogy szeretek megörökíteni olyan dolgokat, amely valami szempontból számomra érdekesek. Ehhez viszont az esetek többségében a mobilomat használtam. Sajnálatos módon a tavalyi készülék is csak megütötte azt a szintet, hogy használható legyen ebből a szempontból. Így kellemes meglepetés volt nekem, amikor a készüléket a kezembe fogtam, s csak komoly tesztek, videók után kezdtem el azon gondolkozni, hogy feladom a Sony-ba vetett hitemet. Főleg azért, mert ha valóban számomra elfogadható készüléket keresek hardveres szempontból, az sajnos csak a Z széria lenne, melynek kereskedelmi ára továbbra is százezer felett van bőven. Feltéve, ha normális boltból, s újonnan akarom megvásárolni. Tegnapi nap végül megkaptam a fizetésem, s nagyon gondolkoztam mi legyen. Még pár telefont is megeresztettem, mert tanácstalan voltam. Szinte biztos voltam, hogy ilyen készüléket szeretnék a jelenlegi helyett, így végül logikusan döntöttem: a júliusom szét van barmolva munkanapok és a pihenő napok gusztustalanul aránytalan elosztása miatt, így lényegtelen, hogy egy napon nyolc, vagy tizenkét órát húzok le, hiszen nem nagyon tudnék kimozdulni. Ebből fakadóan túlórákkal nem vesztek el programokat. Másfelől pedig megvoltak a saját egyéni kedvezményeim, kuponjaim, hogy az átlag vásárló mellett legalább tízezer forinttal olcsóbban hozzájussak egy normális üzletben. Ellenben ha megvárom még lemegy az ára (saccolva két-három hónap) lehet GSM boltokra, s online rendelésre lennék szorítkozva. Így lehet szürke importot kapnék szinte semmi garanciális háttérrel. S persze kedvezmények nélkül.

Hosszabb számolgatás után úgy döntöttem, hogy ebben a hónapban tudok vállalni annyi túlórát, hogy augusztusban már ne kelljen fillére kiszámolnom a pénzemet. Augusztusra beírt egy hetes szabadságom miatt pedig abban a hónapban is tudok vállalni plusz órákat, hogy közben nem cseszem szét a nyaram, s töltöm az egész időmet a munkahelyemen, vagy itthon. Szeptemberre pedig ismét tudok további programokat tervezni.
A mai napnak egy részét rászántam a tesztelésre. Persze egy kicsit szoknom kellett a készüléket, mely kétszer jobb hardveres teljesítménnyel rendelkezik, mint az előző. Ámbár tény, hogy ami legjobban megfogott benne (az ár mellett persze, ami nem érte el még így sem a száz ezres tételt) a kamera. Pár képet lőttem vele.

Mivel sem időm, sem energiám nem engedte, így igazából csak itthon tudtam lövöldözni vele. Az igazság az, hogy annak ellenére, hogy páran lehordták a kamerát én meg vagyok vele maximálisan elégedve. Nem tökéletes, de az én igényeimet maradéktalanul kielégíti. Végre van lehetőségem arra, hogy ha valóban egy jó fotót készítek azt ki tudom tenni háttérképnek a számítógépen úgy, hogy ha átváltok valami miatt TV-re, akkor azon a kijelzőn nem virít bele a pofámba az adott kép hibái.

Sajnálatos módon a múlt havi betegeskedésnek, illetve az e havi beosztásnak köszönhetően kimozdulni nagyon nem tudtam sehová, de még itthon sem tudtam elfoglalni magam rendesen időhiány miatt. A hónap elején el tudtam menni a moziba, illetve még pár sorozat premiert be tudtam csekkolni. Játékok terén a helyzet nem rózsás. Egyedül az Uncharted trilógiának ültem neki, ami nagyjából annyi szórakozást jelentett, hogy nagyjából fél órát játszottam az első résszel.
Szorítós lesz ez a nyár, de bízom a legjobbakban. Főleg az augusztusban. Szikla szilárd tervem, hogy ezen a nyáron még kétszer mindenképpen teszek egy kört a strandon.