Körülbelül május végén olvastam azt a hírt, hogy gyermekkorom egyik kedvenc anime sorozata újjáéled, ugyanis huszadik születésnapja alkalmából újraalkotják az első évadot mindenféle üresjárat nélkül. Meglepődtem a híren, s azonnal nem is hittem el, így elkezdtem kutakodni utána. A végeredmény az lett, hogy meg győződtem arról, hogy ez tényleg igaz, másfelől pedig rengeteg videót megnéztem a korábbi szériáról a neves videomegosztó portálon.
Abba most nem mennék bele, hogy fiú létemre a az RTL klub délutáni rajzfilmklub elnevezésén belül a Sailor Moon nyert, azaz magyar vonatkozásában a Varázslatos álmok. Ugyan mindenkinek van ízlése, s azt bírálni csak kivételes esetben lehet, mint ahogy itt is. Mindenesetre mindkét alkotás nekem örök emlék marad, s vártam is, hogy a pletykákkal napra készen vajon mikor is érkezik a film változat. Előbbiből készült is, mely akkora bukás volt, hogy még ember nem látott olyat. Utóbbiból pedig egy live action elnevezésű készült, melyre szavak nincsenek a jó ízlés határain belül. Már az első évadnál is jegyeztem meg negatívumokat, melyek nem igazán jelentek meg gyermekkoromban. Ezért is volt érdekes, mikor felnőtt fejjel újranéztem azt, amit gyermekként rajongásig szerettem. A második évaddal kapcsolatban pedig többször jutott eszembe, hogy ezt a szüleim hogyan is engedhették meg nekem, hogy nézzem, illetve a készítők tényleg ennyire perverz idióták voltak?
Tovább…
Címke: Sorozat
Sailor Moon Crystal – 1×01 (Pilot)
Tényleg ennyire nincs ötlet?? Már nincsen a készítőknek fantáziájuk, tehetségük?? Egyre inkább az ember csak azt látja filmek, sorozatok, játékok és zenék között is, hogy a korábbi alkotások újrafeldolgozása jelenik meg a szórakoztató iparban, melyekből már annyi van, hogy akár egy átlagos családi ház padlását is képes volna megtölteni. Nem arról van szó, hogy nem lehet szórakoztató egy újabb feldolgozás más rendező, készítő szemszögéből, de azért várnék már valami ötletességet is újabb alkotások terén. Vagy a régit turbózzuk fel, vagy pedig folytatjuk ahol abbahagytuk. Eredeti ötletnek nyoma sincs.
Egy hónappal ezelőtt lőttem ki a virtuális térbe a Sailor Moon első évadáról egy írást, mely mögött igazából nem volt semmi más, mint nosztalgiázás. Gyermekként szerettem, felnőttként szórakoztató volt. Igazából az egész széria újranézéséhez két dolog kellett: egyrészt egy hír, mely szerint az alap széria kap egy reboot-ot, illetve ehhez kapcsolódó jó pár korábbi videó, mely meghozta a kedvemet. Jól szórakoztam, úgy voltam vele, hogy elleszek egy darabig, míg nem jön az új. Az új megérkezett. Ismereteim szerint 26 epizódos lesz, mellőzve lesznek a töltelék epizódok, s a részek pedig két hetente érkeznek majd (az tudósok is között egy év egy évad). S bemutatkozott a Sailor Moon Crystal, amitől nem estem hanyatt. Nagyon nem.
Tovább…
The Crazy Ones – 1×01 (Pilot)
Hiába van új tévés évad, sokszor megesik, hogy nem próbálok be mindent. Aztán a legtöbbször az szokott előfordulni, hogy egy bizonyos idő után mégis megtekintem a bevezető epizódot. Olvasok róla valamit, látok róla esetleg egy előzetest, vagy csak idehaza is befut, s akkor viszont rajta ragad a szemem. Nos hasonló a helyzet a The Crazy Ones-szal is, amelyre a tévében akadtam rá. Akkor viccesnek tűnt, így azonnal megjegyeztem a címét, s rákerestem a neten. A bevezető epizóddal sokat vártam, mert nem igazán volt hangulatom hozzá, de azt kell mondanom, hogy egy sorozat sem volt, amelyiknél ennyire pofára tudtam esni. Miközben néztem folyamatosan az keringett bennem, hogy ez tulajdonképpen mi. Amikor véget ért, akkor pedig csak annyit mondtam: ez mi volt???
Tovább…
Sailor Moon: 1.évad
Azok közé tartozom, akik ott voltak annak idején, amikor az egyik legnagyobb hazai kereskedelmi csatorna megkezdte a sugárzását. Természetesen az RTL Klubról van szó, s akkor még én is javában koptattam az általános iskola padját. Első dolog amire rögtön rátapadt a szempárom az többnyire a délután fél négykor kezdődő rajzfilmklub volt, melynek köszönhetően két hatalmas rajongótábort szerző animével ismerkedhettem meg. Az egyik a Dragon Ball volt a másik pedig a Sailor Moon (magyar vonatkozásban Varázslatos Álmok).
Igazából mindkettőt nagyon szerettem, habár a történeti részletekben elvesztem az előbbinél, így a rajongási mérce inkább az utóbbira billent. Nemrégiben történt meg, hogy a virtuális világ bugyraiban történt barangolás közben ráakadtam egy olyan hírre, miszerint a címbeli anime is megkapja a reboot-ját, hisz a huszadik évfordulója következik. Mivel rég feledés homályába veszett nálam, így azonnal képbe került. Egyébként is nyári uborkaszezon honol, tehát szériák nagyon nincsenek, s mivel azért naponta húsz percem többnyire mindig van, így úgy gondoltam retro jelleggel újranézem, felnőtt fejjel.
Tovább…
Supernatural: 9.évad
Szép szám az, amikor egy széria eléri a tizedik évadát. Elsősorban azért, mert nagyon sok igényes sorozat hullik el idő előtt, befejezetlenül. Másod sorban nem tűnik nagy számnak ugyan, de amikor az ember belegondol, hogy egy átlagos széria ilyenkor már javában a kétszázadik epizódja is elkészítésre kerül, akkor néz egy nagyot. Valami hasonló a helyzet a Supernatural–lel is, hisz jövőre érkezik a tizedik évad. Ami meglepő, ha alapul vesszük, hogy milyen mostoha körülmények között is készültek az eddigi epizódok, illetve milyen kis költségvetésből láttak az eddigi részek napvilágot. Ebből a szempontból viszont azt kell mondanom, hogy tényleg nem semmi az ahonnan indultak a készítők, s jelen helyzetben hol tartanak. Azonban, ha egykori rajongóként alapul veszem, hogy történetileg, minőségileg honnan indult, akkor már koránt sem annyira példaértékű a széria, mint kellene.
Valamikor réges régen, úgy hozzávetőleg öt évvel ezelőtt még remegő végtagokkal vártam a következő részeket, illetve mindenféle fórumra felmentem, hogy újabbnál újabb információkat tudjak meg a sorozatról. Mára már odáig jutottam, hogy néha csak akkor jutott eszembe, hogy „ezt” még nézem, hogy éppenséggel a WhatNext-en a profilomat megsasolva láttam, hogy felgyülemlett epizódokat, amiket még nem néztem meg. Ilyenkor persze sokaknak az eszébe jut, hogy miért is követem még nyomon, ha már nem vagyok oda érte. Erre leginkább olyan példát tudnék mondani, mint a se nélküled, se veled kapcsolat. Tudod, hogy már nem az igazi, ki is lépnél belőle, de aztán kapsz egy kis kedvességet, ajándékot, s a régi idők jutnak eszedbe, s reménykedsz, hogy minden rendbe jön. Itt hasonló helyzet állt elő a színvonallal kapcsolatban is. Azonban évad közben nem léptem meg a kaszát, majd a finálénak köszönhetően meg ott tartok, hogy maradt a nézendők között. Sajnos.
Tovább…
Modern Family: 5.évad
Az idei sorozatos évem sajnálatos módon elég selejtesre sikerült. Ezt úgy értem, hogy szinte nem volt olyan sorozat, amit tényleg élveztem volna, s nem csak megszokásból néztem. Vagy épp csak azért, hogy valami szóljon a háttérben, míg én épp az internet bugyraiban turkálok valami ésszerűbb, s szórakoztatóbb elfoglaltság reményében. Ellenben az villant be az agyamba, hogy van-e értelme tovább követni azon szériákat, amelyek már egyáltalán nem hoznak lázba, de jelentős szabadidőmet rabolják el. Akkor döntöttem el, hogy idén hatalmas vérengzést fogok tartani az általam követett szériák között, amelynek egyik ilyen áldozata a Modern Family, amely ugyan folytatódik jövőre is, csak én nem fogom tovább nézni.
Tovább…
Carnivale – 1×01 (Pilot)
Rengeteg olyan széria van, amit nagyon sokan dicsérnek, s talán a műfaj, alapötlet nekem feküdne is, de még egyetlen egy epizódot sem láttam belőle. Ezeknek a sorsa többnyire az szokott lenni, hogy amikor szépen eljön az az idő, amikor belebotlok egy írásba, vagy épp egy előzetesbe, amely valamely epizódhoz készült, akkor előtör belőlem a megtekintése vágy, s azonnal felkutatom az internet bugyrait, hogy én is láthassam végre. Volt jó pár ilyen széria, s akadtak köztük olyanok, amelyeket örömmel néztem végig, de akadt olyan is, melynek megtekintése után azt éreztem, hogy meg lettem volna nélküle is. Egy ilyen sorozat is a Carnivale.
Tovább…
The Big Bang Theory: 7.évad
16,73 millió néző. Ennyivel búcsúzott a sorozat idén, de az idei évadban volt olyan epizód, amely a húsz milliós nézőszámot is elérte. S bizony a sikere odakint töretlen. Ezek a számok pedig jelentenek valamit. Még pedig azt, hogy a sorozat piszok jó. Ezt persze úgy mondom, hogy valóban egyetértek azzal, hogy volt egy kis hullámvölgy egy-két évaddal ezelőtt. De annak kifejezetten örülök, hogy az itthoni Comedy Central is elkezdte rendesen nyomatni, melynek hatására ismét visszatértem a sorozathoz. Mert az idei évad nálam vitt mindent. Mivel idén eléggé megcsappant az általam követett sorozatok száma tervbe is vettem a széria újranézését.
Tovább…
Glee: 5.évad
Ha lehet azt mondani, hogy a borzalmas szóra van példa, akkor az Glee. Pont ezzel a sorozattal lehetne példálózni, hogy indul a középmezőnyből, ragyogott, majd épp jelen pillanatban a mocsár legmélyén van.
Hatalmas zenerajongó vagyok, így érdekes, hogy mennyire el tudtam siklani a sorozat felett annak idején, amikor indult. Persze sikerült felhoznom magam, s azt gondolom, hogy egy fantasztikus első évadot követett egy elég korrektre sikerült második évad. Sok köze lehet hozzá az anyacsatornának is, hisz azért elég szépen fel tudta futtatni, hogy szinte átlagos tíz milliós nézőből tudott simán harmincmilliót is csinálni. Jó magam is csak pislogtam, amikor ezeket a számokat megláttam, mert én is csak úgy lettem ezzel tisztában, hogy utána néztem, hogy honnan is indult a széria nézettségileg. És akkor jött egy harmadik évad, melynek köszönhetően a rajongásom megtört a sorozat iránt, s a negyedik évad csak tovább rontott a helyzeten. És akkor itt az aktuális évad, amelynek köszönhetően végül úgy voltam vele, hogy nekem bőven elég volt ennyi. Részemről ennyi volt a Glee.
Tovább…
Once Upon A Time: 3.évad
A széria indulásakor nem tett rám nagy hatást, így nem is volt meglepő, hogy az első rész után kaszáltam az egészet a fenébe. Itt is érvényesült a „tömeg hangja”, ugyanis olyan sokszor botlottam bele olyan hozzászólásba, amely a sorozattal foglalkozott, hogy úgy voltam vele adok neki még egy esélyt, s meglátom későbbiekben tényleg annyira jó, mint ahogyan mások mondják. Ennek eredménye pedig az lett, hogy jelen pillanatban épp a harmadik évadról írom a kis bejegyzésemet.
Bevallom mikor bejelentésre került a Once Upon A Time egyáltalán nem keltette fel a figyelmemet. Ugyan a sokadik epizód után, s a rengeteg dicsérő hozzászólás után mégiscsak tettem vele nem egy kis kört mégis elegendő volt ahhoz, hogy a harmadik évad végéig kitartsak. De ennek ellenére nem lett egy nagy kedvenc annak fényében, hogy valahol azért mégis csak sikerült megkedvelnem. Az a véleményem, mint ami már az elején is volt. A történet miatt az én szememben maximum egy, illetve két évadot tudtam volna elképzelni. Azonban a harmadik évad végi zárás után leteszem a lantot, nekem ennyi volt a Once Upon A Time.
Tovább…