Aki nyomon követi a blogon lévő bejegyzéseket, annak nyilván nem ismeretlen, hogy nem vagyok ünnepeket tartó típus, továbbá a szilveszter az, amit a legkevésbé tolerálok. Ennek ellenére jó szokásomhoz híven az év végén ismét kilövök egy bejegyzést azzal kapcsolatban, hogy milyen évem is volt.
Az év kezdés nekem kicsit nehezen ment, hiszen a decemberi ünnepi munkabeosztás gondoskodott arról, hogy bizony ne úgy álljak neki a dolgoknak, ahogyan kellene. Gyakorlatilag az egész január arról szólt, hogy szenvedtem a fáradságtól, hiszen nem nagyon tudtam kipihenni magam, majd ez folytatódott februárban is. Szerencsére a március már kellemesebben telt, hiszen akkor végre az évek óta tervezgetett kerékpár vásárlás is megvalósult, habár továbbra is követte az anyagi ingadozásom, azaz spórolt pénzem továbbra sem volt, így könnyen estem át a ló túl oldalára, de legalább könnyű volt, hogy ki tudtam mozdulni itthonról ténylegesebben. Ugyan nem egy sima kerékpárról volt szó, de nem is a legdrágábbról, de arra mindenképpen rájöttem, hogy bizony nem mindegy milyen bicikliről van szó. Míg a korábbival 20 km távolság volt vagy egy óra, és közben majd kiköptem a tüdőmet, addig ezzel a „csodával” lerövidült 40 perc környékére, és még utána is volt kedvem tekeregni.

Ezután természetesen elindult a csavargások ideje, így hát nem volt más vágyam, mint a jó idő. Végül májusban ismét úgy hozta a sors, hogy eljutottam a fővárosba, ahol több mindent megtudtam végre nézni. Így már sokkal több élménnyel tértem haza. Főleg úgy, hogy ismét volt egy kis változás a munkahelyemen, amelynek köszönhetően immáron másodjára sikerült kifognom azt, hogy egész nyáron dolgoztam, amelynek az lett a végeredménye, hogy azt sem tudtam melyik dimenzióban vagyok sokszor. Nem elég, hogy meg lehetett dögleni a melegtől, de még teljesen le is fáradtam már attól, hogy alig kapott az ember levegőt olyan meleg volt. Persze ismét eljutottam a strandra. Egyszer. Augusztusban megvásároltam az első laptopom, amelynek köszönhetően továbbra sem sikerült spórolt pénzt összekuporgatni, így megint úgy indultam neki a szeptembernek, hogy semmi vasam nem volt. Habár tervben volt a pesti út, de meghiúsult mindkét oldalról, ugyanis sikerült le is betegednem. Persze nem akartam egész héten otthon dögleni, így mindent megtettem, hogy a szabad hétvégémre utazásra alkalmas állapotba legyek, így végül lett egy szegedi kiruccanás. Mindezek mellett pedig az új Tomb Raider is megjelent.
Ha ez még nem lett volna elég, akkor az október vége, november eleje nem kis változást okozott. Első körben ismét feljutottam a fővárosba, ám most kilenc napot töltöttem fen, melynek keretén belül ismerősömmel felvetettük egy lehetőséget, amelynek központjában az én fővárosba való felköltözésem állna a nagyobb bér és élhetőbb munkamorál lehetősége miatt. Végül ez évi felköltözést hanyagoltam spórolt pénz hiánya miatt, ellenben az előző hónapban lecseréltem a telefonomat. Ugyan feltöltőkártyás szerettem volna maradni, de végül előfizetésesre váltottam. Ebben a hónapban ismét felutaztam a fővárosba, habár csak egy napra, és más dolog miatt, de bizonyos hiányos kérdésekre is választ kaptam, amelyek a tervekkel kapcsolatban merültek fel.

És mi a helyzet?
A decemberi bérezésben voltak plusz juttatások, így elmondhatom, hogy ezeknek köszönhetően anyagilag végre egyenesbe jöttem. Ugyan nagy mennyiségű összeg nem marad a számlámon a jövő heti fizetés előtt, de legalább marad. Immáron táblázat formájában költségkiadást csináltam, hogy minél hatékonyabban tudjam a kiadásaimat átlátni. Rájöttem ugyanis, a „ennyi pénznek kell maradnia a számlámon” nem működőképes. Ha napra pontosan beosztom, akkor jobban átlátom a pénzügyeimet.
Ezek mellett szilveszteri fogadalmam, hogy egészségesebben fogok élni, ami minden bizonnyal az anyagiakon is megfog látszódni. Február végén majd egyeztetek, hogy a felköltözési lehetőség még adott-e. Ha igen, akkor a részletek meg lesznek beszélve, melyet majd egy március közepei felmondás, és egy április elejei felköltözés fog majd követni.