Nem vagyok nagy könyvmoly, így nem vagyok tisztában, hogy melyek azok a nyomtatott formában terjesztett művek, melyekért bolondulnak az emberek.
Jó pár adaptáció került már mozivászonra. Érdemben nem tudok nyilatkozni, hisz csak keveset olvastam könyv formában, s amelyeket olvastam azok is kizárólag magyar szerző művei voltak (ugye gondolom mindenki emlékszik a Kincskereső kisködmönre vagy az Egri Csillagokra???).
Ugyan én leszoktam a könyvek olvasásáról (tudom, nagy hiba, de ez van), mint a legtöbb fiatal, de mégis csak dicséretes azok szerzők művei, akik képesek ismét olvasásra bírni a fiatalok, mint ahogyan történt a Harry Potter sorozat esetében is, amely ugyanolyan sikeres filmen, mint könyvben.
A film elkészültjéig nem is tudtam, hogy az újabb könyv kedvenc épp a Twilight (idehaza ugye Alkonyat). Jóformán a film létezéséről sem tudtam, míg egy népszerű portálon nem láttam meg a népszerű letöltések között. Most senki nem kérdezze, hogy ez a film hogyan kerülhette el a figyelmemet, amikor mindennap a neten szörfözök, s böngészem a friss infókat (köztük filmeseket is).
Szóval kíváncsi voltam, így megtekintettem az első részt. Ugyan világot nálam nem váltott, de épp elegendő volt ahhoz, hogy élvezzem, s megnézzem másodszorra is. Nem váltam habzó szájjal rendelkező rajongóvá. Ugyanis megint egy olyan filmmel gazdagodtunk, amelyben vámpírok vannak. Hát a vérszívók épp nem a kedvenceim, de ez mellékes. Másfelől nem én voltam a célközönség, hisz nem vagyok sem tinédzser, sem pedig habzó szájú tinipicsa, aki már attól elélvez, ha feltűnik a vásznon az iszonyatos fehérre sminkelt Robert Pattinson, aki kb. úgy néz ki, mint egy bulldog, akit jól pofán sóztak egy péklapáttal.
Az első résszel még nem is volt bajom. Hisz tényleg szerethető alkotásról van szó, amit egyszer, kétszer bőven meg lehet nézni. Nem folyik patakokban vér, ráadásul a vámpírok se olyanok, mint korábban: nem égnek el a napfényben, hanem gyémántként ragyog testük, s nem minden esetben vérszomjas ragadozók.
A második New Moon névre keresztelt alkotást is kétszer volt „szerencsém” megtekinteni. Már csak azért néztem meg másodjára, mert elsőre valami borzasztó minőségben sikerült megnéznem. Az első részhez képest unalmas, s érdektelen volt, amin háromszor be lehetett volna aludni. Ráadásul tökéletesen kezdett körvonalazódni, hogy a készítők milyen módszerrel próbálják megvenni a célközönséget. A számomra botrányos második rész után úgy gondoltam még van annyi potenciál a filmben, hogy a harmadik epizódot is megnézzem.
Tömör vélemény?? Minőség sehol, üresjáratok sorozata, színészi játékról nem is beszélhetünk! És talán az a legszörnyűbb, hogy a filmet nem a történet, hanem a színészek adják el, akiknek színészi tehetségük majdnem egy kétéltűével vetekszik.
Tovább…
Kategória: Film
Splice
Az előzetes után nálam az egyik legjobban várt film volt a Splice (magyar vonatkozásban a Hibrid nevet kapta). Hazai premierről nem tudok, feltehetően nem is lesz.
Valahogy én imádom azt a műfajt, amiben a Splice is próbálkozott. Próbálkozott, de csúnyán besült. Mai napig nem tudom megérteni, hogy ebben a műfajban miért nem lehet valóban értékelhető, élvezhető filmeket letenni az asztalra, miért csak egyszer végigszenvedős, végignézős alkotásokat kipottyantani? Pedig maga a téma nem rossz, rengeteg kiaknázatlan ötlet van/lenne benne.
A Splice jött, látott, s akkorát bukott, mint egy ólajtó, ha nem nagyobbat. Nagyon sok negatív kritika látott napvilágot. A nézők is eléggé lehúzták, imdb-n jelenleg 6.5-ös osztályzattal bír a 10-ből, ami általában az egyszer megnézhető alkotásokra szokott jellemző lenni. Emellett természetesen a bevételi szempontból is olyan bukást láthattunk, hogy hasonlót tényleg erősen kell keresnünk, hogy találjunk. Maga a film 30 millió dollárból készült, s saját hazájában ebből csak 17 milliót tudott össze kapirgálni, amihez nemzetközi viszonylatban még hozzájárult 5 millió.
Clive és Elsa két tudós, aki azon fáradozik, hogy olyan élőlényeket hozzon létre, amelyek segítségével különböző betegségekre lehetne gyógymódot találni. Azonban a tudománynak is vannak erkölcsi és morális határai, amit jobb nem átlépni. Azonban a két tudós végül mégis meglépi: létrehoznak egy hibridet.
Tovább…
Toy Story 2.
Fáradhatatlanul pótolom azon animációs filmeket, amelyek valamilyen módon kimaradtak eddig nálam. Mivel nemrég került bemutatásra a Toy Story harmadik epizódja, így úgy döntöttem ideje lesz újranézni az első két részt. Egyrészt nem volt meg digitális formában, másfelől csak VHS-en volt meg, ráadásul az is az MTV-ről (nem, nem a zenei adó, hanem a közszolgálati) lett felvéve, amikor egyik augusztus 20-ai ünnepi műsor alkalmával leadták. Másfelől pedig ez elég rég lehetett, mert az első részre emlékeztem, addig a második a feledés homályába veszett nem is értem miért.
Az első epizód sikere után nem volt kérdés, hogy elkészüljön egy folytatás. Animációs film révén, ha a történet és a bevétel is engedi többnyire készül folytatás. Így esett meg a Toy Story-val is, amely előzetes tervekkel ellentétben mégis mozipremiert kapott. Kezdetben kizárólag DVD-re érkező folytatásról volt szó, azonban a készítők meggondolták magukat, így végül 1999-ben egy novemberi napon megérkeztek Andy játékai a mozikba.
Az első epizód 361 millió dollár bevételt hozott (melyből 190 millió hazai, 170 millió nemzetközi bevétel) konyhára. Ez elegendő volt ahhoz, hogy előzetes tervekkel ellentétben mégis mozis premiert kapjon a második epizód. Nem volt rossz ötlet, koránt sem, hisz a 90 millióból készült folytatás 245 millió hazai, s 239 millió nemzetközi bevételt hozott!
A „látvány” tökéletessége, a karakterek szerethetősége, az egyedi történet engem kilóra megvettek az első epizódnál. Így magától értetődő volt, hogy a második részre is vevő vagyok. Habár második nézésre is kíváncsi voltam, hogy vajon miről is fog szólni, hisz gyakorlatilag szinte semmire nem emlékeztem belőle. És ezt nem is értem, mert egy-két dologra halványan azért emlékeztem újranézés kapcsán.
Tovább…
Dínó
Nálam továbbra is tart a „nyári szünet”, szóval időm, mint a tenger. Amit ugyebár el kell ütni. Mivel internet hozzáférés adott, az erre használható idő is, valamint a megfordított alvási ciklus is (azaz éjjeli bagoly-effektus), így többnyire valamit nézni kell.
Korábbi filmeket, sorozatokat ritkán nézek újra. Feltéve, ha egy olyanról van szó, ami tetszett annyira, hogy „megérdemeljen” egy második, harmadik, negyedik … megnézést is. Azonban jobban lekötnek az újdonságok, hisz ha bejönnek, akkor a film, sorozat felénél nem kapcsolom ki, hogy mást csináljak. Persze legyen szó sorozatról, vagy filmről én bizony válogatok. Méghozzá erőteljesen, így nem nézek meg mindent, ráadásul az új alkotásokkal sem vagyok naprakész, mert fele valami oknál fogva nem keltette fel a figyelmem. Ennél fogva pedig nem marad más, mint előkeresni azokat a filmeket, amiket valami oknál fogva kimaradtak. Vagy azért, mert még gyerek voltam és nem került leadásra a tévében, vagy későn volt, vagy pedig maga a korhatár miatt nem tudtam megtekinteni.
Így hát nekifogtam, s összegyűjtöttem, hogy melyek azok az alkotások, amik valami furcsa módon eddig kimaradtak nálam. Az élen vezetnek a rajzfilmek és az animációs filmek. Attól függetlenül, hogy már felnőtt vagyok, azért továbbra is megnézem ezeket az alkotásokat. Persze itt is vannak olyanok, amiket semmi pénzért meg nem néznék (mint például a Barbie és a diótörő, hehe…), és van amit bepróbáltam, de nem tetszett.
Mivel gyermekkorom egy jelentős részét a dinoszauruszok iránti kielégítetlen vágy jellemezte, így kétségtelen volt, hogy ezt az animációs filmet is be kell pótolnom. Így hát pár nappal ezelőtt végre meg is nézhettem.
Tovább…
The Ruins
Nem új, s nem is régi filmről van szó, hisz 2008-ban készült. Nem is most láttam először, de egy írást mindenképp megér, hisz azon kivételek közé tartozok, akiknek bejött a film.
Minap ismét megnéztem, immáron másodjára. Tudni illik, hogy annak idején nagyban igyekeztem alvási ciklusomat a normális mederbe terelni, így úgy gondoltam naponta egy esti film simán belefér. Nos, a The Ruins-ra (magyar vonatkozásban A romok) esett a választás. Semmiféle tartalmi ismertetőt nem olvastam róla, nem néztem meg trailereket. Egyszerűen fel volt tűntetve, hogy horror, s volt egy hangulatos plakátja is. Szóval nulla elvárással ültem neki a filmnek. Azt nem tudom, hogy emiatt-e, vagy az ízlésem az oka, de nekem kellemes csalódás volt maga a film, habár tény, nem épp elalváshoz ajánlható szórakoztató kikapcsolódás.
Egy baráti társaság külföldre megy, hogy közösen nyaraljanak. Egy esti buli alkalmával csatlakozik hozzájuk egy német turista, aki elmondja, hogy testvérét keresi, akiről egy ideje nem hallott. A testvér egy maja templomot akart felkutatni, de hosszú ideje nem adott magáról hírt. A baráti társaságnak sem kell több, s némi rábeszélés után megegyeznek, hogy együtt felkeresik azt a bizonyos templomot. Megérkezésük zavartalanul megtörténik, ám a távolból különféle emberek jelennek meg, akik megölik az egyik vezetőjüket, s őket pedig nem engedik el.
Így nem marad más választásuk, mint a templom tetejére menekülni.
Tovább…
Toy Story
Animációs filmek terén eléggé le vagyok maradva. Most persze jó páran hördülhetnének fel, s mondanák, hogy a rajzfilmek, animációs filmek a gyerekeknek valók. Nos, részben igazuk lenne, hisz tulajdonképpen ők a célközönség. Azonban egy felnőtt ember is rendkívül jól tud szórakozni ezeken, hisz tegyük hozzá: azért a legtöbb felnőtt a lelke mélyén egy kis részben mégis gyermek marad.
Gyermekkoromban elég kevés nagysikerű rajzfilmet láttam. Igazából csak azokat ismertem, amelyeket valamelyik csatorna levetített, vagy épp általános iskolában láttam. Így hát gyermekkorom meghatározóbb rajzfilmjei az Oroszlánkirály, Őslények országa, Vili, a veréb és társaik voltak. Persze mindig képben voltam az épp aktuális kedvencekkel. Azonban akkoriban valahogy nálunk nem igen volt divat moziba járni. Amit nem tudok mivel magyarázni, egyszerűen csak ez volt. Így nagyon sok érdeklődésemet felkeltett animációs filmet nem láttam. Az más kérdés, hogy internet hőskorában miért nem néztem meg eddig, de ugye ami késik, az nem múlik. Így nemrég szépen összegyűjtöttem azokat a rajfilmeket, animációs filmeket, amelyeket szeretnék bepótolni, vagy újra megnézni.
A Toy Story (Játékháború) egyik kivételt képez, hisz annak idején az egyik csatorna leadta mindkét epizódját. Idén debütált a harmadik epizód, de mielőtt megnézném szerettem volna egy kis vérfrissítést tartani, hisz csak az első epizódra emlékszem kristály tisztán.
Az alaptörténet roppant egyszerű: adott egy átlagos kisfiú, Andy. Mint a legtöbb fiúnak neki is nagyon sok játéka van. Amit nem tud, hogy ezeknek a játékoknak lelkük is van, azaz amikor az emberek nem figyelnek oda „életre kelnek”, s élik a maguk életét.
Legnagyobb tekintélynek Woody, a cowboy-baba örvend. Egészen Andy születésnapjáig, amikor is a kisfiú egy új játékot kap: Buzz-t, a „csillagharcost”, aki olyannyira jól sikerült gyártmány, hogy ő maga is elhiszi azt, hogy egy idegen bolygón zuhant le. Azonban rövid időn belül átveszi Woody helyét, aki nem igen örül ennek. S megkezdődik a két játék közötti harc.
Alien Resurrection: Special Edition
Végre végére értem az Alien tetralógiának, melynek ez az utolsó – jelen pillanatban egészen biztosan – befejező része.
Míg a többség az első két részt tekinti igazi mesterműnek, kultikus alkotásnak, addig valahogy nekem ez az utolsó két epizódra vonatkozik. Ami érdekes, hisz a harmadik epizód nem aratott közönségsikert, de azért bevételt termelt, míg a negyedik részt egyszerűen pocséknak titulálta a közönség, s a saját hazájában bevétel szempontjából meg is bukott. De persze a nemzetközi piac végül megmentette a filmet, de itt már látható volt, hogy kicsit kifulladt az egész. Így gyakorlatilag több Alien film nem készült Ellen Ripley karakterével (és persze Sigourney Weaver főszereplésével).
Ugyan voltak próbálkozások, hogy a sci-fi műremekek idegen lényeit összeeresszék egy másik kultikus sci-fi vadászá(i)val (ez végül több-kevesebb sikerrel meg is történt), de valahogy az átütő siker elmaradt. Azonban van itt nekünk külön is megvásárolható DVD-k, melyek egyik pozitív oldala, hogy a kibővített változatok is megtalálhatóak rajta.
Nagy szívfájdalmam viszont, hogy egyedül az Alien 3 az, ami radikális változtatáson esett át, míg a többi részek csak bővítve, újravágva lettek.
Tovább…
Alien 3: Special Edition
Tinédzserkorom egyik legmeghatározóbb filmes élménye volt az Alien tetralógia. Egyik szemem sírt, másik nevetett, amikor megtudtam, hogy megjelenik DVD-n mind a négy rész, ráadásul mindegyik epizód egy-egy új változatban is elérhető lesz a lemezeken. Akkor már nem igen örültem, amikor rájöttem, hogy ezek nem lesznek elérhetőek VHS-en (akkor szorította kifelé a DVD a VHS-t).
Viszont az internet korában, ahol szinte minden egyes film beszerezhető valamilyen formában ilyen már nem lehet probléma. Azért már alapból jár egy jó nagy beintés a kiadónak, hogy a harmadik epizód DVD borítója (jobbra – kitettem, mert ez a hivatalos) gyakorlatilag lelövi a film slusszpoénját. Feltéve, ha egy olyan ember nézi meg, aki nem ismeri a szériát.
Kicsit hosszabb írás lesz a harmadik részé, mint az előző kettőé. Egyrészt valahogy nekem sokkal jobban bejött az utolsó két epizód, mint az első kettő. Másfelől a harmadik epizód lett jóformán új köntösbe tálalva, hogy alig találtam a szavakat.
David Fincher, a film rendezője már annak idején se szerette a harmadik részt, amikor rajta dolgozott (ez nekem új információ volt). Így nem azt az Alien 3-at készítette el, mint amit szeretett volna. Azonban olyannyira szívfájdalma volt ez, hogy végül nem Director’s Cut lett, hanem csak Special Edition, hisz a rendező nélkül vágták újra a filmet. Hogy melyik Alien 3 a jobb? Részemről mindkettő elfogadható, habár mindkét verzióban vannak hibák.
Tovább…
Aliens: Special Edition
Elvileg tombol a nyár. Sulinak vége, korlátlan szabadidő, szóval nem marad más, mint az ember előkapja a képernyő előtt keressen másfajta elfoglaltságot, ha éppenséggel nem tud semmilyen társasági, vagy szabadtéri programot összehozni.
Szóval ennek fényében még múlt héten döntöttem el, hogy régi kedvencemet, azaz az Alien tetralógiát meg kell nézni, méghozzá kizárólag a rendezői és speciális változatokat, amiket eddig nem volt szerencsém látni. Így hát nagy nehezen le is vadásztam a netről mind a négy film hosszabb, újravágott változatát, hisz az eredeti DVD-k nincsenek meg, továbbá jelen pillanatban anyagi oldal sem teszi lehetővé, hogy a négy részt beszerezzem (ami egyébként tízezer feletti összeget jelentene).
Szóval végül sikerült beszereznem minden egyes epizódot, s sikeresen meg is tekintettem. Az első epizód után természetesen rögtön a második résznek ültem neki, habár ezt a verziót már láttam, hisz nem sokkal a moziban vetített változat után VHS-en megjelent a bővített is. A pár extra jelenet pedig annyira beleolvadt a filmbe, hogy nekem szinte fel sem tűnt.
Tovább…
Alien: The Director’s Cut
Valószínűleg kevés olyan ember van, aki ne hallott volna Ridley Scott 1979-es filmjéről, amely viszonylag elég jól ötvözi a sci-fi és a horror elemeit, melynek köszönhetően további három közvetlen folytatás készült el.
Elég sokaknak az első két rész a kedvence, de már életkoromból is kiindulva én csak 2000 után láttam a filmeket, így igazán maradandót az utolsó – sokak által eléggé lenézett – epizód vitte nálam a prímet, de ettől függetlenül továbbra is azt mondom, hogy tetralógiaként az igazi, s néha-néha elő lehet kapni az első epizódokat is, hisz érdekes honnan indult a széria.
Nem nevezném magam rajongónak, de magukat a filmeket szeretem. Némelyiket jobban, némelyiket kevésbé, de kedvenceim között tartom számon. Épp ezért volt nagy szívfájdalom, amikor jó pár évvel ezelőtt a tetralógia mind a négy epizódja megérkezett DVD-re, ráadásul vonzó díszdobozban. Ezúttal nem csak külsőségek voltak meg, hanem maga a széria egy teljesen új külsőt kapott – ami a borítókat illeti -, mely mellé vonzó tartalom is párosult. Gondolok itt arra, hogy a hagyományos, moziban/tévében látott verzió mellé felkerült a lemezekre mind a négy film újravágott rendezői változata. Na épp az utóbbi miatt szorult össze a szívem valamikor 2004 tájékán, amikor is még DVD lejátszóm sem volt, nem hogy DVD lemezeim.
Igazából nem is értem, hogy miért nem kerestem rá eddig a neten, hisz szinte azonnal be tudtam volna szerezni. Ennek ellenére majd három évet vártam arra, hogy megnézhessem, pedig elég lett volna pár kattintás. De szerencsére most volt időm is, szóval előkaptam ismét a dolgot, s szerencsére már mind a négy epizódot birtokolhatom, méghozzá az eredeti mellett (ami már lassan hat éve a polcomon van) a bővített, újravágott verziókkal egyetemben.
Tovább…