16,73 millió néző. Ennyivel búcsúzott a sorozat idén, de az idei évadban volt olyan epizód, amely a húsz milliós nézőszámot is elérte. S bizony a sikere odakint töretlen. Ezek a számok pedig jelentenek valamit. Még pedig azt, hogy a sorozat piszok jó. Ezt persze úgy mondom, hogy valóban egyetértek azzal, hogy volt egy kis hullámvölgy egy-két évaddal ezelőtt. De annak kifejezetten örülök, hogy az itthoni Comedy Central is elkezdte rendesen nyomatni, melynek hatására ismét visszatértem a sorozathoz. Mert az idei évad nálam vitt mindent. Mivel idén eléggé megcsappant az általam követett sorozatok száma tervbe is vettem a széria újranézését.
Tovább…
Glee: 5.évad
Ha lehet azt mondani, hogy a borzalmas szóra van példa, akkor az Glee. Pont ezzel a sorozattal lehetne példálózni, hogy indul a középmezőnyből, ragyogott, majd épp jelen pillanatban a mocsár legmélyén van.
Hatalmas zenerajongó vagyok, így érdekes, hogy mennyire el tudtam siklani a sorozat felett annak idején, amikor indult. Persze sikerült felhoznom magam, s azt gondolom, hogy egy fantasztikus első évadot követett egy elég korrektre sikerült második évad. Sok köze lehet hozzá az anyacsatornának is, hisz azért elég szépen fel tudta futtatni, hogy szinte átlagos tíz milliós nézőből tudott simán harmincmilliót is csinálni. Jó magam is csak pislogtam, amikor ezeket a számokat megláttam, mert én is csak úgy lettem ezzel tisztában, hogy utána néztem, hogy honnan is indult a széria nézettségileg. És akkor jött egy harmadik évad, melynek köszönhetően a rajongásom megtört a sorozat iránt, s a negyedik évad csak tovább rontott a helyzeten. És akkor itt az aktuális évad, amelynek köszönhetően végül úgy voltam vele, hogy nekem bőven elég volt ennyi. Részemről ennyi volt a Glee.
Tovább…
Upfronts – Van még remény?!
Mivel nem származom gazdag családból, így sokszor volt az, hogy amikor épp nem volt lehetőségem kinn csavarogni, akkor a TV volt az, ami szórakozási eszköz volt. Már gyermekként is voltak olyan címek, amelyek felkeltették a figyelmemet, s hetekig a hatása alatt voltam. Ahogyan cseperedtem persze ez azért mérséklődött felnövekvő férfihez mérve, így ebből a szempontból azért nem lettem szerencsére olyan, mint gyermekként.
Aztán nagyjából úgy el voltam, de jött az Alias és a Lost és bizony megindult a „remegés” irányukba. Végül a közeli internet kávézóba jártam el, hogy az adott új, feliratos epizódokat megtekinthessem, s minden más ismerősömnek, aki szintén rajongója az említett szériának kicsit az arcába mosolyogjak, hogy már láttam az új részt, részeket. Ekkor már szerencsére anyagilag nem volt olyan megterhelő, hogy itthon is legyen internet hozzáférés, s így szerencsére hamar sikerült meggyőzni a szülőket is. Onnantól pedig nem volt megállás, s új kedvencekkel ismerkedtem meg. Volt olyan, amely már hivatalos véget ért, de volt olyan, amelyet egyszerűen lezáratlanul félbe maradt. De akadt olyan is, amelyen fogott az idő vasfoga, s én voltam kénytelen abba hagyni. Végül oda lyukadtam ki, hogy jelen pillanatban tíz szériát követek, amelyből legalább hatot az évad végén abba fogok hagyni. Szóval amikor tényleg nem volt mit csinálnom akkor gondot okozott, hogy mivel is üssem el az időmet. Azonban az idei Upfronts kissé érdekes volt, s ebből fakadóan pedig várom a következő TV-s évadot, hogy vajon hogyan is fog alakulni.
Kasza: Dracula, Revolution, Community, Believe, Crisis, Ironside, The Michael J. Fox Show, Sean Saves The World, Welcome To The Family, Growing Up Fisher, American Dream Builders
Folytatódik: Chicago Fire, Chicago PD, Grimm, Law & Order: Special Victims Unit, Parenthood, Parks and Recreation, Hannibal, The Blacklist, About a Boy,The Voice, The Biggest Loser, Hollywood Game Night,Sunday Night Football, Dateline NBC, Football Night in America
Újoncok: Allegiance, State of Affairs, Odyssey, Constantine, The Mysteries of Laura, A.D., Emerald City, Heroes: Reborn, Aquarius, Bad Judge, A to Z, One Big Happy, Marry Me, Mr. Robinson, Mission Control, Unbreakable Kimmy Schmidt
Az NBC nekem nagy meglepetést okozott, hisz akad olyan széria, amit várok tőlük. A legnagyobb bejelentés egyértelműen a Heroes: Reborn volt, amiről egyébként már olvastam korábban is, csak éppenséggel akkor annyira nem kaptam fel a fejemet a dologra, hátha mégis meggondolják magukat. De szerencsére nem így lett. Az eredeti sorozat első két évada nagyon tetszett, míg az utolsó kettő sajnálatos módon nekem (is) szenvedés volt, de a zárás szerintem elfogadhatóra sikerült. Kíváncsi vagyok rá mindenképp, habár egyetlen egy fájó pont, hogy az évad második felében érkezik majd. Habár így csak tizenhárom epizódot kap, így nem lesz „rétes tészta” elvileg.
Amire még felkaptam a fejemet az mindenképp a Constantine, amiben nagyon bízok, hogy jó lesz, hisz a moziváltozat nekem nagyon bejött. Persze kérdés az itt is, hogy mennyi pénzt is kapnak majd a készítők a gyártásra, hisz ez befolyásol jóformán mindent. Tény az, hogy az első rész mindenképp bepróbálós lesz részemről. Emellett pedig csak lightos sitcomok maradtak, amik talán elegendőek lesznek arra, hogy esetleges unalmas perceimet kitöltsem. Ilyen a One Big Happy, Bad Judge, Mr. Robinson.
Kasza: Almost Human, Dads, Enlisted, Raising Hope, Rake, Surviving Jack, The X Factor
Újoncok: Gotham, Backstrom, Empire, Red Band Society, Hieroglyph, Gracepoint,Mulaney, The Last Man on Earth, Weird Loners, Bordertown ,Utopia
Folytatódik: Brooklyn Nine-Nine, Sleepy Hollow, American Dad, Bob’s Burgers, Bones, Family Guy, The Following, Glee, The Mindy Project, New Girl, The Simpsons, Junior Masterchef, American Idol, Hell’s Kitchen
Ahhoz képest, hogy mennyire bevállalós csatorna a FOX, valahogy sohasem tartozott a kedvenceim közé. Egyszerűen nem tudták azt szolgáltatni, amit kellett volna számomra. Arról nem is beszélve, hogy csak egy-két olyan cím akadt, ami tényleg olyannyira bejött, hogy egyszerűen nem tudtam mit csinálni a fanatikus rajongásommal.
Egyetlen egy olyan sorozat van, ami felkeltette az érdeklődésemet, az pedig a The Last Man On The Earth. Kíváncsi vagyok rá, habár egyetlen egy kép, képkocka még nem került nyilvánosságra. Az idei felhozatal egyébként sem volt erős, habár biztos szívják most a fogukat például a Glee két évados berendeléséért tavaly, hisz idén jóformán két millió néző is épp hogy megvolt a szériának. Igaz, jövőre már csak midseason-ben érkezik.
Kasza: Killer Women, Once Upon A Time in Wonderland, Betrayal, Lucky 7, Mind Games, Mixology, Trophy Wife, Back in The Game, Super Fun Night, The Neighbors, Suburgatory, The Asset
Újoncok: Forever, Agent Carter, Secrets and Lies, How To Get Away with Murder, American Crime, The Whispers, Astronaut Wives Club,Selfie, Manhattan Love Story, Black-ish, Cristela, Fresh off the Boat, Galavant
Folytatódik: Resurrection, Nashville, Castle, Last Man Standing, The Goldbergs, The Middle, Grey’s Anatomy, Marvel’s Agents of S.H.I.E.L.D, Modern Family, Once Upon A Time, Revenge, Scandal, Shark Tank, Dancing with the Stars, The Bachelor, The Great Christmas Light Fight., The Taste, 20/20, America’s Funniest Home Videos
Az abc nem hozott nagy meglepetést nekem, már ami a folytatásokat illeti. Az már más kérdés, hogy ezekből egyetlen egynek örülök, az pedig a Resurrection, amely szerintem hozta azt a bizonyos szintet, amit kellett neki. Abban bízom persze, hogy a jövő évada, ha nem is lesz kiemelkedő, de legalább elegendő lesz ahhoz, hogy tényleg egy nagyszerű szórakozást nyújtson majd. Ami az újak közül érdekel az a The Whispers, Selfie.
Kasza: How I Met Your Mother, Hostages, Intelligence, We Are Men, Friends with Better Lives, The Crazy Ones, Bad Teacher
Újoncok: Battle Creek, Stalker, Scorpion, NCIS: New Orleans, CSI: Cyber, Madam Secretary , The Odd Couple, The McCarthys
Folytatódik: Mom, The Millers, 2 Broke Girls, The Big Bang Theory, Blue Bloods, Criminal Minds, CSI, Elementary, The Good Wife, The Mentalist, Hawaii Five-0, Mike & Molly, NCIS, NCIS: Los Angeles, Person of Interest, Two and a Half Men, Undercover Boss, The Amazing Race, Survivor, 48 Hours, 60 Minutes
A nyugdíjasok csatornájának kikiáltott CBS sem hozott semmi érdekfeszítő változásokat. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor ugyan csak két-három évad kellett volna, hogy én is a How I Met Your Mother végére érjek, de még mindig nem volt arra sem erőm, sem lélek jelenlétem, hogy be pótoljam ezt a pár évadot. Egyszerűen olyan szintű minőség romlás jött el benne véleményem szerint, hogy véglet letettem róla a nem tudom hanyadik próbálkozás után.
Ellenben ott van a The Big Bang Theory, amit egyszer abba hagytam, de végül ismét visszatértem hozzá, s merem állítani, hogy idén az egyik legjobb évadát szállítja. Már, ha lehet így fogalmazni. A több évados berendelésének azonban nagyon is örülök. Az újoncok közül pedig egyedül csak a The Odd Copule, amely érdekel.
Kasza: Star-Crossed, The Tomorrow People, The Carrie Dairies, Nikita
Újoncok: The Flash, iZombie, Jane The Virgin, The Messengers
Folytatódik: The Originals, The 100, Reign, Arrow, Beauty & The Beast, Hart of Dixie, Supernatural, The Vampire Diaries + America’s Next Top Model, Whose Line Is It Anyway?
…és akkor jöhet utolsó sorban a The CW. Azért nem estem tőle hanyatt most sem. Tény, hogy egyetlen egy sorozatot követek tőlük (igen, igen Supernatural), amit csak azért nézek, mert volt egy nagyon jó, s erős négy évada. Azóta pedig a szép emlék miatt tartok még mindig vele, egyébiránt szenvedés az egész. Bár ki tudja. Lehet az idei évadzáró után összeszedem magam,s „kihajítom” már végre a fenébe.
Az újoncok közül az iZombie, The Messengers keltette fel a figyelmemet.
Nem volt meglepetésekkel teli az idei Upfronts. Leginkább azért, mert amit szerettem, szeretek az mind folytatódott, amiből pedig már kiábrándultam annak a sorsa nem érdekelt. Ennek ellenére pedig jelen helyzetben itt van 11 sorozat, amit minden bizonnyal be fogok próbálni. Így lehet jobb lesz a helyzet jövőre, mert jelenleg összesen három sorozatot nézek. Kemény.
Crysis 2 is polcon!
Azt hiszem sokan azt gondolják, hogy hülye vagyok, hisz olykor-olykor eredeti adathordozó vásárolok meg bizonyos tartalmakat. Részben igazuk is van, de azért ezeket is mértékkel űzöm, s igyekszem minél jobban odafigyelni, hogy azért ne szaladjon el velem a jó. Mert tetszik, nem tetszik, azért ezeknek is megvan a maga előnyük. Ami meg tetszik, azért miért is ne adhatnék pénzt?
Így esett a választás a Crysis 2 eredeti példányára, amely egyébiránt egy leárazásnak köszönhetően tehettem magamévá. Odáig még nem jutottam, hogy ki is próbáljam, de ugyebár ami késik, nem múlik.
Idehaza is hasonlóval vártak, habár itthon az a véleményem, hogy inkább ez legyen a függőségem, mint a drog, pia stb. Legyünk őszinték, igazuk van, hisz így is ki lehet kapcsolódni. Persze csak kulturált és normális határok között!
Vissza a természetbe!
Azért kicsit vicces abba belegondolni, hogy vajon mi lesz például húsz év múlva – feltéve, ha megérem azt a kort -. Ezt úgy értve, hogy olykor-olykor azért mennyire elkap a nosztalgia. Legyen az két évvel vagy tíz évvel ezelőtt történt dolog. Érdekes.
A legtöbb emberrel az a probléma, hogy vannak tervei, elképzelései, de akarat ereje… na az nincs. Én is mindig írogatok dolgokat, amelyeket meg akarok valósítani, aztán valahogy mindig csak tologatom őket. Ezen azért próbálok változtatni. Emlékszem általános iskolásként hihetetlenül sokat bicajoztam. Nem csoda, hisz nem volt számítógép, amikor meg lett nem volt olyan eszköze, amivel órákra oda tudott volna szegezni a monitor elé. Nem úgy, mint most. Ezen most megpróbálok változtatni. Városban lakom ugyan, de szerencsére vannak zöld övezetek is. Az egyikben tettem tiszteletemet.
Azért annyi tárhellyel én sem rendelkezem, hogy egy egész fotóalbumnyi fényképet feltöltsek, így egyelőre csak ennyivel tudok gazdálkodni. A lényeg, hogy szerencsére nagyon sok helyen kiépült a bicikli út, így lehetővé tette azt, hogy az ember nem csak tömegközlekedéssel tudjon átmenni a másik városba. Ennek örömére a közelben lévő erdős részre esett a választásom, ami tényleg elég nyugtató látványt nyújt. De mivel volt egy földút, ami nem tudtam hova vezet így úgy döntöttem, hogy megnézem merre visz.
Régen is imádtam az ilyen „nem tudom merre megyek, de majd valahol kikötök” bringázásokat, így most is tettem egy kísérletet. Jó pár fénykép készült az állatvilágról is, de kis méretben publikálni egyébként sem lenne előnyös a kivehetetlen részletek miatt. Mindenesetre zenehallgatás mellett nagyon jól sikerült kirándulás volt, s még kullancsot sem sikerült összeszednem 🙂
Walking With The Dinosaurus
Magyar cím: Dinoszauruszok – A föld urai
Ilyenkor azért belegondolok abba, hogy milyen rég voltam is gyerek. Már akkor is kezdtem rajongani az őslényekért, habár elsősorban egy-két filmnek köszönhetően. Nem emlékszem pontosan, hogy hányadik osztályba is jártam akkor, de talán még alsó tagozatos voltam az általános iskolában, amikor megérkezett hazánkba a The Walking With The Dinosaurus, azaz honosított nevén Dinoszauruszok – A Föld Urai című hat részes sorozat.
Nem kell mondanom, hogy azonnal beleestem, s hat héten keresztül nyomon követtem, s minden egyes epizódját rögzítettem. Azóta nálam a feledés homályába merült leginkább azért, mert az epizódokat felkutatni, s ismét magamévá tenni nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik. Főleg, ha az ember gyermeke valamilyen normális minőségben szeretné ezt megtenni. Azért valahol a felnőttes naivitás is volt részemről, hogy az azonos című mozifilmről azt hittem, hogy majd valamiféle kapcsolata lesz az általam preferált szériával kapcsolatban. Ebből a szempontból pedig kemény pofára esés volt, így talán örülök is, hogy decemberi hónapban eme alkotásra nem maradt időm, így csak tegnap este tudtam itthon megtekinteni.
Tovább…
The Amazing Spider-Man 2
Magyar cím: A csodálatos pókember 2.
Kisgyerekként szinte közvetlenül miután megtanultam olvasni odavoltam a képregényekért. Mivel anyagiak terén azért volt némi korlát, így azért nem tudtam annyira terjeszkedni, így végül megrekedtem a Donald Kacsa szintjén. Azt azonban élveztem. Egyszer azonban úgy hozta a sors, hogy lehetőségem volt más képregényt is vásárolni. A választásom azonban nem másra esett, mint Pókember kalandjára. Bevallom nem nagyon voltam képben, így szerencsésen el is vesztem a történet hálójában. Ezt a vonalat nem is nagyon erőltettem tovább, s ebből fakadt is többnyire az, hogy nem estem hanyatt, amikor meghallottam, hogy film készül belőle. Nem is véletlen, hogy valami agyonmásolt lemezen jutott el hozzám az első film. Innentől nem volt megállás, s a második epizódot már moziban néztem meg. Az itthoni büdzsének volt köszönhető az, hogy a harmadik ebben a formában kimaradt nálam.
Sokak szerint azonban nem vesztettem sokat. Ha őszinte akarok lenni nekem eléggé furcsa élményt nyújtott ugyan, de nem utáltam. Ellenben kíváncsi voltam, hogy mikor érkezik a negyedik rész. Eltelt egy év, eltelt kettő…. eltelt öt. De valahogy sehogy sem akart jönni a pókember negyedik része. Eközben gondolom sokaknak feltűnt, hogy az amerikai filmgyártás most a reboot korszakát éli, így hát a kedvenc hálószövőnket is elérte ez a „pestis”, s így ő is megkapta a maga kis reboot-ját, mely a The Amazing Spider-man nevet kapta végül. Én vagyok talán az, aki legjobban utálja az ilyesmit, s annak ellenére, hogy nem voltam rajongója se a képregénynek, se az első trilógiának mégis köpködtem aztán ezeket a dolgokat rendesen. Aztán végül jött az első előzetes, és…. premieren ott voltam a moziban, majd miután megjelent fizikai adathordozón is meg is vásároltam azt. Részemről teljes mértékben kijelenthető volt, hogy jót tett az újraindítás ennek a szériának, mert nekem teljes mértékben bejött. Az már más kérdés, hogy ezekből fakadóan azért akadt némi gubanc is. Rajongókkal.
Tovább…
5
Mielőtt még ezeket a sorokat leírtam volna sokat gondolkodtam azon, hogy vajon van-e létjogosultsága ennek a bejegyzésnek?
Leginkább azért, mert tudni illik, hogy én nem vagyok nagy ünneplős fajta. Annak idején jó pár személyes irányú blogon kikötöttem, s akkor igencsak megfogott ez a dolog, s kíváncsiságból próbáltam ki, hogy vajon milyen is lehet. Bevallom nekem eddig semmi problémám nem volt ezzel a dologgal, habár azzal teljes mértékben tisztában voltam, hogy a blog folyójából kitörni gyakorlatilag nincs semmi esély. Ennek ellenére immáron ötödik éve lelkesen vezetem az én „internetes naplómat” s látogatottsági statisztikát,s eddig érkezett hozzászólásokat alapul véve nem hiába.
Mivel úgymond félig kerek, ezért talán megér egy bejegyzést.
Once Upon A Time: 3.évad
A széria indulásakor nem tett rám nagy hatást, így nem is volt meglepő, hogy az első rész után kaszáltam az egészet a fenébe. Itt is érvényesült a „tömeg hangja”, ugyanis olyan sokszor botlottam bele olyan hozzászólásba, amely a sorozattal foglalkozott, hogy úgy voltam vele adok neki még egy esélyt, s meglátom későbbiekben tényleg annyira jó, mint ahogyan mások mondják. Ennek eredménye pedig az lett, hogy jelen pillanatban épp a harmadik évadról írom a kis bejegyzésemet.
Bevallom mikor bejelentésre került a Once Upon A Time egyáltalán nem keltette fel a figyelmemet. Ugyan a sokadik epizód után, s a rengeteg dicsérő hozzászólás után mégiscsak tettem vele nem egy kis kört mégis elegendő volt ahhoz, hogy a harmadik évad végéig kitartsak. De ennek ellenére nem lett egy nagy kedvenc annak fényében, hogy valahol azért mégis csak sikerült megkedvelnem. Az a véleményem, mint ami már az elején is volt. A történet miatt az én szememben maximum egy, illetve két évadot tudtam volna elképzelni. Azonban a harmadik évad végi zárás után leteszem a lantot, nekem ennyi volt a Once Upon A Time.
Tovább…
Kellemesen fog-e a telni a nyaram?
Sokat gondolkodtam ezen az elmúlt időszakban, hogy vajon mennyire is fog jól telni majd. Igazából úgymond „két szálon” futnak ezek a dolgok, hisz az időjárás sajátossága miatt sajnos kénytelen vagyok létrehozni egy „B tervet” is annak az eshetőségnek, ha épp a rossz idő miatt nem fogom tudni megvalósítani az eredeti tervemet.
Azért kicsit mosolyt csal az arcomra, amikor visszagondolok azokra a dolgokra, amelyeket megfogadtam, hogy majd megváltoztatok. Ekkor mindig az jut az eszembe, hogy egyetlen egy dolog az, ami ilyenkor kár, hogy a nap csak 24 órából áll, ami legyünk őszinték eléggé kevés főleg akkor, ha az ember gyermeke dolgozik is. És, ha már munka! Az elmúlt bejegyzésben taglaltam azt, hogy pontosan mit is mertem meglépni. Ha nagyon őszinte szeretnék lenni, akkor egy részből megbántam. Leginkább azért, mert akadt pár olyan ember, akivel eléggé szoros barátságot kötöttem ki, s elég jól szórakoztam velük még akkor is, ha éppen nem volt bent kellemes a légkör. De végül csak megléptem a kötelező lépést, s úgy voltam vele, hogy ez így helyes. Fiatal vagyok még, s az eddigi tapasztalatok is azt mutatták, hogy meg tudok valamilyen szinten állni a talpamon. Kérdés persze adott volt, hogy mennyire hamar tudok magamnak majd új állást találni, s pontosan milyen is lesz az. Amit viszont szerettem volna, hogy ez ne protekcióval történjen, hanem én magam keressem meg, s találjanak alkalmasnak, mert soha nem voltam az a fajta, akinek „sima” lett volna a nyelve.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondolkoztam sokat azon, hogy vajon megérte-e még két évet lehúzni a középiskolában szakmai képzésen. Abban már akkor is tisztában voltam, hogy felsőoktatás kilőve, ami nálam leginkább a pénz miatt volt, mert nem tudtam volna se fizetni, s munka mellett pedig nem tudtam volna megcsinálni. Azonban az elmúlt időszakban sokat agyaltam azon, hogy vajon megérte-e megcsinálni, mert valahogy nem látom hasznát.
Most azonban nem tudom azt mondani mint a múltkor, hogy egy korszak lezárul, ugyanis ennek a korszaknak a lezárása kicsit el lett odázva. A lényeg ebben az egészben az, hogy már azon voltam, hogy elhagyom jelenlegi helyemet, amikor arra lettem kérve, hogy esetleg mégis gondoljam át a jövőmet. Az elhangzott mondat után azonnal arra gondoltam, hogy ebből mennyire jól tudok profitálni, hisz legrosszabb eshetőségben is nyerhetek magamnak pár hónapot, hogy úgy tudjak innen elmenni, hogy valóban lesz is hová. A főnökömmel való hosszú beszélgetés után pedig kezet rázva egyelőre közös döntés eredménye, hogy az általam vázolt problémák elméletileg orvosolva lesznek abban az esetben, ha mégis maradok. Persze rábólintottam, de abban tisztában vagyok, hogy ez csak ideiglenes, így amióta ez az eset megtörtént folyamatosan csak gondolkodom, hogy hogyan is tudnék továbblépni. Ezeket a dolgokat meglépni, főleg így nyár előtt azért részemről elég kemény dolog volt. Elég sok mindent kellett volna átterveznem, illetve eléggé sok mindenről kellett volna lemondanom, amit nem szerettem volna. Hisz legyünk őszinték, egy huszonéves srácnak azért illendő lenne szórakozni is, persze kulturált, s normális keretek között. Egyelőre úgy néz ki, hogy minden nyugodt, zavartalan. Kérdés persze adott, meddig?
Igyekeztem az elmúlt időszakban mindent megvalósítani, amit szerettem volna. Első körben pedig egy normálisabb, vegyesebb étrendet próbáltam összeállítani magamnak. Legtöbb helyen azt olvastam, hogy a rendszertelen étkezésnek egyik „mellékhatása” az, ha az ember például állandóan fáradt, ingerlékeny, kialvatlan stb. Ugyan én próbáltam ezen változtatni, de az igazság az, hogy az első dolog, amit észrevettem ezzel kapcsolatban, hogy ez mennyire is megterhelő a pénztárcámnak…. Hát nem semmi! Azért megnézném azokat, akik ilyen tanácsokkal látják el az embereket, hogy hogyan is valósítsák meg, jóformán a semmiből.
Mindezek mellett persze igyekeztem minél több időt kinn tölteni a szabad levegőn, s csak minimálisat tölteni itthon virtuális szórakozással, hisz azért némi friss levegő egyrészt sohasem árt, illetve az emberi kapcsolatokat is ápolni kell. Ennek úgy néz ki, hogy meg is történt a hatása, ugyanis többek elmondása szerint sokkal kipihentebbnek, s tettre készebbnek tűnök. Örülök ennek, s remélem ez tartós is lesz. Bevallom, hogy valahol azért én is így érzek. Így azt gondolom nem volt rossz választás az, hogy kicsit változtassak az életvitelemen.
…és a nyár?
Nem vagyok jövőbelátó, s a jósokban sem hiszek. Így maximum csak tervezgetni tudok, s bízom abban, hogy ezek a tervek meg is valósulnak. Egyrészről van anyagi oldal, amelynek feltételei nem lesznek meg, akkor maradnak csak tervek. A másik pedig ismételten a munkahely, amely korlátozza a szabadidőmet. Ebből fakadóan pedig nem mindegy mikor, mit, kivel, hogyan, meddig. Nagyjából. Az már bizonyos, hogy a pesti út nincs törölve, maximum elhalasztva. De legkésőbb júliusban mindenképp menni akarok. Az még egyelőre erősen kérdőjeles, hogy kivel fogom azt a napot eltölteni, amelyet a fővárosban kívánok élvezni. Mindezek mellett pedig lesz még némi mozizás, illetve a strand sem lesz elhanyagolható tényező. A szomszédos városban elméletileg kicsivel nagyobb, s olcsóbb is a kis lakosa miatt, így úgy szólt a döntés, hogy mivel busszal húsz perc alatt megközelíthető, így majd átbringázunk. Mozgásba eddig meg egyébként sem halt bele senki.