A virtuális gondolataim gyűjtőhelye
Mikor ideiglenesen hazaköltöztem egy kis időre nyakamba vettem a várost. Mivel könnyen bejárható, s biciklizés is szinte balesetveszélyes amennyiben odafigyelünk elég sokat voltam a szabadban. Annak ellenére, hogy elsősorban kutyás ember vagyok mégis szeretem a macskákat is. Egy séta alkalmával hallottam meg egy elhagyott kismacska nyávogását, amit megfogva hazavittem. Azóta ő is házikedvenc lett. Ámbár elég nehéz jó fotót készíteni róla, de valahogy most mégis sikerült.
Kihasználtam azt, hogy remek az idő, így a mai nap tettem egy sétát Solymár határában lévő természeti részén. Megnéztem a solymári vízesést, s közben felfedeztem a környéket. A lakóhelyemhez képest messze van, s sok idő eljutni oda, de nem bántam meg. Igaz az ünnep miatt elég sokan voltak.
A fővárosi élet és a munka egyvelege igencsak lekötötte az időmet. Ennek köszönhetően is egy időre felhagytam az írással, s mindezek mellett egyre több sorozat is kikerült a követésem alól. Ilyen volt A mi kis falunk is, melynek az első évada magával ragadott. A második évad korrekt iparosmunka volt, ami továbbra is tetszett. A harmadik évad volt, amelyiknél éreztem némi lanyhulást a sorozat iránt. A negyedik évadot vártam, hogy mit lépnek a készítők a sorozatban szereplő színésznő terhességére, de részemről az már nagyon hullámzó évad volt. Azt hiszem a szóban forgó évadot még végignéztem, s talán a hatodik közepén hagytam abba.
De mi történik akkor, amikor elfogynak a követhető sorozatok miközben az abba hagyottakat elég keményen reklámozzák? Természetesen előkaparjuk az első epizódokat, és akkor elindul a kimaradt részek pótlása, s szépen felzárkózunk az aktuális részekkel. Annak ellenére, hogy újra megnéztem a fentebb említett évadokat továbbra is a véleményem róluk változatlan. De ínséges időkben, amikor nincs mit nézni bizony jó volt ez a pótlás.
Egyik kedvenc kirándulóhelyem a fővárosban a Hűvösvölgy. Mai nap megcsodálhattam a naplementét is.
Ismét tettem egy kört a Margit-szigeten, ahol újabb sétát sikerült rögzítenem.
Sajnos idén nem ajándékozott meg minket a tavasz jó idővel, s szinte kizárólag akkor volt napsütéses sétában részem, ha éppenséggel munkanapom volt. Tegnap szerencsére ez másképp alakult, így tudtam tenni egy kisebb sétát:
Először a Tóth Árpád sétányra vezetett az utam, ahol megcsodálhattam a cseresznyefák virágzását. Sajnos nem tartott sokáig, s amikor teljes pompájukban díszelegtek, akkor épp esős idő volt. Később pedig Hüvősvölgy finom erdei illatát érezhettem.
Platform: PC
A Tomb Raider franchise elég érdekes és hullámzó utat járt be, de még mindig benne van a köztudatban annak ellenére, hogy voltak bukásai. Én 2003-ban ismerkedtem meg vele, amikor újabb szórakozási lehetőségként otthonra számítógép került, amely alkalmas volt kisebb gépigényű játékok futtatására. Mai napig emlékszem, hogy az Ezt vedd meg! sorozat keretén belül választhattam, hogy melyik játék kerül a kosarunkba. Mivel a franchise legelső részének demóját rongyosra játszottam, így végül a második részre esett a választásom, amely az egyik kedvencemmé vált.
Ahogyan telt az idő jöttek az újabb részek, s ehhez kénytelen voltam fejleszteni az adott számítógépet, melynek hardveres újítása az újabb operációs rendszereket is magával hozta. Így fájó szívvel búcsúztam el a klasszikus részektől, melyeket már nem vagy csak nagyon nehezen lehetett futtatni az újabb rendszereken. Pont ezért is volt meglepő, amikor tavaly év elején a semmiből napvilágot látott a Tomb Raider Remastered I-III előzetese, mely az újabb rendszerekre fejlesztett klasszikus részek grafikai felújítását tartalmazta. Az árazása pénztárcabarátnak mondható, hiszen az első három epizód és annak három kiegészítőjét tartalmazza. Ámbár tény, hogy a grafikai felújításon kívül komoly tartalmat nem kaptunk. Az 1996-os első részen látszott meg a komolyabb újítás, melyet magamévá tettem egy hónapja. Most pedig a második résznek feküdtem neki.
Platform: PC
Maga a Gamer sarok témakörben több írás született tőlem, hogy ugyan nagyon sok játéknak nekifutottam, de kevés tudott igazán berántani. A többségével elvoltam, de komolyabb rajongás nem alakult ki feléjük, s későbbiekben már hiába vettem őket elő többször egyszerűen nem tudtak lekötni. Igazából nem is ők, hanem az, hogy soha nem voltam igazi játékos, s vizuális világban is inkább a sorozatok és a filmek voltak a húzóerők. Ahogyan teltek az évek, s változtak a dolgok a játékos korszakomat szépen magam után hagytam. Még akkor is, ha téli estéken vagy esős napokon szívesen tettem volna utazást a nem létező univerzumokba. Gyermek és tinédzserkorom egyik legmeghatározóbb élménye azonban a Tomb Raider játékokhoz köthetőek. Minden egyes újabb eszköz vagy számítógépfejlesztés a játékhoz volt köthető.
